DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Nagyon örültünk, hogy itt voltak ilyen szép számmal, és reméltük, hogy ez az este folyamán még folytatódni fog. Szóval, ami a módosító javaslatot illeti, arról lenne szó, hogy amikor alkotmányozni óhajt egy parlament, akkor annak a felelősségnek is a tudatában kell lennie, hogy olyan normákat kíván megalkotni, amelyek jó esetben sok évtizedre, több generációra előre az életviszonyok alapját fogják képezni. Alapvető normákat kívánunk alkotni, alapvető normákat, amelyek minden más életviszony alapját, illetve minden más életviszonyt szabályozó jogi norma alapját fogják képezni.
A helyzet az, és ezt tulajdonképpen az elmúlt húsz évben bőségesen meg lehetett tapasztalni, hogy a mai világban pusztán - és itt nyilván van egy vita köztünk Gaudi képviselőtársammal - történeti tradíciókra hivatkozva vagy pusztán egy szokásjogra hivatkozva legalábbis a kontintentális jogterületen olyan alaptörvényt alkotni, amely utána évtizedeken keresztül kiállja az idő próbáját, és nem néz szembe legitimációs kihívásokkal, azt gondolom, ez meglehetősen naiv feltevés. Nem tudunk, és ez nem Magyarországra igaz, egyáltalán az európai kontinensen aligha lehet úgy megalkotni egy időtálló alaptörvényt, hogy kizárólag tradíciókra hivatkozunk
Most már eléggé belementünk az éjszakába, úgyhogy bátran hivatkozom, ha nem is a történeti alkotmányra, de Jürgen Habermasra, aki annak idején azt mondta, hogy ha a motívumképző tradíciók elvesztik természet adta erejüket, a közigazgatás útján nem teremthetők meg ekvivalenseik, inkább az érték- és normaképző kommunikációk struktúrái emelkednek jogerőre.
Abban hiszünk, hogy akkor lehet egy időtálló alaptörvényt megalkotni, ha először egy lépéssel visszább megyünk, és megnézzük azt, hogy mik lehetnek azok a csatornák, mik lehetnek azok az intézmények, ahol úgy lehet kellő mélységben bevonni állampolgárokat, hogy utána egy olyan alapnorma keletkezzen, egy olyan szövete keletkezzen az alaptörvénynek, amely évtizedeken keresztül időtálló lesz, nem fogják megkérdőjelezni különböző társadalmi csoportok az éppen aktuális politikai konfliktusok hatására.
Mi azt várnánk egy ilyen alkotmányozó eljárást előkészítő eseti bizottságtól, hogy egy záros időn belül, nem véletlenül adtunk meg egy végső határidőt, mi nem elhúzni, nem elszabotálni szeretnénk ezt a folyamatot, de hogy egy ilyen 3-4 hónapos munka alatt meg lehet vizsgálni, hogy mik azok a bevált állampolgári technikák, amelyek alkalmasak lehetnek Magyarországon is arra, hogy kellő legitimációt adjanak egy ilyen alapvető fontosságú kodifikációs folyamatnak.
Egyetlen példát említenék, amelyet például egy ilyen eseti bizottságban célszerű lenne mérlegelni, ez a citizens' jury intézménye, amelyet Angliában már szép számmal alkalmaztak. Nyilván nem véletlen, hogy Angliából származik az ötlet, tehát az esetjognak nagy tradíciója van, tehát az állampolgári tanács intézménye, amely arról szól, hogy anélkül, hogy most feltétlenül közjogi relevanciája lenne egy-egy ilyen tanácskozó fórumnak, de mégis különböző módon megválogatott állampolgári csoportok, állampolgári közösségek véleményét ki lehet kérni pontosan akkor, amikor az alapvető normák keretét próbáljuk meghatározni. Egy ilyen állampolgári tanácsnál meg lehet a késztetés arra is, hogy a felek, a legkülönfélébb szociológiai minták alapján kiválasztott felek például megpróbáljanak konszenzusra jutni az alapvető normák tekintetében. Meg lehet teremteni a keretét annak, hogy például periférián lévő kisebb társadalmi csoportok, a természet, a nem emberi létezők vagy a jövő generáció képviselete is megvalósuljon. Lehet olyan állampolgári tanácsokat alkotni, ahol minden résztvevőnek megvan a lehetősége, hogy a saját és általa képviselt értékítéleteket egyenjogú személyként próbálja becsatornázni egy ilyen normaalkotó diskurzusba.
És igen, felvetődik az a kérdés is, ami itt már néhány évvel ezelőtt felvetődött, amikor a jövő nemzedékek ombudsmanjának a törvényét alkotta meg a parlament, hogy egy ilyen vitafolyamatban, egy ilyen deliberatív folyamatban hogyan lehet kellő eréllyel képviselni a jövő generációk, adott esetben a meg nem születettek érdekeit.
Én azért beszélek erről, mert nem egy csődtörvényt alkotunk meg, nem a társasági törvényről vitatkozunk, főleg nem a költségvetést pakolja össze a parlament. Jó lenne, ha Magyarország végre tényleg egy úgymond végleges alkotmányt alkotna, amit nem hetente módosítanak, és nem vetődnek fel nagyon komoly legitimációs kihívások vele szemben 5-10-15 évente.
Éppen ezért továbbra is megfontolásra ajánlom, hogy mielőtt itt összeül erőből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a pártközi alkotmány-előkészítő bizottság, először beszéljünk arról, hogy mi lesz (Az elnök ismét csenget.) az a folyamat, mi lesz az az alkotmány-előkészítő folyamat, amely kellő legitimitást biztosít két-három-négy-öt évtizeden keresztül.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
(1.50)
