DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Ahogyan az előbb Hiller Istvánnal beszélgetve elmondtuk, hogy kétféle vagy többféle pedagógiai iskola van, és nehéz igazságot tenni, melyik az üdvözítő, azt gondolom, hasonlóképpen lenne érdemes megközelíteni azt a problematikát is, amit most Osztolykán Ágnes az egyik oldalról közelített meg, mert ő azt mondja, hogy a gyereket frusztrálja az, hogyha évismétlésre kényszerül, ha úgy adódik.
(20.50)
Zárójelben megjegyzem, egyetlenegy iskola és egyetlenegy pedagógus sem úgy van beállítva, hogy feltétlenül meg akar buktatni egy gyereket. Az a legeslegvégső helyzet. Minden pedagógus alapvetően sikerorientált, a gyereknek is sikerélménye legyen és neki is; tehát nem érdeke. Azt gondolom, tényleg nem jó, ha erről beszélünk, felejtsük el, mert soha nem ez egy pedagógus szándéka.
De az is egy frusztráció, tisztelt képviselőtársaim, ha van egy gyerek egy osztályban, húszan tudnak mellette írni, olvasni, számolni, de annak az egynek nem sikerül. És úgy megy tovább másodikba, harmadikba, negyedik osztályba, hogy nő a lemaradása, és nem tud a többiekhez már ilyen értelemben sem kapcsolódni. Ez is egy megközelítés, hogy hol okozunk nagyobb frusztrációt. Én nem tudom eldönteni, bevallom őszintén, nem értek a gyermeklélektannak ezen mélységeihez; azt gyanítom, hogy a jelen lévő képviselőtársaim egyike sem. Bizonyára érdemes megkérdezni akár pszichológusokat is, és valószínűleg itt is nagyon sokféle szakvéleménnyel találkozunk.
Ahogyan a pedagógiában is azt mondjuk, hogy lehet ez is, az is, azt gondolom, a gyerekfrusztráció kérdésével kapcsolatban is lehet ez is, meg lehet az is. Ne állítsuk be csak és kizárólag úgy, hogy az okoz frusztrációt, ha a gyereknek osztályismétlés lesz esetleg a sorsa. Nem biztos; pont az ellenkezője is lehet. És azok a példák, amelyeket ön említett, akár a hódmezővásárhelyit, igazak, nagyon-nagyon sok pénz kell hozzá, tény és való. (Taps.)
