DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcsolatban van némi kettős érzése az embernek, így a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportjának és személy szerint nekem is.
Először arra térnék ki, amivel egyet tudunk érteni, illetőleg amiben, úgy tűnik, közelednek egymáshoz az álláspontok. Előrebocsátom, hogy ez csak és kizárólag a testületen belülről választott alpolgármesterre vonatkozhat. Egyszerűbben szólva, a belsős alpolgármesterről van szó.
Egyetértünk abban, hogy tarthatatlan, hogy jelen szabályozás szerint egy alpolgármester mintegy bebetonozva érzi magát, nagyon nehéz eltávolítani, és emiatt elképesztően nehéz helyzetek alakulnak ki akkor is, amikor adott esetben büntetőjogi szempontból is értékelhető cselekményhez kapcsolódik mindez. Éppen ezért a Jobbik önkormányzati bizottsági tagjai részéről hangzott el az a javaslat, hogy a magyar közjogi berendezkedéshez kell igazítani a mostani törvényjavaslatot, ugyanis az nyilván nem járható út, ami a jelen javaslatban van lefektetve, miszerint testületileg választják az alpolgármestert, és a polgármester egy személyben vonhatja meg az alpolgármester jogköreit.
Kósa Lajos képviselőtársam nagyon helyesen megfogalmazta, hogy ez ügyben hajlanak erre a javaslatra, miszerint vagy azt kell csinálnunk, hogy ha a polgármester választja az alpolgármestert… - megjegyzem, én ezt személy szerint el tudnám fogadni, hiszen valljuk be őszintén, hogy igaz, hogy a jelen szabályozás szerint a polgármester javaslatára titkos szavazással a testület a testület tagjai közül választ egy vagy több alpolgármestert, de gyakorlatilag emögött egyértelműen a mindenkori polgármester akarata húzódik meg. Tehát egy kvázi álszenteskedést tudnánk ezáltal egy sokkal őszintébb irányba terelni.
Tehát én el tudom fogadni személy szerint azt is, hogy a polgármester választja, és a polgármester vonja meg a jogköreit az alpolgármesternek. A lényege ennek az, hogy ha egyszemélyi döntéssel kerül kiválasztásra az alpolgármester, akkor egyszemélyi döntéssel lehessen tőle ezt a bizalmat megvonni.
A másik lehetséges variáció - ez irányban is nyitottak vagyunk -, ha meghagyjuk a mostani rendszert, hogy a polgármester javaslatára a testület választja, akkor a polgármester indítványára a testület vonja meg az alpolgármester feladatköreit is. Ez a magyar közjogi berendezkedéssel ily módon abszolút összeilleszthető.
Tehát a belsős alpolgármester vonatkozásában, úgy hiszem, hogy az ellenzék, illetőleg a kormánypártok, vagy azt tudom, hogy a Fidesz-KDNP és a Jobbik álláspontja, úgy érzem, hogy közel áll a megegyezéshez és a kompromisszumhoz.
Viszont korántsem vagyunk ennyire kompromisszumkészek a külsős alpolgármesterrel kapcsolatosan. Ugyanis ez nem egyeztethető össze a költséghatékonyság, a takarékosság és a költségcsökkentés szempontjaival. További problémánk az is, ami itt már megfogalmazódott több ellenzéki képviselőtársam részéről, miszerint jelen pillanatban teljesen ellentétes utat jár a Fidesz-KDNP. Ugyanis a nép által közvetlenül megválasztott képviselő-testületek létszámát drasztikusan csökkenti, ellenben olyan embereket akar bedobni a frontvonalak mögé, akiket soha senki nem jelölt, és soha senki nem választott meg - egyrészről.
Másrészről hadd mondjam el azt, hogy engem némileg megdöbbentett Rácz képviselőtársam néhány gondolata, és szerintem, ha azt jól átgondolja, akkor lehet, hogy már most nem mondaná, miszerint itt 2004. szeptember 30-át, a XXI. századi magyar történelem egyik legsötétebb napját állítja példaként, amikor Gyurcsány Ferenc lett ennek az országnak a miniszterelnöke, és ugye őrá sem szavazott senki, őt sem választotta meg soha senki. Ebben neki teljesen igaza van, de azt hiszem, nagyon rossz ízű, pláne egy Fidesz-KDNP-s képviselő részéről így esetleg elfogadhatóvá vagy emészthetővé tenni a tisztelt Országgyűlés számára azt, hogy akkor ilyen alapon most már jöhetnek külsős alpolgármesterek is. Tehát ezt semmiképpen nem tudjuk elfogadni.
A másik az, hogy valóban nem lehet itt az analógia elvét alkalmazni a külsős bizottság tagokkal kapcsolatosan. A külsős bizottsági tag és egy alpolgármester semmiképpen nem keverendő össze. Tehát itt az analógia ilyen módon való alkalmazásának sincs semmilyen helye.
Másrészt ezzel azt is elérjük, tisztelt képviselőtársaim, hogy amit megspórolunk, vagy amit nyerünk a réven, annak a többszörösét bukjuk a vámon. Hiszen nyilvánvaló mindannyiunk számára, mindenki számára, főleg, aki önkormányzatoknál dolgozik, tevékenykedik, aki az önkormányzati világból érkezett, hogy alpolgármester még akár egy kisebb településen is lényegesen nagyobb javadalomra tesz szert, mint egy települési képviselő. Ily módon, ha mondjuk, 1 egységnyi összeget megspórolunk a testületek létszámának csökkentésével, akkor akár 4-5 egységnyi pluszkiadás keletkezik a külsős alpolgármesterek javadalmazása révén.
Sajnos, már két hét alatt kezdenek beigazolódni az én félelmeim, illetőleg a Jobbik Magyarországért Mozgalom félelmei és balsejtelmei. Akkor ugye a költségcsökkentés kapcsán megemlítettem, hogy a politikai és szakmai tanácsadók, főtanácsadók számát is kellene limitálni, normális, ésszerű keretek közé szorítani, hiszen az kerül sok pénzbe, nem az, hogy most öt, hat, hét vagy nyolc képviselővel több vagy kevesebb van. És lám, erre semmilyen hajlandóságot nem mutat a Fidesz-KDNP, hogy a szakmai meg egyéb tanácsadók számát csökkentse, sőt rögtön megjelenik a növekmény a külsős alpolgármesterek formájában.
(10.50)
Nem akarok csúnya és obszcén kifejezéseket használni és nem akarom megszentségteleníteni ennek a Háznak a falait, ezért próbálok egy kicsit finomabban és árnyaltabban fogalmazni: ha megnézzük a költségcsökkentés, a költséghatékonyság és a takarékosság elveit a helyi képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatban, és megnézzük a mostani alkotmánymódosításra és törvénymódosításra vonatkozó törvényjavaslatban, akkor finoman szólva is, tisztelt Ház, azt kell mondanom, hogy a barna színű, szilárd halmazállapotú emberi anyagcsere-mellékterméknek adtunk egy méretes pofont, hiszen itt megspórolunk, ott pedig két kézzel szórjuk a pénzt. Azt is mondhatnám, ha egy kicsit a humor irányába akarnám elvinni ezt a véresen komoly kérdést, hogy a T/32. számú törvényjavaslat az alkotmányos alapelvek egyikét, az arányosság elvét sérti, ez pedig véleményünk szerint a közvetlen népképviselet alapelvét sérti. Ahogy időnként a kisgyermekeket szórakoztatják a Mindennapra egy mese című könyv meséivel, történeteivel, úgy lassan ahhoz kell hozzászoknunk, hogy minden törvényjavaslatra jut egy lappangó alkotmánysértés. Éppen ezért ezt kérnénk jó alaposan átgondolni.
Másrészt rántsuk le a leplet, fogalmazzunk őszintén, és beszéljünk nyíltan ezekről a kérdésekről. Miről is van szó valójában, mi a valódi célja ennek a törvényjavaslatnak? Egyrészt megint előtérbe kerül az, amit mi úgy hívunk - és nem tántorítunk ettől, akármennyire nem tetszik egyeseknek, akkor is fogjuk mondani, amikor ez szóba kerül és logikusan felvethető -, hogy politikai álláshalmozás. Ugyanis nagyon sok országgyűlési képviselő betölt három-négy - hangsúlyozom, nem tisztséget, hanem - politikai tisztséget, és a teendői oly mértékben megszaporodnak, hogy emellett már nem tud kellőképpen koncentrálni adott esetben a polgármesteri feladataira, és ezért szükség van hűséges komisszárok képében megjelenő külsős alpolgármesterekre is.
Másrészt pedig még el sem fogadta a tisztelt Ház, illetve a kormánytöbbség a helyi képviselők és polgármesterek választásáról, lényegében a képviselők számának csökkentéséről szóló törvényjavaslatot, máris bebizonyosodott, hogy igazam, illetve igazunk van, ugyanis a fagyi kezd visszanyalni, illetőleg lassan a saját maguk által kovácsolt kardba fognak beledőlni. Arról van szó, hogy a képviselő-testületek létszámának csökkentésével nem olyan sok, mint ahogy önök állítják, de néhány fideszes és KDNP-s képviselő szükségszerűen kikerül a testületekből, és ezeket valamilyen formában vissza kell csempészni oda, hiszen itt nagyon súlyos érdeksérelmekről beszélünk. Tehát ha nem megy az ajtón, akkor majd megy az ablakon alapon fogalmazták meg ezt a javaslatukat a tisztelt előterjesztők.
Másrészről pedig a hatalmas választási sikernek vannak árnyoldalai is, hiszen a klientúra és annak igényei oly mértékben megnövekednek, hogy ezeket valamilyen módon ki kell majd elégíteni. Egy külsős alpolgármester, ráadásul felső létszámkorlát nélkül - megint csak azt mondom - magas szinten szolgálhatja ezeket a nem túl udvarias és nem túl elegáns célokat.
S ha már a sokat emlegetett költségtakarékosságnál tartunk, akkor egyrészt a tanácsadókkal kapcsolatban is illő lenne intézkedni, másrészt pedig meg kellene fontolni a polgármesterek javadalmazásának kérdését - gondolok itt elsősorban a tiszteletdíjra és adott esetben a költségtérítés kérdéseire -, legalább azoknál a polgármestereknél, akiknek más politikai tisztségből is származik jövedelmük. Ott elgondolkodhatnánk egy drasztikus vágáson, egy komolyabb csökkentésen. Ezzel nemcsak gesztust gyakorolhatnának a kormánypárti politikusok, hanem végre a társadalmi igazságosság irányába is elmozdulhatnának, s egyébként politikailag még számukra is népszerű lehetne ez a lépés, hogy lám-lám, itt kezdődik az országgyűlési képviselő, ha kell, a saját érdekeivel szemben, a saját jól felfogott pénzügyi érdekeivel ellentétesen is tud döntéseket hozni a nemzet javára és a nemzet érdekében. Várjuk az ez irányú javaslataikat is.
Egyébként hadd mondjam el, ha már a polgármesteri tisztség egyes kérdéseinél tartunk, hogy tarthatatlan az az állapot, miszerint semmilyen, legalább alapvető iskolai végzettségbeli előírása nincs a polgármestereknek. S itt hadd védjem meg - nyilván kibújik belőlem ilyen értelemben a szubjektum - a jegyző kollégákat, hiszen a jegyzőknek főiskolai vagy egyetemi iskolai végzettségre van szükségük, többéves szakmai gyakorlatra, pályázati kiírástól függően akár kettő-, öt-, nyolc- vagy tízéves szakmai gyakorlatra, viszont polgármester iskolai végzettség vagy képesítési előírás nélkül gyakorlatilag bárki lehet. Nem arra gondolok persze, hogy felsőfokú iskolai végzettségről vagy tudományos akadémiai munkásságról beszéljünk, hanem arra gondoltam a józan szatmári parasztember eszével, hogy ha már egyszer a gépjárművezetéshez, a jogosítványhoz előírjuk legalább a nyolc általános iskolai végzettséget - ezzel egyébként teljesen egyetértek, itt nincs is vita közöttünk -, akkor egy település vezetéséhez pedig semmilyen iskolai végzettséget nem követelünk meg. El lehetne gondolkodni azon, hogy alap- vagy középfokú végzettségben húzzuk meg azt a határt, amivel valaki eséllyel odaállhat, hogy polgármester legyen. Ezt is kérem, akár módosító javaslatok keretében is végiggondolni.
További aggályunk az, hogy egy előretolt éket látunk a külsős alpolgármester személyében, akit majd adott esetben oda lehet dobni politikai, szakmai vagy jogi értelemben véve koncnak. Az én egyik visszatérő gondolatomat, vagy úgy is mondhatnám, hogy fixa ideámat szeretném most önökkel megosztani, miszerint az lenne a minimumelvárás - ha a kétharmad birtokában úgyis megtehetik alapon megszavazzák ezt -, hogy legalább elgondolkodnak azon, hogy egy nagyon fontos kérdést, amit nem lehet elégszer és elegendő mértékben hangsúlyozni, végiggondolnak, nevezetesen, hogy a külsős alpolgármester véletlenül se kerülhessen a közbeszerzési eljárások eredményeként történő szerződéskötések közelébe. Tehát neki törvényileg legyen lekorlátozva ilyen értelemben a jogköre, s mint ahogy az elnököt sem helyettesítheti, és nincs szavazati joga a testületben, ilyen szerződéseket se írhasson alá. Ez azért nagyon fontos, mert - részben talán tűnhet marginálisnak, de valójában nem marginális, hanem kardinális kérdés - tudjuk, hogy árubeszerzéseknél, szolgáltatásmegrendeléseknél nettó 8, építési beruházásoknál nettó 15 millió forint esetében már közbeszerzési eljárásokat kell kiírni.
A közbeszerzések nem mások, mint a közpénzen megvalósuló vásárlások. Nagyon könnyen elképzelhető az, és ezt a gyakorlatból is nagyon könnyen el tudom gondolni, hogy a polgármester kipasszolja a külsős alpolgármesternek a szerződéskötés vagy adott esetben az eljárást lezáró döntés meghozatalának a jogkörét, és ha később valami probléma van, akkor majd lehet mutogatni, hogy ő döntötte el, ő írta alá. Ugyanis jelenleg sehol nem jelenik meg a közbeszerzési jogszabályokban, hogy egy önkormányzat ajánlatkérő esetében csak a polgármester vagy csak a testület lehet a döntéshozó, jelen pillanatban ez a kérdés nyitva van, akár többmilliárdos értékű eljárásokban is dönthet egy személyben - még ha nem is feltétlenül mindig ez a bevett gyakorlat - a polgármester, s ezt most egyszerűen kiadhatja a külsős alpolgármesternek, aki ha kell, finoman szólva majd elviszi a balhét. Ezeket a korlátozásokat, ezeket a finomhangolásokat, ezeket a szabályozási kérdéseket jól végig kell gondolni. Egy ilyen súlyú törvényjavaslatról nem lehet hebehurgyán dönteni, nem lehet elhamarkodottan véleményt mondani, mert itt nagyon súlyos kérdésekről van szó.
Azt mindenesetre nem tudom, hogy önök a médiájukon keresztül hogy tudják majd lekommunikálni, hogy ez vajon hogy szolgálja a takarékosságot, és hogy lesz ebből ilyen módon kevesebb pénz. Bár abszolút nem értünk egyet és ilyenformán kérjük is a külsős alpolgármesterekre vonatkozó javaslat visszavonását, de természetesen a mentjük, ami menthető elve alapján benyújtottuk a módosító indítványunkat, és ha önök valóban komolyan gondolják azt, hogy itt nem arról van szó, hogy klientúrát építünk, nem arról van szó, hogy a testületből esetleg kiesett Fidesz-KDNP-s vagy Fidesz-KDNP közeli képviselőknek a visszacsempészése folyik ilyen sunyi módszerrel, akkor elgondolkodnak azon tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - tehát ha valóban nem klientúraépítésről van szó és nem magas javadalmazásról -, hogy társadalmi megbízatású státusba teszik a külsős alpolgármestert, hiszen akkor a javadalma nagyon szűk és nagyon ésszerű korlátok közé szorítható, másrészt elgondolkodnak azon, hogy felső határokat állítanak, mert az nem fog menni, hogy három-négy-öt-hat-nyolc vagy ki tudja, hány alpolgármester fog külsős alpolgármesterként bejönni a rendszerbe.
Azt pedig nem tudom enyhítő körülményként, illetve érvként értékelni, hogy a külsős alpolgármester nem rendelkezik szavazati joggal, csak tanácskozási joggal vesz részt az üléseken. Ha most egy kicsit durva példát akarnék mondani a büntetőjog világából merítve, akkor azt mondanám, azt azért egy fegyveres rablás esetében ne értékeljük már enyhítő körülményként, hogy a sértett életét meghagyta az elkövető. Ezt mégsem tudom se enyhítő, se mentő körülménynek venni. Még szép, hogy nincs szavazati joga! Az lenne végképp a demokrácia halála, ha feltöltenék a testületek létszámát külsős alpolgármesterekkel, és ők még szavazgatnának is. Akkor tulajdonképpen nem csináltunk semmit, akkor 95 százalék körüli mindenkori többség alakulhat ki az adott erőviszonyokhoz kapcsolódóan.
(11.00)
Tehát az, hogy nincs szavazati joga, az a minimum, kérem szépen! Ez olyan természetes, hogy ezt igazából nem is kellene külön hangsúlyozni. De ettől önmagában nem válik számunkra emészthetővé vagy elfogadhatóvá ez a törvényjavaslat.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát alapvetően, elsődleges indítványunkként a külsős alpolgármesterre vonatkozó törvényjavaslat visszavonását kérjük, hiszen ezt nem tudjuk támogatni, ezt visszautasítjuk. De kérem, fontolják meg, hogyha ezt önök valóban komolyan gondolják, hogy az nem pénzügyi célokat meg politikai célokat szolgál, akkor fontolják meg a tegnapi nap folyamán benyújtott módosító javaslatainkat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
