LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Nem az a kérdés, így vélekedtek a bizottság kisebbségben lévő tagjai, hogy egy kétharmados felhatalmazással élni lehet-e - lehet. A kérdés az, hogy kaptak-e erre önök kétharmados felhatalmazást - nem kaptak! (Felzúdulás, zaj a kormánypártok soraiban.) A jelenlegi miniszterelnök február elején a köztelevízióban azt mondta, önök nem kívánnak gyorsan a médiaszabályozáshoz nyúlni, mert az széles körű szakmai egyeztetést követel. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Vitatkozzanak vele, és nem velem! Aki tehát önökre szavazott, ha egyáltalán érdekelte a médiaszabályozás, úgy tudta, hogy ezt hosszas egyeztetés fogja megelőzni.
Nos, ehelyett a kisebbségben lévő képviselők véleménye az, hogy ez a törvényjavaslat-csomag általános vitára sem alkalmas, mert gyalázatos cinizmust tükröz mind tartalma, mind formája. Tartalma azért, mert annak ürügyén, hogy az egyébként szükséges takarékosságot és ésszerűsítést tervbe veszi, valójában a közmédiumok teljes kormányoldali politikai elfoglalását és a fideszes káderek kilenc évre történő bebetonozását tartalmazza. Formájában pedig azért tükröz gyalázatos cinizmust, mert semmilyen fajta egyeztetés nem előzte meg, mert egy törvényjavaslat kivételével a mai napon lehet még módosító indítványokat is beadni, és mivel - engedjék meg nekem a föltételezést - még a kormányoldali képviselők többségének sem volt módja, hogy ezt az igen vastag jogszabálygyűjteményt elolvassa; nekünk volt, mert szükségünk volt rá.
Épp ezért ellenvéleményt fejeztünk ki abból a szempontból, hogy a médiaszabályozás eddig paritásos elvét a kormányoldal kizárólagos döntési lehetőségeinek elvével cserélik fel. Az ORTT helyébe lép a médiatanács. A médiatanács és az új hatóság elnökét már nem a köztársasági elnök és a miniszterelnök közösen javasolja a parlamentnek, nem is a parlament választja meg, a miniszterelnök nevezi ki. A médiatanács többi tagját egy olyan jelölőbizottság jelöli a parlamentnek, ahol második körben már a kétharmados mandátumarány elegendő. Olyan médiatanács állhat tehát elő, ami kizárólag kormánypárti véleményeket és jelöléseket tükröz.
De megszűnik a kuratórium korábbi paritása is. Már a szám is szemérmetlen: önök öttagú kuratóriumot javasolnak. Elnökét természetesen a kormányoldal médiatanácsa javasolja, kettőt az ellenzék és kettőt a kormányoldal. Ha ez összejön, akkor is 3:2 arányban mindenről dönthetnek a kormánypárti delegáltak, megszűnik tudniillik a kuratóriumban eddig meglévő kétharmados döntési kötelezettség és lehetőség. De össze sem fog jönni, uraim! Ezért cinikus ez a szám. Önök ellenzéki koalíciót föltételeznek, azt gondolják, hogy az ellenzéki oldalnak meg kell majd két kurátorban állapodnia, és mivel tudják, hogy ez lehetetlen, eleve beírják a törvénybe a csonka kuratóriumok törvényesítését, azt, hogy enélkül is, pusztán a kormányoldalból is összeállhat a kuratórium.
De a legnagyobb sajnálatomra önök nem bíznak a saját kurátoraikban sem, nem pályáztathatják tudniillik a közmédiumok vezérigazgatói posztját, két ember közül választhatnak, mind a kettőt a kizárólag kormánypártiakból összeálló médiatanács fogja javasolni. Ehhez képest különösen gyönyörű a kilenc évre való bebetonozás. Önök nem bíznak a saját választási győzelmükben sem, sem a következő, sem az azutáni választási ciklusban, ezért mind a médiatanács elnökét, mind a hatóság elnökét, mind a médiatanács tagjait, mind a kuratórium tagjait kilenc évre betonozzák be.
Uraim! Ez a javaslat így nem csak vitára nem méltó, komolyan vételre sem! Nem csodálom, hogy önök közül csak azok pirulnak, akiknek módjuk volt elolvasni a javaslatot, a későbbiekben fognak pirulni azok is, akik kénytelen-kelletlen megismerkednek a szakma és a közvélemény véleményével.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
(20.20)
