DR. LENHARDT BALÁZS
DR. LENHARDT BALÁZS
DR. LENHARDT BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Ház! Először szögezzük le, hogy a Jobbik egyetért az adórendszer átalakításával, választási programunkban is erre tettünk javaslatot, mert a jelenlegi adóelvonás mértéke kiemelkedően magas világviszonylatban is Magyarországon. Csökkenteni kell tehát a terheket, de a könnyítést indokolt a leginkább rászorulóknál és a stratégiai szempontból legfontosabb célnál, a családoknál maximalizálni. A Jobbik elutasítja a lineáris, egykulcsos adórendszert, és a kormánypártok által is korábban hangoztatott - Orbán Viktor februárban még egyértelműen hitet tett mellette - valódi és egyértelmű családi adózást szeretné bevezetni a progresszív, többkulcsos rendszer életben tartása mellett. Az egykulcsos adó ugyanis egy neoliberális eszme, a Szabad Demokraták Szövetségének volt nyolc évig a fő követelése, szerintem emlékszik még itt a teremben ülők jelentős része erre. Ez abszolút nem felel meg az igazságosság elvének, a teherbíró képesség figyelembevételével megállapítható közös teherviselés mértékének.
Kérem, hogy ne csapják be szavazóikat, akiknek most éppen azt bizonygatják, hogy a második Orbán-kormány fejezte be az 1956-os forradalmat. Miközben hiába hallgattuk meg itt pár éve Wittner Mária nagyszerű beszédét arról, hogy “neveket akarok hallani”, a kormánytöbbség még tárgyalni sem volt hajlandó a volt állampárti vezetők kiemelt nyugdíjának megszüntetéséről, illetve csökkentéséről szóló jobbikos javaslatot, miközben '56 hőseit ellenforradalmárnak nevező, és a szabadságharcot ma is gyalázó Biszku Béla háborítatlanul élvezi 600 ezer forintos nyugdíját, és csak a Jobbik tett ellene feljelentést. Meddig várjunk még az ígért elszámoltatásra?
A társadalmi igazságosság sérül az egykulcsos adórendszer bevezetésével. A progresszív, azaz többkulcsos adózás arra az elvre épül, hogy aki nagyobb jövedelemmel rendelkezik, az nemcsak arányaiban, de jövedelemmennyiségben is többről képes lemondani ahhoz, hogy a társadalmi újraelosztáson keresztül az állam a különböző funkcióit teljesíteni tudja. Nagyon egyszerű a logikája: aki havi 100 ezer forintot keres, az sokkal kevesebbről, gyakorlatilag semmiről nem tud lemondani a havi több milliót keresőhöz képest.
A progresszív adórendszer a szociális állam vívmánya, bevezetése a XX. század első felében történt meg a legfejlettebb országokban, pontosan a már kialakult társadalmi különbségekre tekintettel, ugyanis jövedelemkiegyenlítő szereppel is bírt ez az intézkedés. Miközben a világon és Magyarországon is a legfelső jövedelemhányaddal rendelkezők részesedése folyamatosan növekszik az összes jövedelemből, az eredeti tőkefelhalmozás korát idézve egyre több, elsősorban volt szocialista közép- és kelet-európai ország vezeti be ezt a modellt. Valószínűleg a gyarapodó pénzforrásait az elit ezekben a friss demokráciákban tudja egyre hatékonyabb módon politikai befolyássá transzformálni.
A költségvetés szja-bevételéből kieső 300 milliárd forint legnagyobb része a legfelső jövedelemosztályt alkotó felső 100 ezernél fog maradni, és érezhetően a társadalom csupán 10 százalékát fogja érinteni, míg a leginkább rászorulók pozíciója gyakorlatilag nem javul a lépéstől. Sőt, a kormány által várt béremelés elmaradása esetén - mert ugye, a minimálbér megemelése nem jelenti automatikusan a többi bér emelését is - nominálisan kifejezhetően romlani fog a helyzetük. A kormánypárti képviselők szerint ugyan nem lesz vesztese az új rendszernek, de akinek semmit nem javul a helyzete, miközben az amúgy is tehetősek jelentősen jobban járnak, azaz nőnek a jövedelmi különbségek, azok jogosan úgy fogják érezni, hogy az ő helyzetük romlott. Ahol pedig nincs gyermek, ott biztosan romlani fognak a kereseti viszonyok, de bruttó 260 ezer forint alatt csak a három- vagy többgyermekes családok helyzete fog érezhetően, kifejezhetően javulni. A kormány azt ígéri, törekedni fog arra, hogy ne járjanak rosszabbul az alacsonyabban keresők, de nem az ő döntésüktől függ a vállalkozások kereset-, illetve béremelése.
Nézzük, milyen érvek szólnak az egykulcsos rendszer bevezetése mellett! Az egyszerűsítés: ugye, elfér egy söralátéten is - mondták. Pont ebből az okból kifolyólag a Jobbik támogatta is júniusban a 17-féle kisadó eltörlését, de az, hogy bizonyos kulcsok után más sávok alá esik a jövedelem egy része, még egy négy elemit végzett polgár számára is némi felvilágosítással megértethető. Amit pedig a Hargitai képviselőtársam mondott, hogy mondjuk, a tőkejövedelem után más adósáv lesz, hát ez teljesen nem tartozik ide, teljesen más tevékenységnél abszolút indokolt lehet, hogy másféle sávba essen, ettől nem lesz átláthatóbb és egyszerűbb a rendszer.
A második: az adóelkerülés csökkentése, az adómorál erősítése, a gazdaság kifehérítése, ezekre valóban szükség lenne. Az szja esetében azonban az adóelkerülés optimalizálásának kedvelt módszere a minimálbérre való bejelentkezés, ezáltal a minimálbér adókötelessé tétele a feketegazdaságot még tovább erősítheti. Szakmai és etikai szempontok indokolják az adóbevallás általánosan kötelező tételét, amennyiben a megélhetéshez feltétlenül szükséges jövedelem nullás kulccsal adózna.
A Jobbik álláspontja szerint az adófizetési hajlandóságot egy erős adóhatóság és megfelelő szankciórendszer növelné meg, amely mellett egyszerűen nem érné meg, illetve túl kockázatos lenne adót csalni. Ennek az kell legyen a sarokpontja, hogy a vagyonosodási vizsgálatok nem politikai megrendelés alapján folynak le, hanem a törvényi előírások szerint, részrehajlás nélkül. Politikai szándék esetében különben nagyon egyszerű lenne megfogni már nagyon régóta ezeket az adóelkerülőket, be lehetne csöngetni a kastélyokba, villákba, megállítani a luxuskocsikat, a jachtokat, vitorlásokat, és megkérdezni: na, komám, ez miből van? Mutasd be, hogy mit dolgoztál, mennyit adóztál utána. Ja, hogy az nincsen, akkor elvisszük, amit szereztél. Ilyen egyszerű és működőképes lenne a rendszer, csak úgy tűnik, hogy a politikai elit ezt valamiért nem akarta meglépni az elmúlt 20 évben. Boldvai László most nem tartózkodik itt, de az ő villájára tekintve ez érthető is, amit szerény képviselői jövedelméből sikerült felhúznia.
A harmadik érv a befektetői környezet, a versenyképesség javítása, a külföldi tőke idecsábítása. Ez mindenképp megfontolandó érv, ami elhangzott az előterjesztő kormány részéről. A régiós adóversenyben fontos lehet, hogy Magyarország is a közvetlen közép-európai versenytársaival lépést tudjon tartani, de lehetőleg még kedvezőbbet kínáljon. Felhívnám ugyanakkor a figyelmet, hogy míg ez a társasági adónál pozitív külső megítélést fog jelenteni a Magyarországra beruházni szándékozó külföldi cégek számára, az szja rendszere nem a legfontosabb kérdés ilyen szempontból. Azokban az országokban, ahol bevezették az egykulcsos adózást - itt elhangzott Szlovákia, Románia vagy Csehország -, az első két évben, szemben Rogán Antal állításával - ezt meghallgattuk egyébként a Költségvetési Tanács beszámolójában is, akik most nem jöttek el - nemhogy fellendülés volt, de mintegy 1 százalékos átlagos visszaesés volt a GDP tekintetében, és később sem állapítható meg, hogy érdemi gazdasági fellendülést okozott volna maga az egykulcsos adó bevezetése. Ezért vannak is viták, pont itt a környező országokban, hogy mennyire vált be ez az egész rendszer.
(12.50)
A Jobbik álláspontja egyébként ebben a kérdésben az, hogy újabb külföldi multinacionális cégek idecsábítása helyett a magyar vállalkozásokat kellene segíteni a vállalkozói környezet optimalizálásával, a bürokrácia csökkentésével, tőkeinjekcióval, erre lehetne használni az EU-s támogatások 10 ezer milliárd forintjából még megmaradt részt, illetve a belső kereslet élénkítésével.
A negyedik érv pedig a gazdasági növekedés beindulása, ami majd később a most kivetett különadók és egyéb költségvetési lyukfoltozások helyére lép be. Ez viszont, amint erre az előbb már utaltam, egyáltalán nem bizonyítható empirikus módon. A legalsóbb jövedelmű rétegek a teljes bevételüket, keresetüket, bérüket fogyasztásra költik, mert egyszerűen nincs más lehetőségük. Míg ha ennek a 300 milliárd forintnak a nagy részét a felsőbb kategóriájúaknál, a nagyobb jövedelemmel rendelkező osztályoknál hagyjuk meg, ott kimutathatóan már sokkal nagyobb a hajlam a megtakarításra, a külföldön felhasznált fogyasztásokra; ez a luxusutazásoktól kezdve a részvényvásárlásig rengeteg minden lehet. Tehát sajnálatos módon, bár mi is szeretnénk, de ez nem igazolható. Éppen ezért felmerül, hogy ezt a kieső 300 milliárd forintot pótolni kell valahonnan.
Már a múlt heti vita során elhangzott, hogy az ágazati különadókra és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíjak átirányítására a költségvetési lyukak betömködése miatt van szükség, tűzoltásként. Ez még nem is lenne akkora probléma, ha a lakosságot részesítjük adókönnyítésben a multinacionális cégek hátrányára az egyébként teljesen rossz és működésképtelen magán-nyugdíjpénztári rendszer felől, ami még a Horn-kormány vívmánya volt, és nagyon sajnálatos, hogy 13 évig működött úgy, hogy gyakorlatilag idén - először a Jobbik felvetése után - kezdtek érdemben foglalkozni vele, hogy ez az egész így tulajdonképpen nem jó senkinek, sem a lakosságnak, sem az államnak, a válságban pedig megmutatták, hogy nemcsak a működési költségük magas extrém mértékben, kétszerese a nyugat-európai standardnak, de az emberek tájékoztatása nélkül olyan módon kezelték a portfóliókat, hogy abból jelentős veszteség származott.
Az a problémánk, hogy a tűzoltás és a lyukbetömködés nem egy tudatos és átgondolt gazdaságpolitika része, hanem kapkodás. Az adócsökkentéstől elvárt gazdasági növekedés elmaradása esetén - az előbb fejtettem ki - könnyen előfordulhat - ha itt figyelembe vesszük a környező országok tapasztalatait - az a félelmünk, hogy ha Magyarországon jövőre sem támad fel a pannon puma, amit az SZDSZ politikusai jó mélyre elástak, akkor újabb válságintézkedésekre lesz szükség, például, ne adj' isten, a három és több gyermek után járó adókedvezmény eltörlésére, amely pedig a további demográfiai csökkenés elhárításához elengedhetetlen intézkedés. Ezért különben a családi adózás rendszerének alkotmányban való rögzítését tartanánk megfelelő alapnak és mindenképpen egy olyan követelménynek, amit a kormánynak meg kellene lépnie.
Az ténykérdés, hogy elsősorban az szja-csökkentés valóban a felső középosztályt, illetve a még jobban keresőket fogja különösen pozitívan érinteni. Ez elviekben nem probléma, mert egy államnak valóban gondoskodnia kell a polgárairól, és az az állam lehet virágzó és elégedett, ahol mindenki a saját munkajövedelméből minél nagyobb arányban tud részesülni, és utána akár befektetve, akár a megtakarításaival is növelni tudja a közjót. Az aggodalmunk viszont az, hogy ugyanakkor a legalacsonyabb jövedelműek megélhetési költségei nagyon nehezen biztosítottak. A társadalom egyharmada szegénységben, a létminimum alatt él, a második harmad is a felszínen maradásért küzd, ezért a szociális szempontokat sokkal határozottabban kellett volna érvényesíteni ebben a javaslatcsomagban.
Ha a sávhatárokat toljuk folyamatosan felfelé, a költségvetés teherbíró-képességére is figyelemmel, miközben a progresszivitás megmarad, akkor az sokkal pozitívabban szolgálta volna mind a legalacsonyabb jövedelműek szociális viszonyait, mind a középosztály kialakítását és érdemi megerősítését, amit a Jobbik is alapvető céljának tart.
A családi kedvezmények fontosságát nem lehet eléggé megbecsülni. Ahogyan végső formában bekerültek a rendszerbe, meg kell mondanom, a júniusi első akcióterv után még volt bennünk aggodalom, hogy a költségvetés helyzete majd nem tesz lehetővé egy ilyen támogatást sem, ezért inkább pozitív meglepetésként ért minket, hozzátéve, hogy az egy vagy két gyermek után érvényesíthető maximálisan 10 ezer forint adókedvezmény inkább jelképes összeg. Ezért is van szükség már a második gyermek után legalább a duplájára emelni ezt a támogatást, amiről módosító javaslatot is benyújtunk. A három vagy több gyermek esetén érvényesíthető, gyermekenként 206 ezer forintos adóalapnál viszont több mint félmillió forintos adóköteles jövedelemmel kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki ezt maximálisan érvényesítse. Természetesen azért az látszik, hogy az alacsonyabb jövedelműeknél is ezzel gyakorlatilag ki tud esni a tényleges adófizetési kötelezettség. Ez a maximális lehetőség viszont azt jelenti, hogy ezzel is a tehetősebb, nagyobb jövedelemmel rendelkező családok fognak tudni élni, ugyanakkor a leginkább rászorulók továbbra sem fognak tudni megbirkózni az őket szorongató terhekkel, a folyamatosan emelkedő törlesztőrészletekkel a devizahiteleknél, az emelkedő közszolgáltatási díjakkal és a megélhetés egyéb költségeivel.
Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy a Jobbik programjának is alaptétele, hogy a családi kedvezményt mindig munkavégzéshez és adófizetéshez kell kötni. Véget kell vetni - ezt pozitív tendenciának és jelenségnek érzékeljük a kormánynál - a szocialisták által szavazatszerzési célokból elterjesztett segélyrendszernek, amelyben pártpolitikai szempontok játszottak szerepet, miközben elsősorban a cigány népességre jellemző megélhetési gyerekszülés mára demográfiai és szociális katasztrófát okoz Magyarországon, a további kilátások eközben beláthatatlanok. Körülbelül két hete jelent meg Pokol Béla cikke a Magyar Nemzetben, amelyben sajnos nagyon reálisan vázolta, hogy 30-40 év múlva mi következhet be Magyarországon a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett, ami azt jelenti, hogy a népesség száma 7,5 millió körülire olvad, amelynek nagy része idős és inaktív, és a durván 2 milliós cigányságnak kellene ezt a népességet eltartania, nemhogy segélyért álljanak sorba. Itt tehát borzasztóan fontos egy gyors lépés ennek a problémának az orvoslására.
Egy utolsó kérdésre szeretnék még kitérni, a társasági adó kérdésére. Nem értünk egyet azzal, hogy 2013-tól a 10 százalékos mérték lesz az általános, helyette be kellene zárni azokat a kiskapukat, amelyekkel a multinacionális cégek jelenleg is kibújnak a társasági adó normál mértékének a megfizetése alól. Ezek azok a könyvelési trükkök, amelyeket a Bajnai-kormány pénzügyminisztere is jó pénzért tanácsolt az ügyfeleinek, mielőtt a haza szolgálatára esküdött volna fel. Az anyacég ugyanis leszámlázza a hazai leány felé a cég nevének, logójának, védjegyének használatát, a know-how-t, felszámolja a tanácsadói díjat, ezzel eltüntetve, elköltségelve a nettó árbevételt, és kiürítve az adózás előtti eredményt. Sajnos látjuk jól, a multi sehol nem szeret a gyarmatok közterheihez is hozzájárulni.
Az Egyesült Államokban egyébként már megtalálták ennek az ellenszerét: az adóhivatal kap olyan jogosultságot, hogy egyesével megvizsgálhatja ezeket a könyvelési tételeket, és ha olyat talál, ami indokolatlan, nem rendeltetésszerű, akkor büntetőtétellel együtt ezt is bevonja az adóalapba. Nagyon jó lenne, ha már a kormány hozzányúl a számviteli törvényhez is, akkor ezekre a problémákra is megoldást találna.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(13.00)
