SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Örülök, hogy visszajött, bár azt gondolom, hogy az adóreformjaikkal kapcsolatos kritikáink jelentős részét már volt szerencséjük megismerni, de azt gondolom, hogy a jelen vitában is új elemekkel tudok majd hozzájárulni ehhez az adóvitához. Ellenzéki képviselőtársaim már sok fontos dolgot elmondtak, de jó néhány fontos dologról eddig nem esett szó.
Szeretném rögtön összekötni az első akciócsomaggal ezt a második akciócsomagot, illetve az annak részét képező adótörvényt. Engedjék meg, hogy egy kicsikét élesen fogalmazzak. Az első akciócsomaggal eltörölték többek között a luxusadót, eltörölték az örökösödési illetéket, bevezették azt, amit mi úgy neveztünk, hogy cselédstátus. Ezt az utat folytatják a második akciócsomaggal, amivel gyakorlatilag háborút indítanak az alacsony jövedelműek ellen, de nemcsak az alacsony jövedelműek ellen, hanem - mindjárt kifejtem - a középosztály jelentős része ellen is. Ez az adótörvény a jelenlegi formájában három szóban foglalható össze, tisztelt képviselőtársaim: igazságtalan, felelőtlen és irracionális.
Lássuk, hogy miért igazságtalan! Sok szó esett már itt a személyi jövedelemadóról. Szeretném önöket első lépésben szembesíteni a valósággal. Egy olyan országban élünk, ahol a nettó átlagkereset a KSH adatai szerint 150 ezer forint körül alakul, tehát a társadalom egy jelentős része 150 ezer forint körüli összegből él havonta. A családoknak immáron egyharmada létminimum közeli állapotban él.
Ehhez képest lássuk, hogy nettó értelemben az önök adóátalakítása milyen hatással jár. Havi bruttó 70 ezer forintos kereset esetében éves szinten a változás mínusz 25 300 forint. Havi bruttó 209 ezer forint és 260 ezer forint között az éves szintű kiesés 50 ezer forint. 50 ezer forinttal fognak kevesebbet hazavinni az önök adócsomagja értelmében a 209 ezer és 260 ezer forint között keresők. De még a bruttó 283 ezer forintot keresők is 2400 forinttal kevesebbet fognak hazavinni. A többlet 733 ezer forintnál már érezhető: bruttó 733 ezer forint esetében több mint 1 millió forint éves többlet jelentkezik, bruttó 1 millió 666 ezer forintos kereset esetében pedig éves szinten 3 millió 300 ezer forintos többletet hagynak önök a keresők zsebében. Még ha bele is kalkuláljuk az 5 százalékos ígért nominális béremelést - ami nem csak és kizárólag az önök hatásköre, ezt a munkaadóknak is jóvá kell hagyni -, akkor 147 ezer forinttól emelkedik a nominális bér, nem a reálbér, de nem lineárisan. 189 ezer és 273 ezer forint között mindenkinek kisebb mértékben nő a nettója, mint az infláció. Ez a középosztály jelentős része Magyarországon. 273 ezer forinttól lesz érezhető reálnövekedés akkor, ha 5 százalékkal emelik a béreket. Azt gondolom, hogy egy ilyen adóreformról a legkevesebb, ami elmondható, hogy igazságtalan.
De nézzük a társasági adóval kapcsolatos átalakításokat! Önök az első akcióterv keretében 500 millió forintos árbevételig 10 százalékra csökkentették a társasági adót. Ezeknek a cégeknek a kétharmada nemzetközi óriásvállalat; most már 500 millió forint felett is 10 százalékra csökkentik a társasági adót. Ez vajon hány kis- és közepes vállalkozásnak jelent kedvezményt? Ezzel az adókedvezménnyel önök 150 milliárd forintos lyukat vernek a költségvetés bevételi oldalán.
De nézzük, hogy mit csinálnak a tőkejövedelmek adójával! Csökkentik a tőzsdei kamatbevételek osztalék- vagy árfolyamnyereség-adóját 20 százalékról 16 százalékra. Ehhez képest, ha egy tőzsdén nem jegyzett hazai vállalkozás osztalékot akar fizetni, akkor eddig a 25 százalékos adón felül még 14 százalék egészségügyi hozzájárulást is kellett fizetnie. Tisztelt képviselőtársaim, ebbe a körbe tartozik a bejelentett munkavállalókat foglalkoztatni tudó, a 25 milliós evahatárt meghaladó nagyobb hazai kis- és közepes vállalkozók jelentős része. A tőkejövedelmeket a világon mindenütt úgy tekintik, mint egy olyan adót, amely azokat sújtja, akik képesek felhalmozni és létrehozni, aki az adózott jövedelméből még megtakarításokra is képes, és azon tud még a befektetései, érdekeltségei révén is haszonra szert tenni, ezért a tőkejövedelmek adójának a csökkentése teljes mértékben indokolatlan. A társasági adó és a tőkeadók önök által megálmodott rendszere egyszerűen hadüzenet a magyar kkv-knak, a magyar középosztálynak és az alacsony jövedelműeknek.
A vesztesek a pedagógusok, a közalkalmazott orvosok, a földhivatali ügyintézők, bányászok, pékek, cipőipari munkások, kisvállalkozók, tehát az átlagpolgárok, a nyertesek az államigazgatási csúcsszervnél dolgozók, a vezető beosztásúak, a pótlékokkal növelt jövedelmű vagy multinacionális vállalatnál dolgozó diplomás mérnökök, jogászok, bankárok, banki ügyintézők, orvoslátogatók, avagy a gazdasági elit. Azt gondolom, hogy joggal nevezhető egy ilyen adóintézkedés igazságtalannak.
Felelőtlen is azért, mert belemennek az adóversenybe, és ezt büszkén is teszik. Belemennek abba a lefelé tartó adólicitbe, ami egyre mélyebben viszi a nyomorba egész Kelet-Európát. Már érkeznek hírek a szomszédos országokból, hogy alánk fognak ígérni az adócsökkentésben. De felelőtlen azért is, mert 400-500 milliárdos lyukat ver rövid távon a bevételi oldalon. A Költségvetési Tanács elemzéséből tudjuk, hogy 2013-ban egy 700 milliárd forintos lyukat kell majd betömniük, amire a válságadó nem lesz majd fedezet. A most elhelyezett bombák robbanni fognak, és újabb lyukakat fognak verni, és az önök által megálmodott adóreform nem mond semmit erről.
A harmadik elem, amiben össze lehetne foglalni az önök által felvázolt adóreformot, az az irracionalitás. Matolcsy György tudja talán a legjobban, hogy az ilyen típusú adócsökkentések nem képesek a munkahelyteremtésre. Nem képesek, mert járulékok helyett az szja-t csökkentik. Nem képesek, mert nem ösztönzik érdemben a beruházásokat, ugyanis a felső jövedelmi osztályok és a nagyvagyonosok többletfogyasztását generálják csak. Ebből nem lesz más, mint luxusfogyasztás és importfogyasztás, plazmatévék és terepjárók; nem olyan dolgok, amelyeket a helyi vállalkozások termelnek meg, az így elköltött többletjövedelem nem a helyi gazdaságot fogja erősíteni. Én azt gondoltam, Matolcsy úr, hogy ön szakít azzal a hamis gazdaságfilozófiával, ami a Kóka János-féle gazdaságpolitikát jellemezte, és végre a beruházásokra helyezik a hangsúlyt, nem pedig a nagyjövedelműek fogyasztásának ösztönzésére.
De kapkodó is az önök által végrehajtott adóreform, ugyanis a programjukban még járulékcsökkentésről beszéltek, most pedig az önök által ütött lyukak miatt összevissza-intézkedésekre kényszerülnek.
Fenntarthatatlan is, ugyanis az adócsomagban semmi sem utal arra, hogy a Fidesz az elmúlt nyolc évben elgondolkozott volna azon, hogy a pillanatnyi célokon, érdekeken túl mit fog mondani a jövő nemzedékeknek, azoknak, akiknek a természeti erőforrások kimerülésével a ma ismert problémáknál lényegesen nagyobb súlyú problémákkal kell szembenézniük. Egy szó sem esik ökológiai adóreformról az önök által megálmodott adórendszerben.
S hogy még egy meglepőt mondjak: ez az adóreform továbbra sem tesz érdemi lépéseket annak érdekében, hogy csökkentse az adórendszer bonyolultságát. Talán itt sikerült a legközelebb kerülniük a saját maguk által ígértekhez, de még így is rendkívül távol vannak tőle. Ez az adórendszer nem egyszerűbb, ugyanis az egy kulcs a másik kulcs eltüntetésével nem csökkenti érdemben az adminisztrációt.
(13.10)
Azt a sok kedvezmény, a sok adófajta és a külön adózó jövedelmek külön elszámolásai okozzák. Így a beígért söralátét méretű adóbevallás csak ábránd, és ha önöknél is volt söralátét, akkor nálam is van véletlenül egy söralátét, amire talán elfér az önök által megtervezett adóreform keretében végrehajtandó adóbevallás. (Felmutat egy nagy piros korongot.) Legalább egy ekkora söralátétre van szükség ahhoz, hogy megcsináljuk ezt az adóbevallást. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Tehát igazságtalan, felelőtlen és irracionális az önök által bevezetni kívánt adóreform.
Ehhez képest, amire szükség lenne az LMP szerint, az egy szolidáris, felelős és fenntartható adórendszer. Egy ilyen szolidáris adórendszer legfontosabb eleme az lenne, hogy a személyi jövedelemadózás rendszere többkulcsos legyen, ezért mi olyan adóreformot fogunk benyújtani, amely legalább négy adókulccsal dolgozik, és csökkenteni fogjuk emellett nagy lépésekben a társadalombiztosítási járulékokat. A társasági adó és a tőkejövedelmek esetében 100 millió forintig megtartjuk a 10 százalékos adót, afelett viszont a jelenlegi 19 százalékos adót kívánjuk visszaállítani. A tőkejövedelmek esetében szerintünk, ami szükséges, az egy egységes 20 százalékos adó. Felelős lenne egy ilyen adóreform azért, mert nem menne bele a lefelé tartó adóversenybe, és nem lenne kapkodó, azaz kiszámítható lenne. Ugyanis ebben a formában az adóreform úgy jelentene érdemi csökkentést a munkavállalók terheiben, hogy ezt fenntartható módon teszi meg, nem pedig válságadók formájában, amelyek három év múlva robbanó időzített bombaként lapulnak meg a jelenlegi költségvetésben és az önök adótervében.
Legvégső soron pedig fenntartható lenne egy ilyen adóreform, ugyanis számolna azzal, hogy a környezetet terhelő tevékenységeket kell elsősorban adóztatni. Az adórendszer egy ösztönző rendszer is egyben. Az ösztönzőknek arra kell irányulniuk, hogy a gazdálkodó szervezetek tiszteljék a természeti erőforrásokat és annak élővilágát, így benne magát az embert is, hogy még sok száz év múlva is lehessen élet ezen a földön. Ezért az energiaadók mellett a környezetterhelést a mi adóreformunkkal sokkal jobban kívánjuk megadóztatni.
Mint ahogy említettem, az adórendszeri elképzeléseink alapja a munka terheinek csökkentése, a környezetszennyezés terheinek növelésével. Ennek sok eleme van, amiről majd részletesen Szilágyi László kollégám fog bővebben beszélni. Én csak egyet emelnék ki ezek közül az intézkedések közül.
Új ökoadóelemként javasolunk bevezetni egy új adónemet, a narancsadót. A narancsadó egy távolsággal arányos adó lenne a nem hazai gyümölcsökre és zöldségekre, ami a szállítással okozott környezetszennyezést és kárt kompenzálja. Az LMP célja, hogy a termékek árában megjelenítse a környezetterhelés költségeit is. Az importált narancs esetében nemcsak a munkás bérének, a vegyszernek és a fuvaros bérének, hanem az ideszállítás során keletkezett környezetszennyezés költségeinek is meg kell jelennie az árban. Fontos hangsúlyozni, hogy javaslatunk nem mond ellent ebben a formában az EU egyik alapelvének, az áruk szabad áramlásának, hanem kiegészíti “a szennyező fizet” elvvel. Célunk hosszú távon egy olyan, közlekedésre vonatkozó, európai szintű adórendszer, amely tükrözi annak környezeti kárait és a kibocsátott szén-dioxid költségeit is. Amíg ez nem valósul meg, addig nemzeti keretek között javasoljuk a narancsadó ideiglenes bevezetését. (Taps az LMP soraiban.) Az adó ideiglenesen, a gazdasági válságra tekintettel kerülne bevezetésre, 14 hónapra, mértéke pedig a maximális távolság esetén a nettó értékre vetítve 67 százalék, azaz egy ideiglenes kétharmados narancsadó lenne. (Derültség az LMP soraiban.)
A lényege tehát ennek a kétharmados narancsadónak az, hogy kordában tartaná azt a túl nagyra nőtt narancsot, amely elnyomja a magyar gyümölcsöket, és az igazságtalan, felelőtlen és irracionális narancsuralmat felváltaná egy olyan adóreformmal, amely a szolidaritás, a felelősség és a fenntarthatóság jegyében fogant.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)
