NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés megcsúfolása ismételten az, amit most a kormányoldal ránk, illetve az egész országra erőltet, médiaszabályozás címén.
Az elmúlt hetekben azzal nyugtattam magamat, és minden esetben azt gondoltam, hogy talán már ez az utolsó, mindig az adott javaslat az utolsó, amivel talán egy kicsit túlkompenzálja az elmúlt nyolc év ellenzéki létét, amikor olyannyira megéhezett erre a hatalomra a mostani kormányoldal, és mindig azt gondoltam, hogy ez az utolsó diktatórikus intézkedése. Most, hogy már az alkotmánybírókat és az Állami Számvevőszék elnökét is kizárólag önök tudják megválasztani - akár bármelyik pártemberüket, ahogy ezt teszik a legújabb jelek szerint -, akkor már mindig azt gondoltam, hogy megelégednek a hatalommal, amikor elveszik a maradék ellenzéki jogosítványunkat. Azonban azt látjuk, hogy nem, és valóban, a média területén is ugyanarra készülnek, amire az elmúlt hetekben már volt példa a szabályozások más területein.
Brutálisnak nevezhetjük valóban ezt a szabályozást, annak ellenére is, hogy az előerjesztő volt oly kegyes, és azt mondta, hogy a törvénymódosító csomag egyikét most nem bocsátották általános vitára. Azonban még így is akadt 75 oldalnyi, több törvénymódosító javaslat és határozati javaslat, amelyeket péntek délután nyújtottak be, akkor került fel az Országgyűlés honlapjára, és nulla munkanapot adtak ennek nemhogy a társadalmi megvitatására, de egyáltalán még a belső megvitatására, a módosító javaslatok kidolgozására is. Nem adtak lehetőséget semmiféle társadalmi párbeszédre, és ez az, amit leginkább sérelmezünk.
Amit sérelmezett Mandur László is, bár most nem mondta el, de délelőtt megtette, hogy a jogalkotásról szóló törvény 38. §-ára hivatkozva egy jogszabálysértést vetett a kormány szemére. Ugyanis nem bocsátotta társadalmi vitára ezt a javaslatot. Magam nemigen szeretem ezt a szocializmusból itt ragadt törvényt idézni, amely ötéves tervről és hasonlókról értekezik még most, 2010-ben is, azonban hatályban van, ezt meg kell állapítani. De említhetném a Házszabály 97. § (2) bekezdését is, amely szerint az indokolásban ki kell térni, konkrétan meg kell becsülni, illetőleg számszerűsíteni a várható társadalmi és gazdasági hatást. Ez nem történt meg, hogyan is történhetett volna meg, ha nem történt átfogó vizsgálat, semmiféle társadalmi párbeszéd. A júniusi üléstervben sem szerepelt ennek a médiatörvénynek a szabályozása, ennek ellenére így hozták be - teljesen soron kívül - az általános vitát, és így a módosító javaslatok benyújtásának a határidejét a mai estében szabva meg.
Azt gondolom, egy ilyen súlyú kérdésben ilyen pökhendien hozzáállni, hogy még tisztességes kidolgozási időt sem adnak a módosító javaslatokra, teljességgel elfogadhatatlan.
Rátérve a tartalmi részekre, elmondhatjuk, hogy a sajtótörvényből a legfontosabb és legfájóbb dolog, hogy kikerül a felvilágosítási kötelezettség, amit eddig ez az 1986-os sajtótörvény előírt az állami szervek és a társadalmi szervezetek részére is.
(21.40)
A társadalmi szervezetekbe beleérthetőek a pártok is, így már érthető, miért törlik ezt a felvilágosítási kötelezettséget. Gondoljunk csak azokra a kellemetlen pillanatokra, amikor például a médiumok a kampányfinanszírozással kapcsolatban tettek körkérdéseket a pártokhoz, és az eddigi parlamenti pártok egyszerűen megtehették, hogy nem is válaszolnak. Persze, egy kicsit kellemetlen lehetett, hogy ezzel így jogszabályt sértettek, talán ezért is kerül sor ennek a módosítására. Vagy említhetném a másik legendás esetet, az egyik legnépszerűbb internetes videót, amikor a Kubatov-ügyben keresik a Fidesz sajtóirodáját, de ahogy kimondják, hogy milyen kérdést fogalmaznának meg a sajtóosztály felé, egyszerűen rájuk rakják köszönés nélkül a telefont. Ezt szeretnék most törvényesíteni, az eddigi törvénytelen gyakorlatot, hogy a felvilágosítási kötelezettséget, amit a pártok számára és az állami szervek számára is előírt eddig a sajtótörvény, ezt egyszerűen megszünteti. Sőt, megszünteti az igazmondási kötelezettséget is. Ugye, ha összehasonlítjuk az új javaslatot a jelenleg hatályossal, akkor az egyértelműen megállapítható, hogy a jövőben nem kötelező igazat mondaniuk az állami szerveknek az újságírói megkeresésekre.
Beszélni kell az alkotmánymódosításokról is, hiszen már minden napra jut egy alkotmánymódosítás; miközben szemfényvesztő módon egy eseti bizottság felállításáról beszélnek, ahol majd az új alkotmányt természetesen nagy nemzeti együttműködéssel megalkothatjuk, aközben már minden napra jut egy alkotmánymódosítás, sőt, ma eléggé elképesztő módon még a sürgős kihirdetését is kérték annak az alkotmánymódosításnak, amely törli azt a paragrafust, hogy csak négyötöddel lehet új alkotmányt megalkotni. Ez már azt vetíti előre, hogy itt nyilvánvalóan egy-két héten belül talán már az új alkotmányt is szeretnék megalkotni, ha ez a sürgősségi kihirdetés ilyen fontos volt, annak ellenére, hogy közben szemfényvesztés gyanánt eseti bizottságról beszélnek, ahol az ellenzék is kifejtheti a véleményét.
A mostani alkotmánymódosítás tehát a szólásszabadságot vezetné be a jelenlegi véleménynyilvánítási szabadsággal szemben. Ezt már többen elmondták, de idézzük, hogy valóban az Alkotmánybíróság 1992. évi 30. határozata egyértelműen kimondta, hogy a véleménynyilvánítás jóval tágabb. Az indokolásban nem találunk választ arra, hogy miért kell ezt korlátozni, miért kell ezt korlátozni, amikor szükség van a tágan értelmezett véleménynyilvánításra, például, ami a szólásszabadságba nem fér bele, a kutatások szabadsága, és sorolhatnánk még. Az a gyanú, és nem véletlenül ezt a példát mondtam, a kutatások szabadságát - ha itt most például a holokauszt tagadására gondolunk -, hogy ezt az alkotmányellenes helyzetet, amit voltak oly szívesek a Btk. módosításával jelenleg előidézni, és amely ügyben a Jobbik az Alkotmánybírósághoz is fordul, ezt szeretnék most egy ilyen furcsa jogharmonizációs módon jogszerűsíteni, hogy egyszerűen az alkotmányból kiemelik a véleménynyilvánítás szabadságát, így ezáltal például a kutatások szabadságát, de beszélhetnénk még a művészeti területekről és sok minden másról is. Arra hivatkoznak, hogy ez a klasszikus magyar alkotmányos megnevezés, a történelmi alkotmányban ez szerepel, holott az eddig megszólalt jogászok szerint éppen a szólásszabadság kifejezés csak a szocialista alkotmányban szerepel, de ezen a területen a nálam jóval felkészültebb Gaudi-Nagy Tamás fog önöknek mélyebb felvilágosítást adni, úgyhogy erre készülhetnek is, kedves képviselőtársaim. (Derültség.)
Beszélni kell a konkrét javaslatainkról is, bár a holnapi részletes vitára készülünk, 14 módosító javaslatot készített el ilyen rövid idő alatt a médiapolitikai kabinetünk, illetve a vezetője, Silhavy Máté. Ezekre, mindegyikre holnap részletesen ki fogunk térni. De azért hadd mondjuk el azt, hogy ez a hatalomkoncentráció, amit most valóban maguknak szeretnének kialakítani, ebben azért némi gesztust gyakorolhattak volna, legalább csak a gesztusérték szintjén.
Említhetném, nagyon jól hangzik az, hogy a médiatanácsot jelölő bizottságba minden frakció egy-egy főt delegálhat, de ez egy újabb szemfényvesztés, hiszen tudjuk jól, hogy ott csak a frakciók, illetve a képviselők számának arányában rendelkezik szavazati joggal a jelölt tag, és utána ezt a javaslatot természetesen le lehet szavazni, tehát hosszú távon a médiaszabályozásban és a kontrollban nem lehet a parlamenti frakcióknak a jelenlegi gyakorlattal szemben semmiféle hatáskörük. Mi ezért azt javasoljuk például, hogy ne a médiatanács tagjait jelölő bizottságban legyenek jelen a frakciók delegáltjai, hanem magában a médiatanácsban legyenek a képviselőcsoportok egy-egy delegáltjai. Kompromisszumos javaslatként elfogadnánk azt például, hogy csak olyan szavazati aránnyal rendelkezzenek a pártok delegáltjai, amilyen arányban parlamenti képviselettel rendelkeznek. Hozzáteszem, ez sem tükrözi a társadalmi felhatalmazást, hiszen közismert, hogy 53 százalékos támogatottsággal önök több mint kétharmados mandátumarányra tettek szert, tehát aránytalan módon, de még ezt is elfogadnánk kompromisszumos módon, de az, hogy semmiféle beleszólásnak nem engednek teret, és valami saját játékszernek tekintik a médiatanácsot, számunkra elfogadhatatlan.
Ugyanígy lehetne gesztust gyakorolni: például a nemzeti média és hírközlési hatóságnak, ha már az elnökét - sokan elmondták, nem részletezem - a miniszterelnök nevezi ki önhatalmúlag kilenc évre, újraválaszthatóan, akkor elegáns lenne, ha az általa kinevezett két elnökhelyettes legalább ellenzéki pártokból adódna, vagy akár az NNHH főigazgatója, aki szintén a miniszterelnök embere, nevezhet ki, azt gondolom, elegáns volna, ha legalább ezt a kontrollt az ellenzéknek biztosítanák.
Azért, hogy ne csak rosszat mondjak, üdvözöljük a hírközlési és médiabiztos megjelenését, azonban mi magasabb jogosítványokat adnánk, mint egyfajta jogtanácsosi jogosítványt. Örülünk annak, hogy végre a laikus állampolgárok egyszerű panasszal is és nem mindenféle szigorú feltétellel fordulhatnak ehhez a biztoshoz, azonban mi elgondolkodnánk azon, hogy akár országgyűlési biztosi rangra emelnénk egy ilyen biztos szerepét. Különösen várnánk azt, hogy szankciók jelenjenek meg, mert különösen a kereskedelmi médiumokkal szemben fel kellene lépni. Sajnos, velük szemben a jelenlegi módosító törvénycsomag és a határozati javaslatok semmit sem fogalmaznak meg, pedig tudjuk az elmúlt időszakból, hogy erre lenne leginkább szükség, hiszen Magyarországon nagyon elszemtelenedtek a kereskedelmi médiumok, amelyeknek például a kiegyensúlyozott tájékoztatást a mindennapi tevékenységükben is meg kellene valósítaniuk.
Szorgalmaznánk a szankciók szigorítását, legfőképp a reklámtilalom területén, tehát álláspontunk szerint nem a sugárzás jogát kellene a legtöbb esetben megvonni, hanem egyszerűen hosszú távú reklámtilalomra ítélni valamiféle jogszabálysértés esetén.
Végül engedjék meg, hogy az önök táborában oly gyakran már-már normává emelt pozícióhalmozásról is ejtsek egy szót, ugyanis itt is bevezetik. Ugyanis a nemzeti média és hírközlési hatóságnak és a médiatanácsnak ugyanaz a személy lenne az elnöke, természetesen kétszeres fizetésért. Benyújtunk erre is módosító javaslatot, ugyanis meglehetősen eltúlzottnak tartjuk azt, hogy a miniszteri illetmény 175 százalékának megfelelő fizetést markolhat fel a már nyilvánvalóan kiszemelt közös, pozícióhalmozó elnök.
Arra kérem önöket, hogy a módosító javaslataiknál is tanúsítsanak legalább akkora figyelmet, mint most, bár határozatképesnek talán most sem tekinthető az Országgyűlés, és fogadják meg ezeket a javaslatainkat. Azt gondolom, ami a korábbi időszakban norma volt, és még a Horn-kormány is bevezette a kétharmados többsége ellenére, az példát adhat a jelenlegi nemzeti együttműködésről beszélő kormányoldalnak is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
