PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én elöljáróban is szeretném megköszönni államtitkár asszonynak, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjesztette a Ház elé mint önálló képviselői indítványt. Valóban, a szakma várta ezt.
Szeretném megnyugtatni Osztolykán képviselő asszonyt, hogy nem kell rettegnie a polgári kormányzástól. Ha visszatekint 1998-2002-re, semmi olyant nem követett el az első Orbán-kormány, ami rettegésre adna okot.
Egyébként ön az, aki a hozzászólásában olyan huszonöt-huszonhatszor használta azt a kifejezést, mint egy stigmát, hogy buktatás. Sajnos az a gyakorlat, és a folyosón két újságot magamhoz vettem, mind a kettő címlapján ez áll: már csak az idén tilos a buktatás. Vagy: beleszólhat-e továbbra is a szülő a buktatásba? És nem arról beszélnek, hogy évismétlés, hanem ez terjed el a köztudatban, és ön is ennek ad hangot, hibásan. (Osztolykán Ágnes: Mi a különbség?) Az a különbség, hogy ön egy stigmát ragaszt ezekre a kisgyerekekre, a bukott ember, aki céltáblája és a gúny céltáblája, amit szégyellni kell a többiek előtt, pedig ez nem egy fegyelmezési eszköz, hanem ez egy pedagógiai eszköz.
Nagyon sok olyan kisgyermek van a mai oktatásban, aki hátrányokkal érkezik, vagy egyszerűen lassabban érik, és igen, én vagyok az a rettenetes ember, aki azt mondom, hogy akár elsőben is lehetőséget kell adni az évismétlésre, mert tudja, sokkal nagyobb a különbség az óvoda és az első osztály között, mint akár a harmadik és a negyedik osztály között, és meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy az a kisgyermek ne szakadjon le. Pontosan ön beszélt arról, hogy mielőtt a Hiller-Magyar-féle rendszer megtiltotta az évismétlést, előtte bizony szülői beleegyezéssel első osztályban is lehetett (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) évet ismételni, akár úgy, hogy az szinte meg sem jelent sehol, hanem az az év egy iskolai előkészítőnek számított.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
