DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen a késői órán szintén egy nem túl jelentéktelen témában, a 178. számú határozati javaslat alkotmány-előkészítésről szóló eseti bizottság tárgyában kellene részletes vitát folytatnunk. Nagyon sajnálatos egyébként, hogy ilyen kevesen vagyunk, és még tovább fogyatkozunk. De tényleg azért szomorú ez, mert itt kellene hogy legyen mind a 386 képviselő, mert egy olyan súlyú kérdésről beszélünk, ami nem kisebb, mint hogy milyen alkotmánya lesz a jövőben ennek az országnak, ennek a nemzetnek. Jelzem egyébként, hogy a hozzászólásom az ajánlás 4. pontjához fog szólni, erre fog korlátozódni; nem kizárható módon esetleg még az 5. ponthoz is lehet, hogy hozzá fogok szólni.
Én előterjesztettem egy módosítási javaslatot, ez megvitatásra került már a bizottságokban, egészen pontosan az alkotmányügyi bizottságban. Mi volt ennek a módosítási javaslatnak a lényege? Az, hogy amikor az Országgyűlés felhatalmazást ad ennek az eseti bizottságnak arra, hogy végezze el az alkotmány-előkészítéssel kapcsolatos koncepció kialakításának munkáját, s tegye ezt azért egy viszonylag széles társadalmi bázison, akkor megad egy szempontrendszert is a határozati javaslat 2. pontja. Mégpedig azt a szempontrendszert adta meg, hogy a “bizottság feladata annak áttekintése és értékelése, hogy a hatályos alkotmány vajon megfelelően biztosítja-e az emberi és állampolgári jogok legszélesebb körű érvényesülését, illetve annak vizsgálata, hogy az államszervezet alapvető intézményeinek működését meghatározó alkotmányos törvényi szabályozás eleget tesz-e az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó állami kötelességnek és a XXI. századi polgári demokráciával szemben támasztott elvárásoknak.”
Ezt a célt fogalmazza meg, ezt a szempontrendszert fogalmazza meg. Nyilván máris azt lehetne mondani először, hogy miért fogalmaz meg egyáltalán bármilyen szempontrendszert a határozati javaslat. Mondhatnánk azt is, hogy ha már az alkotmányozás útjára lép a tisztelt Ház… Amit egyébként azért nem tesz jól szerintem, mert nem kapott és nem is kért erre felhatalmazást a kétharmados többség, hogy ezt tegye. Sőt mi több, nagyon jól emlékszünk Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnöknek a választási kampány utolsó szakaszában megtett kijelentéseire, amely szerint ez egy tökéletesen jó alkotmány, nagyjából legalábbis jó, nem fogunk hozzányúlni. Ez nagyjából egybehangzik Zlinszky János volt alkotmánybíró professzor, jeles professzor álláspontjával, amely szerint tökéletes a mai alkotmány, nem kell hozzányúlni. Természetesen nem osztjuk ezt az álláspontot, abszolút nem tökéletes ez az alkotmány, abszolút meg kell reformálni. Csak nem így, ebben a gyorstalpaló formában, ahogy ezt kívánja most megtenni a kétharmados többséggel rendelkező kormánytöbbség.
Ezt mindig el kell mondanom, most is el fogom mondani, hogy széles társadalmi közmegegyezés talaján lehet csak jól és szerencsésen alkotmányozni. Minden más egyéb alkotmányozási törekvés, ezt Timon Ákostól kezdve Deák Ferencen át nagyon sokan elmondták már, nem szerencsés. De Zétényi Zsolt munkásságát kell talán leginkább, korunk legnagyobb közjogászának munkásságát kell felhívnunk, aki történeti alkotmány feldolgozásában kiemelkedőt alkotott, és ő maga is amellett tett hitet, hogy nem lehet egy ilyen, tulajdonképpen a népakarat fölött átnyúló, pártok belügyeként kezelt mutyik során kialakított következtetésekkel alkotmányozni. Hiszen itt életviszonyok tartós és értékek beépítését felmutató szabályozásáról kell szó legyen. Ezt a követelményrendszert nem teljesíti ez a 2. pontban meghatározott célkitűzés, miután leszűkíti a revíziót, a jelenlegi szabályok revízióját leszűkíti az úgymond állampolgári és emberi jogok érvényesülésének szempontrendszerére. Természetesen nemzeti jogvédőként nem becsülöm le az emberi és állampolgári jogok szerepét, hiszen ezeket nagyon durván lábbal tiporták az elmúlt években. Nagyon bízom benne, hogy a jogállamiság helyre fog állni, bár ehhez még néhány téglát le kéne tenni a jogállamiság újraépített építményébe. Például meg kéne szüntetni a koncepciós eljárásokat, többek között Szima Judittal, Budaházy Györggyel vagy éppen Vona Gáborral és társaival szemben.
De ebből a szempontrendszerből fájóan hiányzik viszont, hogy egyértelműen határozza meg a viszonyát a mostani magyar állam a történeti alkotmányosságunkhoz. Határozzuk meg a viszonyunkat a mindenkori magyar államhoz, és ne tegyünk úgy, mint ahogy rendszeresen tesz a kormánytöbbség is. És azért ebben, azt kell mondanom, hogy elhatárolódunk ilyen értelemben az LMP és az MSZP álláspontjától is. Hiszen mindannyiuknál jól körülhatárolható az, hogy valahol legfeljebb 1848 környékén kezdődött a történelem, de előtte nem nagyon hangzik el hivatkozás arra, hogy sarkalatos törvényeink és alaptörvényünk nélküli sarkalatos törvények rendszerében mégiscsak működött és tökéletesen jól működött egy magyar alkotmányos rendszer, amit történeti alkotmányosságnak hívunk, a Szent Korona talaján álló intézményrendszer. Ezt a szempontrendszert javaslom beemelni az eseti bizottság munkájába, és azt kell megvizsgálni, hogy vajon eleget tesz-e a követelményeknek, hogy a történeti alkotmányosságunk értékeit kötelező normává tegyük.
Végül, de nem utolsósorban mindezt a kérdést bocsássuk népszavazásra. Úgyhogy ezek nélkül egy nagyon csonka, nagyon fogyatékos alkotmányozás elé nézünk. Ezen kell mindenképpen változtatni. Kérem ehhez támogatásukat.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
