TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A gondolatmenetet szeretném folytatni, amelyet a képviselőtársam a pulpituson félbehagyott, a gondolatmenet pedig úgy folytatódik, hogy vajon miféle értékválasztás az, amely alapján ilyen adórendszerben gondolkodik a jelenlegi kormányzó erő, és mi a mi értékválasztásunk ebben a kérdésben.
Természetesen az értékek és értékek közötti valóságos vitát az fogja eldönteni, amikor 2011-ben az első olyan papírokat látják majd munkavállalók vagy valamilyen más módon adózók, hogy mi számukra az előnyös, és jobban vagy rosszabbul jártak-e. Értékválasztásban pedig világos az, amit önök letettek most az asztalra: szeretjük a gazdagokat, és nem szeretjük a keveset keresőket. Bármennyire is vita tárgya látszólag ez ezen az ülésen, illetve a napirend tárgyalásánál, ez a valóságos helyzet. Az általunk letett javaslatban ugyanis fel kell tenni a kérdést, hogy kinek kedvez és kinek nem kedvez a személyi jövedelemadózásra tett javaslat, és a válasz elég egyértelműben kiderül abból, amit eddig hallottunk: kedvez mindazoknak, akik magasabb keresetűek, és hála istennek, még számíthatnak némi tőkejövedelemre is, és nem kedvez azoknak, akik alacsony jövedelműek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Időzzünk el egy kicsit ennél a kategóriánál! A vitákban gyakorta hallottam, hogy a minimálbér vagy az ahhoz közeli kereset gyakorlatilag a vállalkozók privát eljárása arra, hogy hogyan kerüljenek ki személyi jövedelemadót. A képviselőtársaim sokan tudják, hogy ez nem így van. A minimálbér közelében keresni sajnos az ország nagyon sok térségében egy életszerű helyzet; életszerű helyzet kevés keresettel, munkába járva – majd erre később kitérnék – adózni és terheket vállalni. Ők azok egyébként, akik munkajövedelmet adóznak, ők azok, akiknek nem sok lehetőségük van arra, hogy elbújjanak ez elől, ők azok a bizonyos százezer körül keresők, akik egyébként nem fognak jól járni ezzel a javaslattal.
Kik fognak tehát akkor jól járni? Jól fognak járni azok, akiknek a progresszív, szolidaritáselvű adó eltörlése hoz és nem visz súlyos százezreket havonta. A vitában erre is hallottunk példát. Hozni fog mindazoknak, akik az átlagosnál jóval magasabb jövedelemmel rendelkeznek, és hozni fog mindazoknak, akiknek emellett még van tőkejövedelmük is. Hozni fog akkor különösen, ha gyerekeket nevelnek, és hozni fog akkor, ha majd megnézik azt, hogy a 16 százalékos, nem munka utáni jövedelem, a tőkéjük - hogyan fogalmazott a képviselőtársam? -, a spekulációs tőkéjük majd 16 százalékkal adózik. Ők nagyon jól járnak, csak ők vannak kevesebben.
Akik nem járnak jól, azok bizony azok, akiknek nincs tőkejövedelmük, mert sajnos nem szoktak otthon szelvényeket vagdosni, akik nagyon közel vannak a minimálbérhez, vagy kiskeresetűek, és akik esetleg nem gyerekesek, vagy egy vagy két gyerekük van. Ők vannak többen. Ezért tehát, mondhatnám úgy is, hogy az értékválasztáshoz kötődő, de inkább úgy fogalmazok, hogy a javaslatban lévő kedvezményezettekre, önök által szeretettekre és kevésbé szeretettekre osztott világban, mi úgy gondoljuk, hogy a javaslatainknak ehhez a csomaghoz azoknak kell szólni, akik rosszabbul járnak ezzel a jelenlegi rendszerrel.
Lehet tehát szavakban csepülni, tisztelt képviselőtársaim, menedzsereket, menedzsmenteket, mindazokat, akik önök szerint olyan társaságoknál, vállalatoknál, vállalkozásoknál dolgoznak, ahol jól keresnek, és lehet letenni olyan adójavaslatot, ahol ezek a személyek kifejezetten jól járnak. Így állunk önökkel akkor, amikor a beszéd és a valóságos cselekedet elválik egymástól.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt mondta, hogy új világ következik. Ebben a szép új világban, úgy látszik, lesznek, akik nagyon jól járnak, ezek a gazdagok, és lesznek, akik nem. Ezért tehát a javaslataink arról fognak szólni, hogy legyen szolidaritáselv a rendszerben, legyen progresszív az adórendszer; legyen lehetőség mindazoknak igénybe venni a gyerekek utáni kedvezményt, akik ezt most nem tudják; legyen lehetőség arra, hogy ezt a bizonyos adójóváírást, amit önök szűkítettek, összegében is és az igénybevehetőség szerint is igénybe vehessék azok, akik erre rá vannak szorulva, mert keveset keresnek; legyen lehetőség tehát arra, hogy kiküszöböljük ennek a rendszernek az összes olyan típusú baját, ami abból adódik, hogy vannak, akiket önök szeretnek, ezek a gazdagok, és vannak, akiket pedig nem.
Miután vitáról van szó, engedjék meg, hogy a rám jutó vezérszónoki időben foglalkozzak egy kicsit a gazdasági bizottság elnökének, Rogán képviselőtársamnak az elmondott megállapításaival. Nem teszem ezt teljesen nyugodt szívvel, mert a képviselő úr mindenhez ért, ezt bebizonyították az egyéni képviselői indítványai, ezért csak félve fogalmazom meg: amikor azt mondja, hogy pénzt hagyunk az embereknél, és ők jobban el tudják majd dönteni, hogy mit csinálnak vele, akkor miért nem alkalmazzák ezt az elvet a magánnyugdíjpénztárak rendszerénél is? Miért akarják bebizonyítani, hogy az államnál mégiscsak jobb helyen van a pénzük, és miért mondják most éppen az ellenkezőjét? (Dr. Hargitai János közbeszól.)
Szeretnék kitérni arra, hogy mi a helyzet ezzel a versenyképesség dologgal. Mert ha a régiónkban személyi jövedelemadó-versenyt akarunk nyerni az alacsony kulcsok tekintetében, az rendben van, az egy verseny. De ha a versenyképesség alatt azt értjük, hogy a vállalkozók terhei hogyan csökkennek, akkor bizony ezzel a versenyképességgel a jelenlegi javaslat alapján baj van, mert személyi jövedelemadó-ágon nem, a társasági nyereségadó ágán pedig nem eléggé javul ez a verseny.
Végül is azzal szeretném bezárni a mondandómat, hogy mint tőről metszett demokrata, bizonyára Rogán képviselő úr tudja, hogy nem nagyon lehet a parlamenti képviselőket kettéosztani olyanokra, akik megszólalhatnak, meg olyanokra, akik nem szólalhatnak meg. Az az érzésem volt egyébként a mondandója alatt, mintha mi nyújtottunk volna be adótörvényeket, és azokat tárgyalnánk, és ő tenné ezt bírálat tárgyává. Nem ez a helyzet. Önök nyújtottak be adótörvényeket, és ezt vitatjuk most mindannyian, azt hiszem, mindenki teljes joggal itt ülve a parlamenti patkóban, függetlenül attól, hogy ellenzéki képviselő-e vagy kormánypárti. Azokat a javaslatokat vitatjuk tehát, amelyeket a kormány benyújtott, és nem a mieinket. Ha a mi javaslatainkat vitatnánk, akkor, megismétlem, lenne javaslatunk arra, hogy legyen szolidaritáselv, legyen progresszív személyi jövedelemadózás, az alacsony keresetű is részesüljön a gyerekkedvezményből, és ne szűkítsék le az adójóváírás rendszerét, és még számtalan olyan javaslat, amely arra utalna, hogy ebben az értékválasztási vitában hol állunk mi, melyek a mi értékeink.
(12.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönettel vettem, hogy meghallgattak. Köszönöm, hogy tárgyalni fogjuk majd azokat a módosító indítványokat, amelyek az itt megfogalmazott elvekre épülnek, és amennyiben ezeket támogatják, akkor nagy valószínűséggel jót tudnak tenni nagyon sokakkal, akik most rosszabbul járnak.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)
