SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amikor a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja tegnap nem támogatta a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatot, nem a nemzeti együttműködésre, a nemzeti összetartozásra mondott nemet. Azt valljuk, hogy valódi nemzeti együttműködés és összetartozás csak akkor alakulhat ki, ha az alapvető nemzeti kérdésekben figyelemmel vagyunk egymás álláspontjára, és vitákban, kompromisszumokra nyitottan alakítunk ki konszenzusos álláspontot.
A trianoni békediktátum a magyar nemzet történelmének egyik legnagyobb tragédiája, annak megítélése kilencven év után is alapvető nemzeti ügyünk. Elengedhetetlenül szükséges lett volna tehát a megfelelő egyeztetés, a kompromisszumkészség és a konszenzus. Nem ez történt.
Pedig a Szocialista Párt módosító javaslatai azt célozták, hogy valódi nemzeti összefogás alakuljon ki, hogy ne osszuk fel a parlamentet hívőkre és nem hívőkre, hogy a sebeket gyógyítsuk és ne felszaggassuk, és egyértelművé tegyük, hogy a gyógyítást az európai egység, az Európai Unió keretein belül tudjuk csak elképzelni, hogy egységesek legyünk azokkal szemben, akik a Trianon okozta rossz helyzetet csak tovább rontották a “mindent vissza” erőszakos revíziós politikával, a más népek elleni gyűlölet- és indulatkeltéssel, mert mindez a második világháborúba vezette az országot, amely a párizsi békével zárult. És egységesek legyünk azokkal szemben is, akik ma ezt mégis sikerként, sikeres alternatívaként akarják láttatni.
Igen, mi határozottan azt valljuk, hogy a Trianonban elkövetett bűn, az igazságtalanság nem adhat felmentést más bűnökre, az Európában elsőként Magyarországon 1920-ban meghozott úgynevezett numerus clausus törvényre, amely a zsidó értelmiség rovására úgynevezett törvényes korlátokat állított fel, a müncheni szerződésre, a bécsi döntésekre, aminek az ára a második világháborúba történt belesodródásunk és többek között a Don-kanyar magyar tragédiája is volt.
Engedjék meg, hogy illő tisztelettel ideidézzem Szekfű Gyulát, aki 1943-44-ben a Magyar Nemzetben “Valahol utat vesztettünk” címmel írt cikksorozatot, amelyben bírálta a Horthy-rendszer hivatalos politikáját, és felidézte a reformkor polgári demokratikus eszményeit figyelmeztetés gyanánt. Arra törekedtünk és törekszünk tehát, hogy a történészek nyugodtan dolgozhassanak tovább az esemény feldolgozásán, és a napi politika ne forgathassa ki a tényeket saját szája íze szerint. Az MSZP képviselőcsoportjának tagjai ezért részt vesznek holnap délután 17 órakor az ELTE Gólyavárban a Magyar Demokratikus Charta által Trianonról megrendezett konferencián, amelyet ezúton is ajánlok az önök figyelmébe is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nem fogadták el a módosító, kiegészítő indítványainkat - lelkük rajta. Nyilván az önök figyelmét sem kerülték el azok az írások, amelyek az elmúlt egy-két hétben jelentek meg a nemzetközi sajtóban Magyarországról. Hogy csak néhány címet idézzek: “A nacionalizmus fellobbanása Magyarország és Szlovákia között”, “Vissza a XIX. századba”, “Magyar halottkultusz”. Történelmi felelősségünk tehát, hogy most döntsünk: a múltba révedünk vagy sikeres európai jövő felé visszük a magyar nemzetet.
A rendszerváltozást követően konszenzus alakult ki közöttünk, és államalapító királyunk szellemében is egyöntetűen vallottuk: vissza Európába, a határainkon kívül élő magyarságot pedig a Kárpát-medencében a határok megváltoztatása nélkül, európai keretek között egyesítjük, és ma ezen az úton haladunk, alapvetően sikeresen. Az MSZP továbbra is a közös és sikeres európai jövőt és a konszenzust pártolja. Boldogulhasson minden magyar a szülőföldjén, és lehessen igazi magyar hazafi és lojális állampolgár a határon túli magyar, ne kényszerítse őket senki választásra.
Ajánlom figyelmükbe Széchenyi István intő szavait: “Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s leendünk. Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretném hinni: lesz.” - mondta Széchenyi István, és én azt gondolom, hogy ezek a gondolatok számunkra is intőek és kitűnő célok.
Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
