RÁCZ RÓBERT
RÁCZ RÓBERT
RÁCZ RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Látszólag három törvénymódosítást nyújtottunk be, valójában ez a három így együtt közösen egy célt szolgál. Szeretnénk tovább folytatni azt a sort, amelyet az elmúlt hetekben önök már megtapasztalhattak, szeretnénk az önkormányzati rendszerünket is hatékonnyá, áramvonalassá és jól működővé tenni. Az idő sürget minket, hiszen szeretnénk, ha mindez a lehetőség már az idén megtartandó őszi önkormányzati választások után rendelkezésére állna a magyar önkormányzatoknak.
Néhány héttel ezelőtt benyújtottunk egy indítványt, amely jelentős mértékben csökkenti a képviselő-testületek létszámát, csakúgy, mint ahogyan - szándékaink szerint - csökkenteni kívánjuk a magyar parlament létszámát is, ahogyan ezt ígértük a választópolgároknak.
(9.30)
A különböző önkormányzati szövetségek támogatták azt a törvényjavaslatot is és ezt a mostanit is, hiszen mindannyian átlátják velünk együtt, hogy a települési önkormányzatok hatékony és szakszerű működése elemi érdeke a magyar választóknak, már csak azért is, mert a magyar költségvetés egy nagyon jelentős százalékát, részét, közel felét, negyven-egynéhány százalékát a települési és megyei önkormányzatok költik el, tehát az adófizetők pénzének nagyon jelentős része a magyar önkormányzati rendszeren keresztül hasznosul különböző közszolgáltatásokon és különböző közfeladatokon keresztül Magyarországon. Egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar adófizetők által összehordott adóforintok jelentős részének az elköltése milyen szakszerűséggel történik, egyáltalán nem mindegy, hogy lehetősége van-e az önkormányzatoknak arra, hogy úgy építsék fel a saját működésüket, hogy az leginkább szolgálja a szakszerű működés célját.
Az elmúlt négy esztendő sok tapasztalattal gazdagította a magyar önkormányzati rendszert. A 2006-os választások után kialakult politikai helyzet úgy foglalható össze, hogy egy nagyon ádáz állóháború alakult ki Magyarországon a szocialista vezetésű kormány és a többségében ellenzéki vezetésű önkormányzatok között. Mondjuk ki őszintén, a kormánynak stratégiai szándéka és terve volt kivéreztetni az önkormányzatokat, mert azt gondolták, hogy ezzel a zömében ellenzéki politikai vezetésű testületeket tudják falhoz állítani. A történelem igazságérzete ezt azonban, ahogyan a parlament mostani arányszámaiból látszik, megakadályozta.
Az elmúlt négy esztendőben minden eszközzel igyekeztek az önkormányzatok által vállalt és az állam által az önkormányzatokra oktrojált feladatellátást akadályozni, vonták ki a finanszírozást a működésből, folyamatosan csökkent a normatíva, és folyamatosan csökkent a központi finanszírozás aránya a teljes feladatellátás vonatkozásában. És még ha csak ennyit tettek volna, akkor tulajdonképpen lehetnénk elégedettek is. Azonban a probléma az, hogy valójában ennél többet tettek, mert miközben az egyik kezükkel elvették a finanszírozást az önkormányzatoktól, addig a másik kezükkel szorongatták a torkukat, hiszen olyan ágazati és egyéb jogszabályok ürügyén próbálták visszavenni a finanszírozást az önkormányzatoktól, amelyek egyébként valóban létezőek, és önöknek ehhez megadták a lehetőséget, de erkölcsi szempontból erősen aggályosak voltak.
A magyar önkormányzatok megszenvedték az elmúlt négy esztendőt, települési önkormányzatok, falvak, nagyobb városok, és - erről keveset beszélünk itt e falak között - a megyei önkormányzatok különösen, hiszen a megyei önkormányzatok meg aztán végképp szúrták a szemét az előző kormánynak, hiszen a 19-ből 18 megyei önkormányzat ellenzéki vezetésű volt az elmúlt négy esztendőben. Ez a mostani törvényjavaslat szeretné megadni a lehetőséget a polgármestereknek, a megyei közgyűlési elnököknek és a budapesti főpolgármesternek arra, hogy legalább egy közvetlen munkatársukat ők maguk tudják megnevezni a képviselő-testület tagjaitól függetlenül. Ez a mostani törvényjavaslat azt teszi majd lehetővé, hogy a képviselő-testület tagjai sorából megválasztott alpolgármester mellé, tehát rajta kívül egy úgynevezett külsős alpolgármestert, közgyűlési alelnököt avagy főpolgármester-helyettest is tudjon választani a testület a polgármester javaslatára és a polgármester szándéka szerint.
A települési polgármestereken óriási felelősség nyugszik: jogi, politikai, nem ritkán büntetőjogi, ahogy az elmúlt hónapokban gyakran láttuk a televízió hírműsoraiban. Nem hiszem, hogy jó érzés látni azt, ahogyan az igazságszolgáltatás különböző szervei pórázon vezetgetik az önkormányzati vezetőket, legyenek azok bármilyen pártállásúak. Nem hiszem, hogy ezt jó érzéssel nézi a magyar választópolgár. Én nem állítom, hogy ez a törvénymódosítás majd elejét veszi mindennek, hiszen tudjuk jól, más szempontok és szándékok is meghúzódnak az ominózus felvételek mögött. De egy biztos: ma egy magyar polgármester nehezen alszik, hiszen pontosan tudja, hogy a felelőssége, az aláírási jogával együtt járó felelőssége óriási, és alig van lehetősége arra, alig van kompetenciája abban, hogy megválassza azt, hogy kikkel dolgozik, kik segítik a munkáját, kire tud támaszkodni, és főként kit tud megbízni azzal, hogy őt helyettesítse, és helyette is dolgozzon, ha erre szükség mutatkozik.
A mostani rendszerben egy, a testület tagjai közül megválasztott alpolgármester tulajdonképpen bebetonozódik a megválasztásával, lényegében nem lehet tőle “megszabadulni”; ha kiderül róla, hogy alkalmatlan, ha kiderül róla, hogy rossz gazdája a közpénzeknek, ha kiderül róla, hogy szakszerűtlenül dolgozik, akkor valójában a polgármester tehetetlen, kénytelen ezt elviselni. Ezt a Budapesti Fővárosi Önkormányzatnál igazán tudják, hiszen itt ez a lehetetlen szituáció egészen odáig elvezetett, hogy a főpolgármester kénytelen széttárni a kezét, és azt mondani, hogy hát, az egyik helyettesem dolgaival kapcsolatban nekem nincs véleményem, rajtam kívül álló okokból történik, ami történik.
Ne hozzuk ilyen helyzetbe se a főpolgármestert, se a polgármestereket! Adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy legalább az egyik fontos munkatársukat meg tudják választani, és ne legyenek kitéve annak, hogy az egyébként is csökkentett létszámú testületek soraiból kelljen csak és kizárólag helyettest választaniuk.
A törvényjavaslatból kitűnik, hogy a kívülről hozott alpolgármester jogállása egy szempontból különbözik majd a testület tagjai sorából megválasztott alpolgármesterétől, jelesül, hogy mivel nem tagja a testületnek, nem szavazhat a testület tagjaiként, ennek okán a polgármestert a közgyűlés elnöki minőségben nem is tudja, nem is fogja majd helyettesíteni, tehát a közgyűlést helyette nem vezetheti, nem szavazhat a testületi ülésen. De ezenkívül minden egyéb jogosítványában és a megbízatása egyéb jogállásában megegyezik majd a státusa azzal az alpolgármesterrel, akit a közgyűlés a testület sorai közül választ, márpedig onnan választania kell majd, hiszen úgy nem működhet egyetlen magyar önkormányzat sem, hogy a polgármestert valamilyen akadályoztatás esetén ne tudná valaki helyettesíteni a testület tagjai közül.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nem példa nélküli ez a szándék valójában. A magyar közjogi rendszertől nem idegen, hiszen 1990 és '94 között - akik régóta űzik az ipart, azok még emlékeznek rá - ez már egyszer így volt. Abban az első ciklusban lehetett a testület tagjain kívülről alpolgármestert választania a testületeknek; persze akkor egészen más rendszer volt, mondhatnák joggal, hiszen akkor például a polgármestert is a testület választotta, nem pedig a polgárok közvetlenül. No de ha akkor, amikor a testület választotta a polgármestert, és így a legitimációja is kisebb volt, megvolt az esélye és a lehetősége annak, hogy a polgármester válasszon magának kívülről alpolgármestert, akkor most, amikor a testület helyett már a választók közvetlenül adnak legitimációt a polgármesternek, most aztán végképp indokolatlan, hogy ezt a lehetőséget ne adjuk meg a polgármestereknek. Ők költik el az adófizetők pénzének közel a felét, nagyon nagy felelősség terheli őket, ne vegyük el az esélyét annak, hogy a polgármesterek szakszerű munkát tudjanak folytatni egy darab megválasztott, általuk kiválasztott és jó szakmaisággal bíró lehetséges külső alpolgármester megválasztásának az esélyével.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak hogy az önkormányzati világban volt erre precedens '90 és '94 között, hanem tudjuk jól, a Magyar Köztársaság kormányában is számos olyan kormánytag ül, így volt ez mindig, akik nem tagjai a tisztelt Háznak, nem választott képviselők. Így tehát a bizottsági üléseken megfogalmazódott aggályok, amelyek egyébként jogosak és érdemes róluk beszélni, egy picit úgy érzem, álságosak, hiszen azt mondták többen, hogy nincsen az így kívülről behozott alpolgármester mögött legitimáció, senki nem szavazott rá. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy csakúgy, ahogy nem szavazott senki 2004. szeptember 30-án Gyurcsány Ferencre, akkor lett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök; alig emlékszem arra, hogy lett volna akkor parlamenti választás, abban az esztendőben; aztán később pedig Bajnai miniszterelnök úr is ekként került a miniszterelnöki székbe. Nagyon rövid kampányok lehettek azok, és legfőképpen az MSZP pártszékházaiban zajlottak.
Nem akarok erre hosszabban kitérni, csak azt akarom jelezni ezzel, hogy ez nem példa és precedens nélküli. Úgy érzem, hogy ha egy miniszterelnök a miniszterelnöki székbe kerülhet azzal a mérhetetlen kompetenciával, jogosítványokkal és hatalommal, amellyel ez jár, akkor úgy érzem, hogy egy olyan alpolgármester, aki valójában önmagában nem is tud semmilyen hatalmat gyakorolni, csak akkor, ha a polgármester ezt írásban rá rója, megbízza őt bármilyen mértékben azzal, hogy őt helyettesítse, azt gondolom, álságosak azok az aggályok, amelyek az ügy mögött a legitimációt hiányolják és keresik. Úgy hiszem, hogy valójában a polgármester legitimációja elegendő ahhoz, hogy megkapja az esélyt, az ilyen módon megválasztott alpolgármester megválasztásának a lehetőségét, hiszen mint mondottam, a döntés végül is mégiscsak a testületé lesz majd.
(9.40)
Ezt az alpolgármestert is majd a testület választja, a polgármester javaslatára ugyan, de a másik alpolgármestert is a polgármester javaslatára választja a testület, így tehát ebben az értelemben is megegyezik a két lehetséges alpolgármester státusa és a megválasztás körülményei.
Volt olyan aggály és szempont a bizottsági üléseken, amely szerintem jogos és megfontolandó, és a későbbiek folyamán majd a részletes vitában módosító indítványok formájában szerintem meg kell fontolnunk nekünk is mint előterjesztőknek.
A mostani javaslat szerint a megválasztott alpolgármester lehetséges elmozdítása a székéből úgy történik, hogy a polgármester megvonja a megbízását, elvonja a feladatait, ennek okán és ezzel párhuzamosan megszűnne a megbízatása. Volt több olyan, főként ellenzéki képviselő, aki azt javasolta, hogy fontoljuk meg, hogy a testület legyen az, amely a döntésével meg tudja vonni az alpolgármester megbízatását. Azt gondolom, hogy ebben van ésszerűség, tehát azt komolyan meg kell fontolnunk, a későbbiek folyamán szerintem érdemes erre módosítók formájában visszatérnünk.
Összességében úgy hiszem, maga a szándék nem ördögtől való, és ha önök kellőképpen empatikusak a magyar önkormányzati rendszer vezetőivel, akik egyébként viszik a hátukon a magyar költségvetés felét, és vállalják a felelősséget annak az elköltéséért, az azzal kapcsolatos szakszerű döntésekért, akkor belátják, hogy érdemes nekik megadni ezt az esélyt, ezt a segítséget. Érdemes őket abba a helyzetbe hozni, hogy megválaszthassák legalább az egyik közvetlen és fontos munkatársukat, hiszen a képviselő-testületek és a polgármesterek nem szakmai kiválasztódás útján kerülnek a helyükre.
Azt, hogy egy kistelepülési, egy középvárosi vagy akár egy megyei közgyűlési testület miként alakul ki, milyen szakmaisággal bíró polgárok vívják majd ki a választók kegyét és kapják meg a támogatását, azt előre nem lehet tudni. Ad absurdum lehet, hogy egy középvárosban egy választáson a tizen-egynéhány képviselő-testületi tagság egyik fele cipőfelsőrész-készítő, a másik fele pedig gyermekorvos. Nos, ebben a helyzetben a megválasztott polgármester, aki mondjuk, tegyük föl, asztalos (Lázár János: Pedagógus.) vagy pedagógus, nagy bajba kerül, ha olyan intézményi problémákkal kell szembenéznie, amelyek kívül esnek az ő szakmaiságán, kívül esnek az ő tapasztalatain. Ha másért nem, hát ezért is érdemes lenne ezen elgondolkodni, és megfontolni azt, hogy ennek okán adjuk meg az esélyét annak, hogy a testület, a polgármester a saját képességeit, a saját készségeit, a saját tudását ki tudja egészíteni a szükséges tartalommal bíró tudással, amelyet egy kívülről hozott alpolgármester tud behozni a rendszerbe.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a folyamat, amely most elkezdődött, ez az egyes számú lépése az önkormányzati világ rendbetételének. Most foglalkoztunk a testületek létszámával; esetleg ha elfogadják ezt a törvénymódosítást, akkor esélyt kapnak a polgármesterek arra, hogy erősítsék a működés szakmaiságát. De ez csak a kezdet, itt nem szabad megállni. A következő esztendőkben újra kell gombolni a magyar állam és a települési és területi önkormányzatok közötti munkamegosztás egészét, hiszen a mostani állapot - önök ezt jól tudják - már alig tartható.
Hosszú esztendők óta lopakodik ki az állam a közszolgáltatások finanszírozása mögül, hátrál csendesen, szépen, ügyesen. Ez pártoktól független, az elmúlt 15 esztendőben folyamatosan ez történt. Ma már ott tartanak az önkormányzatok, hogy ezt a mostani rendszert képtelenek finanszírozni. És gyakran hallom tőlük: nem a pénz kevés. Nem azt mondják a települési és megyei önkormányzatok, hogy állam, adj több pénzt! Nem ezt mondják. Azt mondják, hogy állam, ne adj több feladatot! Vagy vegyél vissza belőle; vagy horribile dictu azt mondják, hogy ha már nem adsz pénzt, tisztelt állam, a feladatellátáshoz, legalább az ágazati jogszabályokkal ne fojts meg, ne akard nekem megmondani, hogy miként lássam el azokat a feladatokat, amelyeket egyébként nem vagy hajlandó finanszírozni. Mert ma ez a helyzet.
Miközben a magyar állam alulfinanszírozza az ellátásokat, azonközben különböző ágazati jogszabályokon keresztül - amelyeket egyébként nagyon szigorúan be is tartat a helyi erőszakszervezetein keresztül - rendkívül szigorúan kéri számon azokat az ágazati jogszabályokat, amelyek megmondják az adott önkormányzatnak, hogy hogyan kell szociális, gyermekvédelmi, idősellátó vagy oktatási intézményt üzemben tartani.
Azt gondolom, a következő egy-két-három esztendőben ezt nagyon alaposan át kell gondolnunk, mert ha az állam nem tud, nem akar vagy nem képes több forrást biztosítani az önkormányzatnak, akkor gondolja át, hogy mit akar rájuk bízni. Gondolja át, hogy milyen módon akarja megkötni a kezét és a lábát az önkormányzatnak, mert ha már finanszírozni nem képes ennél jobban, mint most a közszolgáltatásokat, akkor legalább engedje, hogy a települési és területi önkormányzatok a saját eszük szerint, a saját jól felfogott érdekükben és a saját forrásaikhoz igazítva tudják üzemben tartani ezeket a közszolgáltatásokat.
De itt még nem tartunk, ennek a változássornak az első fázisánál tartunk, és ennek a szándéka is az, hogy - ahogyan korábban - megpróbáljuk a települési és területi önkormányzatokat abba a helyzetbe hozni, hogy ők is szakszerűen, áramvonalasan és a választók igényeihez igazított módon tudják ellátni a feladatukat. Ehhez kérem az önök támogatását, mert ezek a törvénymódosítások ezt a célt fogják szolgálni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
