DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szóra emelkedem azzal az indíttatással, amit itt gyűjtöttem, hallgatva képviselőtársaim témához való viszonyulásait, hozzászólásait. Azt szeretném tanácsolni képviselőtársaimnak, hogy az a félénk hangulat, ami itt felülkerekedik, nem helyénvaló. Úgy figyelmeztetjük magunkat, mintha nem volnánk illetékesek, nem volnánk erre felkészülve. Képviselőtársaim, fel vagyunk készülve rá.
Az alkotmányok - különösen a magyar alkotmány - nem úgy készültek, hogy összejöttek nagy tudósok, főpapok, grófok, nem tudom, kicsodák, és elvégezték a házi feladatot. A magyar alkotmány maradandó tételei valamilyen esemény kapcsán jöttek létre: Szent István király üzenetet küldött a fiának vagy valakinek. Aztán volt az Aranybulla, ami előtt vitatkoztak az oligarchák a királlyal. Az is egy esemény volt, és annak nyomán valami létrejött. Aztán volt a tordai országgyűlés, amelyiknek nagyobb a világ alkotmányaiban a jelentősége, mint ahogy azt mi Magyarországon tudnánk. Vagy az ónodi országgyűlés, 1848 áprilisa, az 1946. évi I. törvénycikk, amikor olyan helyzetben olyan alkotmányt hoztunk, amit ha jobban és többször átolvasnánk, akkor kevesebb házi feladatot kellene csinálnunk, mert olyan jónak találnánk. Szóval hogyan jött létre a magyar alkotmány? Csinálgattuk. Keletkezett. Ez nem egyedülálló, ez az európai alkotmányokra jellemző különben is, vannak kivételek, vannak kódexek.
Ne tessék nekem azt mondani, hogy hogy jön a Horváth János ahhoz, hogy erről beszéljen, hiszen ő nem alkotmányjogász. Nem vagyok az, de részt vettem az alkotmány csinálásában, egyebek között az 1946. évi I. törvénycikk, az alkotmány előkészítésében és megszavazásában is. Különben is régi bölcsesség az, hogy a háború túl fontos ahhoz, hogy katonákra bízzuk, a politika túl fontos ahhoz, hogy politikusokra bízzuk. Nos, az alkotmány túl fontos ahhoz, hogy alkotmányjogászokra bízzuk, mert az a nép ügye is, és mi vagyunk a nép megválasztott képviselői.
Képviselőtársaim, engedtessék meg, hogy azt mondjam, helyes a nemzeti konzultáció. Konzultáljunk egyetemeken és népgyűléseken, az Országgyűlés padjaiban, szakbizottságokban és eseti bizottságokban. S hogy ebből kódex lesz-e? Nem lesz kódex, de megint lesz valamilyen előrelépés, ha jól csináljuk. Ha nem csináljuk jól, akkor nem lesz jó. Az viszont kötelező, hogy valamit csináljunk, mert Magyarország, a Magyar Köztársaság alkotmányának a címe: az 1949. évi XX. törvény, amitől - kevesünknek ugyan, de - nagyon lúdbőrözik a hátunk. Ez egy borzasztó dolog. Alkotmánynak nevezzük azt, ami nem is annak készült, hanem az a proletárdiktatúra deklarációja volt. Rákosi Mátyás sztálini micsodákat utánzott Magyarországon, és azt mondták, mi most már úgy emlegetjük, hogy alkotmány. Pedig az a magyar alkotmányok eltörlése és egy diktatúra deklarálása volt.
Képviselőtársaim, ugye van házi feladat, amit el kell végezni, de ne hezitáljunk és ne legyen kisebbrendűségi érzésünk, főleg pedig ne zárjuk be magunkat olyan kalodába, amiből aztán nem tudjuk azt kihozni, ami valóban bennünk van, és amit valóban elvár az a nép, amelyik arra választott bennünket, hogy nyúljunk hozzá alapvető kérdésekhez. Ez is az egyik.
Köszönöm. (Taps.)
