DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Én emlékszem az elmúlt 12 év adóvitáira, ahol vezérszónokok hosszasan soroltak technikai kérdéseket, hogy az adócsomagnak melyik része éppen hogyan változott, ezúttal pedig még az ellenzéki vezérszónokok se ezt tették, Rogán képviselő úr meg magától értetődően nem tette. Nem beszélve arról, hogy a miniszter úr expozéja sem technikai kérdésekről szólt, hanem gondolatról szólt, filozófiáról szólt. 12 év óta adótörvények kapcsán, különösen az elmúlt 8 évben valami hasonlót azért ebben az Országgyűlésben nem tapasztaltunk meg, és ez már önmagában örvendetes.
Feltehetjük persze önmagunknak a kérdést, hogy folytathattuk volna-e azt az utat adótörvények kapcsán, amit az elmúlt 8 évben jártunk. Vagy a másik kérdés, amit feltehetünk magunknak, és persze ezekre választ is kívánok adni, hogy mi az, ami megadja nekünk a lehetőséget, hogy radikálisan szakítsunk az eddigi lépésekkel, az eddigi úttal, és elinduljunk egy másfajta úton.
Folytatni persze elméletileg folytathattuk volna, de ez nyilvánvalóan a zsákutca folytatását jelentette volna, hisz az mindannyiunk számára nyilvánvaló, a választók számára is nyilvánvaló volt, hogy az elmúlt 8 év után Magyarország sereghajtóvá küzdötte le magát az Európai Unióban egyfajta versenylistán. Ráadásul - és ez még szomorúbb -, hogy ha a közép-kelet-európai versenytársakhoz mérjük magunkat, hát akkor is minden mutató tekintetében a sor végén vagyunk. Tehát ezt az utat nyilvánvalóan folytatni nem lehetett.
Azok a technikai foldozgatások és toldozgatások, amik az adótörvények kapcsán az önök időszakában mindig a Ház elé kerültek, csak a zsákutca elmélyítését jelentették volna. Persze ez egy szép óhaj, induljunk el egy másik úton, de egy másik úton csak azért tudunk elindulni, mert a választók ehhez hozzásegítettek minket, és ehhez erőteljes biztatást is adtak. Ha nem lenne a mai kormány mögött óriási többség - ez az óriási többség óriási változtatásokra ad lehetőséget -, akkor nyilvánvalóan a helyben topogás vagy az útkeresés időszaka folyna, bármennyire vagyunk eltökéltek abban, hogy az országot más irányba kormányozzuk, és ennek egyik alapvető eszköze nyilvánvalóan az adótörvények.
Én hallgattam a szocialista vezérszónokokat is. Puch László megszólalása kapcsán olyan sok vitára se lehet okunk, mert ő felsorolt néhány tételt, hogy mit lehetne másként adóztatni, mondjuk, tőkejövedelmeket nem 16 százalékkal, hanem esetleg 1-2 százalékkal jobban. A demagógia már inkább Tukacs képviselő úrnak maradt, neki kellett persze elmondania az ország közvéleményének, hogy itt vannak olyanok, akiket mi szeretünk, másokat meg kevésbé szeretünk, és ráadásul a kiskeresetűeket szeretjük legkevésbé. Tehát ő e köré a gondolatkör köré csomagolta a mondandóját.
Nincs is igazán mire reagálni, amit a szocialista képviselők elmondtak, mert ők is érzik - nyilvánvalóan ez nem az a hely és az a helyzet, ahol kimondják -, hogy valahol egyetértenek azokkal a változtatásokkal, amiket ez a kormány bátran elindított. Legfeljebb előjönnek ezzel, hogy valamifajta szolidaritáselemet be kellene emelni ebbe a rendszerbe. Tukacs képviselő úr odáig megy, hogy gyakorlatilag visszahozna egy magasabb adókulcsot, amivel mi nyilvánvalóan szakítani akartunk.
Igaza van Rogán képviselő úrnak, amikor úgy fogalmaz, hogy ilyen mértékű adócsökkentés, én hozzáteszem, hogy a személyi jövedelemadóban, amióta mi itt mérjük a világot, nem volt. Ezt nyugodtan mondjuk ki. 300 milliárdnál több az, ami az emberek zsebében marad, ami a családok zsebében marad. És ezt ráadásul egy milyen nehéz időszakban tudjuk meglépni és egyébként vagyunk kénytelenek meglépni!
Ha azt a helyzetet elemezzük, amiből most kiindulunk, amit megváltoztatni akarunk, akkor miniszter úr úgy fogalmazott, hogy egy hamis kádári közmegegyezés rendszerét kell lebontani, ami gyakorlatilag abból állt, hogy viszonylag sok adót kivetünk az emberekre, de az, aki kiveti, az Országgyűlés és a kormány, az is nagyon jól tudja, hogy ezek az adók nem jönnek be. Én azt mondom, hogy a hazugságokra épített adórendszert kell végre meghaladnunk.
A költségvetéseinkben mindig, a költségvetési törvények tárgyalása kapcsán évről évre elmondtuk és elmondhatnánk most is, hogy több mint 1000 milliárd az, amit a költségvetés görget maga előtt évről évre mint beszedni remélt adót, csak soha nem jön be. Mert egyszerűen a túladóztatás folytán az emberek és a vállalkozások vannak olyan leleményesek, hogy ebben a nagyon bonyolult adórendszerben, amit Magyarország működtetett, megtalálják azokat a kiskapukat, aminek eredménye lesz az, hogy mégse jön be a költségvetésbe ez a több mint 1000 milliárdnyi adó, és ez nyilvánvalóan mindig hiányként jelenik meg az adott költségvetésben. Ráadásul olyan bonyolult ez a rendszer, hogy nincs az az eredményes szervezet, legyen szó APEH-ről vagy VPOP-ról, holnaptól kezdve pedig ez az egységes szervezet, ami ebben a bonyolult rendszerben adóztatott országban eredményesen tudná képviselni az adóbehajtásokat, amit nyilvánvalóan célszerű érvényesíteni.
Jellemző az eddigi rendszerre, amit szintén itt megfogalmazhattunk, hogy rendkívül magasak voltak az adók. Hozzáteszem azt, hogy a rendkívül magas adók után egyre kevesebb szolgáltatást kapott az, aki befizette ezeket az adókat, hisz az állam az előző 8 évben, ahonnan lehetett, kivonult és visszavonult. Az országnak vannak olyan részei, ahol már szolgáltatásokat se látott el. Ez a kistelepülések világa. Az előbb a szocialisták megszólaltak a kistelepüléseken élők meg a mezőgazdaságban élők védelme érdekében. Leginkább ez az a világ, amire a szocialista kormány semmilyen mértékben nem figyelt, erre a világra volt teljesen érzéketlen. Most persze a szavak szintjén megszólalnak az érdekükben.
Tehát igaz az az állításom, hogy a nagyon nagy adókért se kapott az állampolgár már szinte semmifajta szolgáltatást. Gondoljunk azokra a kísérletekre, amelyek az egészségügyből való kivonulást jelentették, amelyek az iskolarendszer összedöntését jelentették, hogy kistelepülésen nem működtetünk intézményeket; amelyek a közlekedésre jutó támogatási rendszerből való visszavonulást jelentették, és még folytathatnám a sort. Tehát sok adót fizetnek, persze hozzáteszem, néhányan, és ezekért se jár különösebben szolgáltatás. Hát persze, hogy mindenki keresi a kiskapukat, és menekül az adóztatás lehetősége elől!
Amit már szintén említettem és újra nyomatékkal mondom, egy átláthatatlan, bonyolult rendszer volt, és egy átláthatatlan bonyolult rendszer eleve bizalmatlanságot szül. Tehát a kisember, aki nem tudja kitölteni az adópapírjait, mert ebben az országban már adószakértő nélkül megmozdulni nem lehetett, az nyilvánvalóan bizalmatlan azzal az rendszerrel szemben, amit egyébként képtelen átlátni; és amit szintén említettem, egy bonyolult rendszer esetében sokkal nehezebb az érvényesítése az adóbehajtás lehetőségének. Tehát az adóbehajtó hatóságok is egyre lehetetlenebb feladat előtt álltak.
Ami még jellemezte az önök által létrehozott rendszert, hogy egy teljesen torz adószerkezet alakult ki. Ez is példátlan egyébként Európában. Nagyon kevesen adóznak, akik adóznak, azoknak egy meghatározott része minimálbéren vagy a minimálbér közelében adózik; mintha már az ország természetesnek fogadta volna el a rendszerváltás után húszegynéhány évvel, hogy nekünk ilyen kínai bérszinten kell élnünk, legalábbis az adórendszerünk ezt tükrözi, minimálbérre vagyunk úgy általában beállítva vagy a minimálbér közelébe. Ezt a rendszert görgetjük magunk előtt, és elfogadjuk természetesnek évek óta. És van 10 százalék, az adózók 10 százaléka, aki megfizeti a befolyó adóknak több mint 50 százalékát. Ez egy abnormális rendszer. Ezt akarjuk védeni? Ezt akarjuk tovább konzerválni? És amikor mást akarunk csinálni, akkor a szocialisták kritikát fogalmaznak meg? Hisz ők is tudják jól, hogy a jelenlegi rendszer úgy, ahogy az kialakult húszegynéhány év alatt, védhetetlen, és rászolgált arra, hogy átalakítsuk.
A másik, ami már szintén szóba került a vezérszónokok, illetve Rogán képviselő úr megszólalásában, hogy nézzünk mindig a versenytársainkra.
(12.30)
Ne azzal példálózzunk, hogy a fejlett, boldog Európában milyen az adószerkezet - majd egyszer talán mi is a fejlett, boldog Európában leszünk, ha ezen az úton elindulunk -, hanem nézzünk rá a versenytársainkra. A versenytársaink - és ezek a közép-kelet-európai országok, ahogy a miniszter úr fogalmazott: Európának az a része, amelyik reményeink szerint egy világgazdasági versenyben Európának is lökést ad, a feltörekvő része, a közép-kelet-európai része -, hosszasan sorolhatnám önöknek az adatokat, hogy melyik ország mikor tért át az egykulcsos adórendszerre. A balti országok nem véletlenül tudnak sikeresek lenni, mert volt eszük ahhoz, mondjuk, Észtország példáját említem, már 1994-ben áttért erre a rendszerre. Mi most tartunk ott, és birkózunk itt, mondjuk, a szocialistákkal, hogy megtegyük-e egyáltalán - természetesen meg fogjuk tenni. Vagy Litvánia szintén 1994 óta alkalmazza ezt a rendszert, Lettország is '97 óta, Oroszország - hogyha még a régióhoz sorolhatom - 2001 óta, Ukrajna is, Szlovákia 2004 óta, és Románia is meglépte már, néhány ország pedig fontolgatja a meglépését. Azt láthatjuk tehát, hogy ha az összes versenytársunk ebben gondolkodik, akkor joggal felvetődik a kérdés, hogy ez miért ne tudna működni egy szintén feltörekvő és ma még gazdaságilag és társadalmilag, legalábbis Európa boldogabb feléhez képest elmaradott országban.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az az elméleti kérdésfeltevés, hogy folytathattuk volna-e az eddigi utat - az eddigi út azt jelentette volna, hogy a jelenlegi rendszert toldozgatjuk-foldozgatjuk -, erre az én állításom az volt, hogy nyilvánvalóan járhatatlan volt ez az út, hisz ez az út juttatott minket abba a versenyhátrányba még Közép-Kelet-Európában is, ahova jutottunk. Vagy egy más adattal szólva: ez a stagnáló gazdaság, ahol jó esetben 1 százalékkal tudunk növekedni - emlékszünk arra, hogy mi volt egy-két évvel ezelőtt, nyilvánvalóan nem csak a világgazdasági válság eredményeként -, tehát ha a jelenlegi rendszerben gondolkodunk tovább, akkor ez az alig mozgó gazdaság, ez a stagnáló gazdaság maradna a miénk, ami nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy nemhogy felzárkózunk a fejlettebb európai országokhoz, hanem még a közép-kelet-európai versenytársainkhoz képest is további pozícióvesztést lennénk kénytelenek elszenvedni.
Ezzel szemben most a kormány azt mondja, hogy új úton kell járnunk, és az eddigi hátrányunkból, ha úgy tetszik, előnyt kell kovácsolnunk; ha már változtatunk, akkor olyan radikálisan kell változtatni, hogy a versenytársainkhoz képest is versenyelőnybe kerülhessünk. Ezt célozza meg az, hogy 10 százalékra csökkentettük a társasági adót, és elhatározott szándékunk az is, hogy ezt nemcsak 500 millióig fogjuk megtenni, hanem itt tovább is lépünk, és létrehozzuk Közép-Kelet-Európa legversenyképesebb személyi jövedelemadó-rendszerét azzal, hogy 16 százalékos kulcsot hozunk létre, és ezzel egy nagyon átlátható, az adóbürokráciát is nélkülöző rendszert fogunk meghonosítani.
Tehát amikor a miniszter úr azt mondta, hogy ennek a rendszernek, amely itt elindul, ha úgy tetszik, van egy gazdaságfilozófiai tartalma, és legalább ilyen erős, ami talán még nagyobb gondja az országnak, és ezért kell hogy erős legyen a társadalomfilozófiai tartalma. Ahogy ő fogalmazott, és én nyomatékot adok ennek, minden dokumentumunkban szerepel, hogy ettől szenved ez az ország, hogy hiányzik egymillió munkahely; de a gond még ennél nagyobb: nincsenek is meg azok, akiket be lehetne vezetni erre az egymillió munkahelyre. Ha valaha a Jóisten itt hirtelen egymillió munkahelyet tényleg tudna vagy akarna teremteni, akkor sincsenek meg azok az emberek, nincsenek meg azok a fiatalok, akik ezeket a munkahelyeket be tudnák tölteni. Ezért nyilvánvalóan szükség van egymillió gyerekre is. Amit ilyenkor mindig el szoktunk mondani: csak Csehországot célozzuk meg ilyen szempontból, megint nem a boldog Nyugat-Európára gondolunk, csak annyi munkavállalót, annyi munkahelyet szeretnénk magunk körül látni itt Magyarországon, mint amennyi Csehországban van, mert ott körülbelül ennyivel van több, mint Magyarországon - velünk azonos népességű és azonos területű országról beszélek.
Egy gondolatot már mondandóm elején szóltam arról is, hogy hála istennek, a választók hoztak minket olyan helyzetbe, hogy ezeket a radikális lépéseket megtegyük. Mert az nyilvánvaló, hogy ehhez az új gazdaságpolitikához mozgásteret kellett teremteni, ezt a mozgásteret pedig az átmeneti adók teremtik meg számunkra. Nyilvánvalóan nem tudnánk több mint 300 milliárd forint személyi jövedelemadót az emberek zsebében hagyni, ha valamilyen más úton átmenetileg a költségvetés pozícióit ne akarnánk megőrizni. Ráadásul nemcsak őrizni kell a költségvetés pozícióit, hanem azt a nyolcéves gazdaságpolitikát megörökölve, amelyet önök az új kormányra hagytak, és az Európai Unióval elfogadott hiánycélokat, az idei évre 3,8 százalék hiánycélt, fontos tartani, mi ezt tartani akarjuk, ki kell végre kerülnünk abból az eljárássorból, ami 2004 óta tart. Amióta önök, tisztelt szocialisták, költségvetéseket gyártottak itt az Országgyűlésnek, azóta vagyunk túlzottdeficit-eljárás alatt az Európai Unióban - ebből ki kellene kerülnünk. Ezért adókat kell bevennünk, azoktól elsősorban, akik eddig kevésbé voltak adóztatva, a banki szektorra gondolok, és az összes többi válságadóra, amelyről egy külön törvényben rendelkeztünk, de nyilvánvalóan az adópolitikánk része.
Ez teremti meg a lehetőséget arra is, hogy ne csak idén tudjuk tartani a 3,8 százalékos hiánycélt, hanem jövőre is képesek legyünk arra, hogy a 3 százalékos hiánycélt tartsuk. Ahogy a miniszter úr fogalmazott: ezzel az Európai Unió 27 tagállama között az első három-négy között leszünk. Na, ez már teljesítmény, erre fel fognak figyelni nyilvánvalóan nemcsak a pénzügyi elemzők, hanem nyilván a pénzpiacok is. Azt a hiányt, amit nyilvánvalóan elsősorban a külföldiek fognak nagy valószínűséggel nekünk továbbra is meghitelezni az eddigiekhez képest sokkal kisebb mértékben, azt valószínű - és ezt talán nem kockázatos kijelenteni - a normál pénzpiacokról majd be tudjuk szerezni, és nem szorulunk az IMF vagy az Európai Unió rendkívüli támogatására, ahogy erre rászorult a szocialista kormány.
Ha már az adótörvények konkrétumait mondom, akkor hála istennek, ezt néhány dologgal el lehet intézni. Tehát amikor törvényi technikáról beszélünk, egy kulcs, és a lehetséges legtöbb jövedelem egy kulcs alatt adózik. Igen, tényleg gondolkodhatott volna a kormány azon, hogy néhány tételt - mondjuk, a tőkejövedelmek adója - ne 16 százalékkal adóztasson, hanem 20 százalékkal. Megérné bonyolítani a rendszert? (Dr. Lenhardt Balázs: Meg!) Húsz éve azon szenvedünk, hogy a rendszer átláthatatlan. Ha egy egyszerű rendszert akarunk, ha tényleg egy A/4-es papíron akarjuk bevallani az adónkat, akkor nem tudunk további kulcsokat alkalmazni. És én azt gondolom, hogy azért a kicsi többlet költségvetési pénzért nem is éri meg ezt a kockázatot felvállalni, mert az egy kulcs jelenti az egyszerű adózást és az átlátható adózást, azt az adószisztémát, ami felé bizalommal lesz, ami felé most már reményeim szerint bizalommal lesz a magyar adózó. Persze, átmenetileg két évig még itt van a szuperbruttó, és itt van az adójóváírás intézménye, éppen azért, mert a Tukacs képviselő úr által szegényeknek mondottakra is tekintettel akarunk lenni.
És, igen, tudjuk jól, nincs vita köztünk, nincs Matolcsy miniszter úr és Puch László között semmilyen érdemi vita, táblázatok bemutatása nélkül is. A miniszter úr világossá tette, hogy a legkisebb jövedelműek, a minimálbért keresők azért nem fognak rosszabbul járni, mert a kormány kalkulál 4-5 százaléknyi minimálbér-emeléssel. Ugyanis ez a kormány dolga, az Országgyűlés dolga, el fogja dönteni, érvényesíteni fogja, és meggyőződésem, ahogy az összes többi válságadó esetében ez érvényesült, most is érvényesülni fog. Nem lehet érdekünk, tisztelt szocialista képviselők, nem hinni vagy ezt nem akarni, és megtartani megint ott százezreket, ahol vannak, azon a minimálbérszinten, ahova önök juttatták őket. Meg kell lökni alulról ezt a bértáblát, azért, hogy a többiek is többet tudjanak keresni - és keresni is fognak. A miniszter úr érvelésében eddig is volt logika: ha a minimálbért meglöki a kormány - márpedig meg fogja lökni -, ez érvényesülni fog az összes többi bértábla esetében, és ezért nem lesz az országban olyan ember, akinek ez a nagy léptékű változtatás a személyi jövedelemadóban valamifajta hátrányt okozna.
És a legfontosabb eleme - és ezzel szolgáljuk gyakorlatilag a társadalompolitikai célokat -: megváltoztatni azt a lehetetlen demográfiai helyzetet, hogy Magyarország népessége meg az európai átlaghoz képest is nagyobb léptékben csökken, mert egyszerűen nincs utánpótlás, nem születnek gyerekek. Ha adótörvényeken keresztül tenni lehet valamit a népesedéspolitikáért, na, ez az adótörvény ezen biztos segíteni fog. Nyilvánvalóan kell más is, kellenek más ösztönzők is, de hogy az adótörvény mindent felvállalt ilyen szempontból azért, hogy a gyerekeknél és elsősorban a gyerekes szülőknél a terhek csökkenjenek, abban egészen biztos vagyok.
(12.40)
Kolber képviselő úrnak, aki bizottsági előadó volt, egy mondatára szeretnék csak reagálni. Ő úgy festette le, hogy ez az adórendszer torz társadalomszerkezetet fog létrehozni, mert a gazdagok gazdagodnak - mondja ő -, a szegények meg tovább szegényednek. Én pedig azt gondolom, hogy az eddigi társadalomszerkezetben, amit úgy írtam le: alig adóznak néhányan, akik adóznak, azok nagyon keveset adóznak, és akik adóznak, az érdemi adózók 10 százaléka pedig befizeti az adók 50 százalékát, na, ezt a társadalomszerkezetet nem akarjuk fenntartani, mert a végeredményt ismerjük. Ezt a végeredményt fogjuk és akarjuk meghaladni, reményeink szerint az önök támogatásával.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
