KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE (LMP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika természetesen egyetért minden olyasféle törekvéssel, amely afelé mutat, amit az “éljünk vidéken” szintagma jelöl, és ami felértékeli mindazt, amit mind közönségesen vidéknek neveznek, vonatkozzon ez akár Budapestre is. Én mint egyszerre tősgyökeres budakalász-szentistvántelepi, valamint Budapest Szondi utcai igazán kívánom, hogy például ne csupán Szentendre és vidékéről lehessen beszélni, hanem akár a Szondi utca és vidéke, a VI. kerület, Pest, sőt Budapest mint vidék szemlélet is elterjedjen. Ennyit arról, hogy az LMP mennyire belvárosi párt vagy nem az.
Egyetértünk minden olyan elképzeléssel, amely az ügyekre és dolgokra vonatkozó döntéseket és a forrást oda rendeli, ahol ezek az ügyek és dolgok képződnek. Ennek megfelelően tehát a 2001. évi LXIV. törvény irányával, konkrétan tehát, hogy a régészeti feltárást a területileg illetékes megyei múzeum, a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum és a régészeti tanszékekkel rendelkező egyetemek végzik, egyetértünk. A Lehet Más a Politika programja minél inkább le kívánja bontani a centralizációt, a kultúrából való forráskivonást pedig mindenképpen megállítaná. Véleményünk szerint törvényi szabályozással kell érdekeltté tenni az önkormányzatokat, hogy a területükön minél inkább szeressék a múzeumokat és az állandó kiállításokat.
Azzal az egyre hevesebben kibontakozó gyakorlattal, hogy a most tapasztalható lázas és hektikus, inkább hatékonynak látszó, mint hatékony törvényalkotási hajsza során óhatatlanul háttérbe szorulnak az érintettekkel való egyeztetések, végképp nem értünk egyet. Itt is a vita során teljesen világosan látszik az, hogy egy szakmán belül - akár a régészeti szakmán belül is, mint minden más szakmán belül is - óhatatlanul kőkemény érdekellentétek vannak, és ezeket az érdekellentéteket mindenképpen meg kell beszélni az illetékesekkel, le kell játszani ezeket a meccseket, és törvényjavaslatokkal csak akkor érdemes előállni, ha ezek a meccsek le vannak játszva.
Ez nem csak erre a törvényjavaslatra vonatkozik. Amióta parlamenti képviselő vagyok, gyakorlatilag azt tapasztalom, hogy ezek a meccsek nincsenek rendesen lejátszva. Ebben a pillanatban épp nyugalom honol a teremben, ráadásul a régészetről, kívülről nézve egy látszólag nyugis szakmáról van szó, de azok, akik tegnap részt vettek a vitában, gondolhatják vagy tudhatják, hogy ez nem egészen így van. Azt mondanám tehát, uraim, hogy nyugi. Csak így tovább, ilyen nyugodtan, ahogy ma folyik a dolog.
Hogy kedvenc metaforámmal éljek: tipikusan alibifutball, amikor az akciók tervezése, fölépítése helyett a játék szervezői labdát-babát összevissza rugdalnak, s nehezen eldönthető, vajon cinizmusból-e, tehetetlenségükben vagy kétségbeesetten, mindenképp vaktában előrevagdosva a labdát szabadulnak leginkább a felelősségtől, mondván, ők megtették a magukét, aztán majd csak történik valami. Így abszolút nem történik semmi! Urak, ez így nettó kontraproduktív, mindebből semmi jó nem származik, semmi eredmény, semmi, de semmi a káoszon kívül. Ebbe a játékmetódusba, a hajsza és kapkodás, az alibiből igyekvés stratégiájába bele van kódolva a hiba. Aki ezt nem látja, nem érzi, nem játékos.
Feltételezem, itt mindenki tudja, hogy miben vesz részt, és ennek megfelelően azt is, hogy az alibizést a nézők is hajszálpontosan leveszik. Mindenki, aki lát a pályán és ellát a pályáig, tudja ezt. Nem érdemes, nem éri meg tehát. Ez amúgy korántsem egész pályás letámadás - ezt a metaforát ezerszer hallottam -, akik azt gondolják, hogy ez a terminus pontos, azok egyszerűen nem értenek hozzá. Remélem, hogy ebben a Házban jóval többen értenek a futballhoz, mint ahányan értettek hozzá az előző Házban. Most nem fejteném ki, hogy mi az egész pályás letámadás; szakirodalomként nézzék az aktuális vb-közvetítést.
(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost Földesi Gyula váltja.)
Amit a kormánypártok produkálnak, az számomra egész egyszerűen csak extrém túlmozgásosság, az ideges és saját magában bizonytalan csapat frusztrációt kompenzáló mozgásformájának minősített esete. Kíváncsian várom, mikor veszik már észre, mikor veszik már tudomásul, hogy néhány hete megnyerték a választásokat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
