RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság 16:3 arányban találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és az sem meglepő, hogy az oktatási bizottság elsősorban a gyermekek utáni adókedvezményekkel foglalkozott.
Az oktatási bizottság ülésén elhangzott, hogy a legnagyobb gond Magyarországon nem is gazdasági természetű, hanem elsősorban demográfiai, hiszen a gazdasággal sok mindent lehet kezdeni rövid távon, viszont azok a gyerekek, akik nem születnek meg, azok bizony nagyon fognak hiányozni, és előbb-utóbb ennek egyébként komoly gazdasági következményei is lesznek. Magyarországon a termékenységi ráta 1,3, ez azt jelenti, hogy egy szülőképes korú nő 1,3 gyermeknek ad életet, miközben egyébként a társadalom fennmaradásához 2,1-es ráta lenne szükséges. Ez azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - még egyszer mondom: másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - ahhoz, hogy gyakorlatilag a társadalom, a magyar társadalom a mostani szinten fennmaradjon.
Magyarországon ebből kifolyólag a családpolitikának két alapvető feladata van. Az egyik, hogy a szegényebb, hátrányos helyzetű családokban születnek ugyan gyerekek, de ezek elől nagyon sokszor elvágjuk a perspektívát, a kibontakozás lehetőségét. Itt meg kell találni a szociálpolitikának, az oktatáspolitikának annak a módját, hogy ezek a gyerekek, ezek a családok is lehetőséghez jussanak. A másik, talán ennél is nagyobb gond, hogy azok a családok, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, ezek a családok egyébként nem tudnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermeket vállaljanak. Ezeket a családokat a gyermekvállaláshoz hozzá kell segíteni. Magyarországnak a közvélemény-kutatások szerint van egy pozitív helyzete, lehetősége, mégpedig az, hogy ha a fiatalokat, a családokat fiatalkorukban megkérdezzük, hogy hány gyermeket szeretnének, akkor általában több mint eggyel nagyobb számot mondanak, mint amit életük során sikerül megvalósítani.
Igazából ennek az adórendszernek az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy azokat a családokat, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, azokat a családokat hozzásegítse ahhoz, hogy vállalni tudják a második, harmadik gyermeket, és nem véletlen az, hogy ez az adórendszer a harmadik gyermek vállalásánál ugrik egy nagyot. Gyakorlatilag például Franciaországban is ugyanez történik, amely azon nagyon kevés európai országok közé tartozik, ahol a kettő egészes termékenységi rátát sikerül megközelíteni.
A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ha a gyermekvállalással összefüggő támogatásokhoz hozzányúlunk, akkor a negatív hatások azonnal érezhetőek, drasztikusan csökken a születésszám - lásd Bokros-csomag -, ha azonban pozitív változásokat vezetünk be, akkor az nagyon lassan vagy alig érezhető. Ezért mi is úgy gondoljuk, hogy ezt valamilyen kétharmados törvényben, esetleg az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a családok számára kiszámítható jövőt biztosítsunk, hiszen egy gyermeket nem egy évre, nem is egy kormányzati ciklusra, hanem hosszabb időre vállal természetesen egy család.
Kétségkívül értékválasztást is jelent ez a törvény. A szocialisták eddig teljesen természetesnek vették, hogy a gyermeket nevelő családok ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a köz költségeihez, mint azok, akik egyébként gyermeket nem vállalnak. Azt is el kell mondjam, hogy a szocialisták elég sokszor hivatkoznak itt igazságosságra, igazságtalanságra, és ennek mindig az az alapja, hogy abból az adórendszerből indulnak ki, amely egyébként teljesen igazságtalan volt, és egy teljesen igazságtalan adórendszerhez képest mindenféle matematikai bűvésztrükkökkel számolnak, és azt mondják, hogy na, ha ahhoz az igazságtalan adórendszerhez visszajutunk, akkor ki mennyi és hány forinttal jár jól.
(11.10)
Még egyszer alá szeretném húzni, az az adórendszer, amely Magyarországon eddig volt, az gyakorlatilag nem vette figyelembe a gyermeknevelés költségeit.
A bizottsági ülésen elhangzott még egy fontos dolog, elmondták, szintén ellenzéki képviselőtársaink, hogy egy fiatal pályakezdő pedagógus számára azért ez nem egy kedvező adórendszer, mire egy másik fiatal ellenzéki képviselőtársunk közölte, hogy a perspektíva az ő számára rendkívül fontos, és ő örül ennek az adórendszernek. A bizottsági ülésen egyébként örömmel üdvözöltük azt is, hogy a kafetéria adózása kedvezőbb lesz, ez érinti a pedagógusokat, és változatlanul megmarad a munkahelyre járás utazási kedvezménye is; ezt egyébként több bizottsági előadó tévesen mondta.
Úgyhogy azt gondoljuk, az oktatási bizottság az oktatás szempontjából, ha ez az adórendszer hozzásegíti a magyar családokat ahhoz, hogy több gyermeket vállaljanak, akkor az mindenképpen az egész oktatási rendszer, illetve az egész ország szempontjából pozitív.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
