DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi álláspontjának ismertetője: Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Államtitkár Asszony! Először is méltányosnak és tisztességesnek tartom, hogy első mondataival rávilágított arra, miért önálló képviselői indítványként terjesztette be ezt a javaslatot. Ez nemcsak elfogadható, hanem más képviselőtársai számára is példa, hogy amikor egy kormány immáron több hete megalakult, akkor legalább három mondatban érdemes arra magyarázatot adni, hogy miért képviselői egyéni indítványok sora jelenik meg a parlament előtt, és miért nem a köztársaság kormánya terjeszt az Országgyűlés elé javaslatokat. Ez ebben az esetben, az ön esetében - nemcsak azért, mert elmondta, hanem mert akceptálható is, amit mondott - teljesen rendben van.
Idáig értettünk egyet, és ebben a törvénymódosításban más pont nincs, amiben egyetértünk. Nem azért, mert nem ismernénk egymás álláspontját, hiszen évek óta világos és egyértelmű az én számomra az ön álláspontja, az ön számára pedig az én álláspontom, és itt nem két emberről, két oktatáspolitikusról beszélünk. Mi különböző pedagógiai iskolák nézeteit valljuk, ön az egyikét, én a másikét. Ebben alkalmanként vannak közös pontok, de ebben az esetben nincsenek. Ezek eltérő vélemények, ezért az a kisebbségi álláspont, ami a bizottságon belül is kialakult, nem egy alkalom, nem egy bizottsági ülés, nem egy előterjesztés, hanem más látásmód, két eltérő látásmódbeli különbség. A politika jelen pillanatban az önökét juttatta többséghez, az elmúlt két választás alkalmával viszont a miénket juttatta többséghez. Így aztán annak leginkább nem aktuális - már úgy értem, hogy a véleményünkben bekövetkezett - változás, hanem a politika és a választók akaratának választása és változása adja meg a magyarázatot.
Ezért kérem, engedjék meg, hogy a szakmai részleteit mindannak, amit a törvénymódosítás három pontjáról gondolok, képviselői hozzászólásban és ne bizottsági kisebbségi véleményként fejtsem ki.
(20.00)
A bizottsági kisebbségi vélemény egyértelmű, világos és megkérdőjelezhetetlen alapja az, hogy léteznek ezekkel az ügyekkel, az oktatáspolitikával kapcsolatban, a pedagógiával kapcsolatban különböző iskolák, és mi különböző iskoláknak vagyunk a képviselői. Ön egy olyan iskolát képvisel, amelyben a pedagógus, a tanár, a tanító áll a középpontban, én meg egy olyan iskolát képviselek, ahol a gyermek, a diák áll a középpontban. Az egyetlen közös halmaz ebben a nézetkülönbségben nyilván az, hogy abban se véleménykülönbség nincsen, se ezzel időt tölteni nem kell, hogy egy jól működő iskola alapja a szülő, a pedagógus és a diák együttműködése. De, és itt zárom is a kisebbségi álláspont megfogalmazását, még csak az sem helyes, amikor azt mondom, hogy diák.
Amikor most beszélgetünk mi, a Magyar Országgyűlés ezen vitában részt vevő tagjai, 6-7-8-9, maximum 10 éves gyermekekről beszélünk, a legkisebbekről, akik éppen elhagyták az óvodát. Pszichikailag, a pedagógia szempontjából is lépték mértékű különbség már egy 12 éves gyermek és egy 10 éves gyermek közötti különbség is, mint itt a legkisebbek esetében. Ennek szakmai megvilágítását, kérem, engedjék meg, hogy képviselői hozzászólásban mondjam el, aláhúzva, képviselő úr, aki a többségi véleményben fogalmazta meg véleményét, világosan, markánsan és egyértelműen más az álláspontunk, nem félreértjük egymást, hanem nem értünk egyet.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
