DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A 6. és 7. pontokban Schiffer András képviselőtársunk tesz javaslatot a bizottság összetételével, létszámával kapcsolatban, itt a létszámcsökkentés mellett tesz hitet. A komitológia alaptétele, hogy minél több bizottság jön létre, és minél nagyobb létszámmal, annál kisebb hatékonysággal tud működni. Sajnos, én is osztom ezt az álláspontot, tehát én sem nagyon látom be, mi szükség van arra, hogy ilyen hatalmas létszámmal felduzzasztott bizottságok dolgozzanak.
Sokkal több értelme lenne egyébként annak, hogy azokat a civil szervezeteket és azokat az akár alkotmányjogászokat... - vagy nem alkotmányjogászokat, erre példát tudnék mondani: Kocsis István történész, aki kiváló könyveket és gondolatokat, tanulmányokat írt a Szent Korona-tanról, a történeti jogfolytonosságról, az ő és a hozzá hasonló, nagyon megkerülhetetlen személyiségek bevonása nélkül, úgy gondolom, nem lesz sikeres ez a munka. Szerencsére az előterjesztés tartalmazza szakértők bevonását ebbe a műfajba, tehát nagyon örömteli a dolog, tehát támogathatónak tűnik ez a javaslat.
Viszont az különösen aggasztónak tűnik, hogy nem értem azt a párhuzamosságot, és kérem Horváth János képviselőtársamat, hogy kérdezzen rá, akár Orbán Viktor miniszterelnök úrnál is, mi az oka annak, hogy létrejön egy eseti bizottság az alkotmányreform előkészítésére, mi az oka annak, hogy ő - úgymond - létrehívott egy ilyen alternatív bizottságot, meglehetősen furcsa elegyű személyiségekből, akik közel sem mind jobboldalú kötődésűek. Tehát Bárándy Gergely képviselőtársam aggodalma nem megalapozott, mert Pozsgay Imrére talán nehéz rámondani, hogy ő vaskosan jobboldali elkötelezettségű lenne. De hogy Boross Péter például mit keres ebben a bizottságban, az számomra nagy talány, és hosszan lehetne folytatni a sort. Egyszerűen nem értem, és számomra elfogadhatatlan - inkább így kell kifejeznem -, hogy egy ilyen párhuzamos rendszer működik.
Ezek szerint akkor ők majd, valamilyen titokzatos szakértői csoporttal kidolgoznak egy koncepciót, amit majd odadobnak az eseti bizottságnak, hogy az meg majd rágcsálja, és akkor ebből valamit szüljön meg a végén? Tehát azt gondolom, nagyon torz és nagyon egészségtelen útra lépett ezzel a miniszterelnök úr. Úgyhogy szerintem az volna a tisztességes és jó eljárás, ha egyszerűen szélnek eresztené ezt a még szerintem létre sem jött bizottságot - és az eseti bizottság, az Országgyűlés kezében tartja. Kik ezek az emberek? Bocsánat, Boross Péter nem képviselője az Országgyűlésnek. Hogy jön ahhoz, hogy bármilyen módon belenyúlkáljon a magyar alkotmányozás életébe? (Derültség az MSZP soraiban.) Ő már megtette azt, amit nem kellett volna tennie, nem tette meg azt, amit meg kellett volna tennie, nem állította helyre a magyar alkotmányozás jogfolytonosságát. 1993-tól miniszterelnök volt egy rövid időszakot, és mégsem tett semmit.
Mert mit kell mondanunk Kocsis Istvánnal együtt? Azt, hogy ne ragaszkodjunk hát ahhoz, ami nem a miénk, hanem ahhoz ragaszkodjunk inkább, ami nemcsak hogy a miénk, de amire méltán büszkék lehetünk. És bizony így legyen, mert a magyar nemzetnek nem kell feltétlenül éppen azt a megoldást választania, ami együtt jár mindannak a tagadásával, ami a múltjában értékes. Tehát ragaszkodhat a sajátosan magyar közjoghoz, a történelmi magyar hagyományhoz, a Szent Korona tanához, semmi másra, mint önvédelmi ösztönére hallgatván, és kijelentve, hogy a történelme során a legveszélyesebb helyzetekben mindig megmentette - az nem megsemmisítendő, hanem kicserélendő.
Három történelmi nagy fordulópontunk volt: 1687-ben, 1791-ben - sőt, négy -, 1867-ben és 1920-ban is jogfolytonosságot helyreállító döntéseket hozott az Országgyűlés, és ezzel tudtunk életben maradni. És bizony a Trianon utáni években, a két háború közötti magyar politika sikeressége jelentős tekintetben annak volt köszönhető, hogy igenis 1920-26 között visszalépett, visszatért a történelmi alkotmányosság útjára, és ennek a jogfolytonosságot helyreállító folyamatnak a végén állt össze a két házzal működő Országház működése, addig bizony csak nemzetgyűlésként működött az Országgyűlés.
(2.10)
Olyan eredményeket is sikerült elérni abban az időszakban, ami a revízió sikeres eredményeihez vezetett, amellyel kapcsolatban Martonyi János éppen a minap azt nyilatkozta megdöbbentő módon, hogy el kell felejteni a revízió gondolatát, mert ez egy avítt gondolkodás. Ebben van itt óriási vita köztünk, hiszen mi ezt abszolút nem így gondoljuk, a Szent Korona tanáról és a történeti alkotmányosságról sem gondoljuk azt, hogy sutba lenne vágható. Azonban ehhez be kell vonni a bizottságok működésébe azt a szellemi potenciált, ami évtizedek óta dolgozik azon, lényegében le is tette már az asztalra ezeket a megoldásokat; normaszövegeket ismerünk, alkotmányozó nemzetgyűléssel kapcsolatos koncepciókat tudunk, ezek közzétett publikációk, ezeket tehát nem szabad kirekeszteni, és egy ilyen nagy, felduzzasztott bizottságot minimálisabb vagy értelmesebb létszámra kell csökkenteni, és szélnek kell ereszteni egy olyan társaságot, amelynek közjogi értelemben semmilyen felhatalmazása nincs arra, hogy az alkotmányosság magasztos kérdésével foglalkozzon.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
