Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömmel vettem részt a vita eddigi szakaszaiban, hiszen olyan dolgokat hallottunk, amelyekre nem is számítottam. Nagyon örültem, hogy Szijjártó Péter megvilágosodott, és többször említette a “radikális változás” kifejezést, nem fogjuk plágiummal vádolni ez ügyben. Nagyon örülünk, hogy megvilágosodott, és meg tudtuk termékenyíteni az ő és a kormánypártok gondolatait is az alábbi témákat illetően, hangsúlyoznám, hogy az adóvitáról van szó a továbbiakban is.
Annak még jobban örülök, hogy ennek kapcsán a demográfiai katasztrófa és ezek a kérdéskörök újra és újra felmerülnek, és annak is örülök, hogy mindenki úgy adja elő ezt, mint a legsúlyosabb problémánkat. Valóban az, ugyanakkor nem csak és nem kizárólag adóügyi szabályokkal kell ezen változtatni. Sokkal inkább értékrendbeli vitáról van szó - ebben is egyetértünk -, hogy milyen értékrendek ütköznek, erre szeretnék kicsit kitérni.
Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan világban érdemes gyermeket vállalni, a jövőre gondolni - és ilyenkor gondolnak a legtöbben -, hogyha közteherviselés valósul meg, efelé viszont nem feltétlenül az egykulcsos adórendszer mutat. Teljesen egyértelmű az is, hogy a közszolgáltatásokra fordított összegből veszünk el akkor, hogyha adott esetben a milliárdosok nem vállalnak arányosan nagyobb részt a köz terheiből, hiszen arányosan nagyobb részt használnak fel jövedelem formájában. Egyáltalán nincs baj a magas jövedelemmel, hogyha azt tisztességes úton-módon szerezték meg. De azzal igenis baj van, hogy adott esetben milliárdosok kivonhatják magukat az adózás alól. A példa kedvéért: Simor András jegybankelnök - aki négy gyermeket nevel - fizetése a következőképpen alakul. Nagyon örültünk annak, hogy a plafon értelmében 2 millió forintra plafonoztuk ezt a fizetést, ugyanakkor a jelenlegi rendszer szerint 812 ezer forint személyi jövedelemadót fizetne, a következőkben viszont csak 270-280 ezer forintot fog.
Ez azért egy nagyon súlyos és nagyon csúnya aránytalanságot jelez és fejez ki, ezért nyújtjuk be azt a módosító javaslatunkat, amelynek értelmében az átlagos magyar munkavállalóra - nem a Simor-féle milliárdosra gondolok, az átlagos magyar munkavállalóra - igenis 12 százalékos kulcs lenne a tisztességes, és ez vonatkozzon a csökkentett fizetések esetében. Ez emelkedjen a későbbiekben 20 százalékra, és 12 milliós kereset fölött bizony 32 százalékkal kellene adózni, hogy azok, akik arányaiban nagyobbat fogyasztanak el a bizonyos tortaszeletből, igenis a közterhek viselésében is nagyobb arányban vegyenek részt. Azok pedig, akik nem tudják a gyermekekre vonatkozó kedvezményeket teljességgel igénybe venni, igenis részesülhessenek negatív adóban. Engem sem, és minket, a Jobbik frakciót sem érdekli az, hogy az EU-irányelvek ezzel kapcsolatban milyen korlátokat szabnak. Természetesen figyelembe kell venni ezeket, de azért van kormányunk, hogy tárgyaljon, hogy feszegesse a határokat, adott esetben meg is próbálja átlépni azokat.
Teljesen egyértelmű, hogy pusztán adózási szabályokkal nem lehetett eddig sem demográfiai fellendülést elérni, ezt nem várhatjuk a következőkben sem ettől a rendszertől. Pontosan ebben van közöttünk a vita, a Jobbik értékrendje szerint egy teljes világszemlélet-váltásra van szükség, ezen belül Magyarországon is teljes szemléletváltásra.
A milliárdosoknak nem tennénk lehetővé, hogy kivonják magukat a közteherviselés alól, és nemcsak anyagi okokkal magyarázzuk a meg nem született gyermekeket, a gyermekáldás elmaradását, hanem igenis idesoroljuk a média agymosásának a hatását - nagyon sok családban ez is a gyermekek érkezésének elmaradásához vezet -, de bizony a közbiztonság hiányát is. Tehát ha úgyis szeretik itt a parlamentben a salátatörvényeket - mi annyira nem kedveljük őket -, akkor igenis ebben a csomagban gondolkozzunk, és legyenek meg a jelei a kormányoldalról annak is, hogy egyéb vetületekkel is foglalkozunk, hiszen ha a népesedési katasztrófát nem tudjuk megállítani, akkor bizony Magyarországra nagyon sötét évtizedek várnak.
Ennek kapcsán hadd fejezzem ki örömömet azt illetően, hogy a Jobbik által kezdeményezett népesedési vitanap adott esetben még hallgató fülekre is találhat, nem véletlenül erőltetjük ezt a kérdést. Nagyon örülünk, hogy végre meg tudtuk termékenyíteni a kormányoldalt, és végre önök is felismerték, hogy ez valóban egy súlyos probléma.
Óriási és katasztrofális tévedések is övezik ezt a vitát, főleg bizottsági szinten hangzottak el olyan dolgok, amelyekre muszáj reagálnom ezen a téren is. Az egyik érv szerint azért van szükség erre a rendszerre, mert egyfajta adóverseny indult el a környező országokkal, de hát Románia gazdasága a 18 százalékos kulcs mellett és ellenére is romokban hever, és a Szlovákiának nevezett állam 19 és közeli kulcsai sem tudták megakadályozni azt, hogy az autógyártás és egyebek visszaesésének következtében a gazdaság is tönkremenjen.
Igaz lehetne még az is, hogy ez az adórendszer a belső fogyasztást felpörgeti, és ez jó az országnak, csakhogy akkor lehetne igaz, hogyha ez nem egy 20-30 éve porosodó közgazdasági tankönyvekből kivett tétel lenne. Mert ez csak abban az esetben igaz, hogyha miénk a gazdaság, hogyha nem az itt működő pénzszivattyúnak termelünk, hogyha nem a külföldi cégek számára termelünk profitot, és hogyha nem idegen áruk felvásárlására fordítjuk azt a többletjövedelmet, ami adott esetben a lakosságnál marad. Igenis saját patrióta gazdaságra van szükség, mert csak abban jelentkezik multiplikátor hatás, csak és kizárólag abban terülhetnek szét a pozitív hatások.
Az áfarendszer pedig szintén a csomag részét kell hogy képezze; igenis a magyar hazai élelmiszerek áfáját első körben 5 százalékra kell csökkenteni azonnal. Tudom, hogy az EU-irányelvek 5 százalék alá ezt nem szívesen engednék, de önök azért vannak, hogy tárgyaljanak az EU-val, mentességeket érjenek el, és hosszú távon 0 százalék legyen a magyar élelmiszer áfája. Az pedig egyenesen vérlázító, és már-már orvosért vagy konzíliumért kiált, amikor az MSZP padsoraiból halljuk azt, hogy az áfarendszerrel valamit kellene csinálni, miközben ők támogatták a leginkább azt, hogy ez a rendszer lineáris legyen, tehát pont az alacsonykeresetűek fogyasztói kosarára legyen a legkárosabb hatással, és ez a csapat, ez a garnitúra most igazságért kiált.
Tehát azért kérem, a tisztelt Ház igenis vegye figyelembe, hogy itt világképek harcáról van szó, és én nem ennek a világképnek akarok megfelelni, hanem annak, amit a Jobbik képvisel: arányos közteherviselést szeretnénk egyenruhaszerű sémák helyett, a gyermekvállalás rendszerszerű szemléletét a puszta matematikai és anyagi rábeszélés helyett, és a patrióta gazdaságra való építkezést a multinacionális cégek behívása és a bizonytalan tőke csalogatása helyett. (Taps a Jobbik soraiban.)
