LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Igen. Azt örömmel nyugtázom, hogy nem kell szólom a 14. és ezt követőkről, mert legalább részben - úgy értettem a képviselő úrtól -, már abban a részében, hogy parlament választja meg az elnököt, sajnos az időtartamban nem láttam elmozdulást. Ebben a Fidesz magáévá tette érvelésünket; csak azokat a bizottsági tag fideszes kollégákat sajnálom, akik ezt reggel még nem tudták, és ezért roppant vehemensen kellett érvelniük az eredeti megoldás ellen, de hát istenem, ez a parlamenti logikában előfordul.
Ami viszont továbbra is erős probléma maradt, az részben a 18. ajánlásszámú módosítónkat illeti. A médiatanácsról van szó, amelyről már szóltunk, hogy ez az ORTT jogutódja. Azt lehet igazolni az egyszerűsítéssel, bár bizonyos problémákat okoz, hogy a Hírközlési Hatóság és az ORTT egy cégben egyesül, de ebben van valami takarékossági lehetőség. Ámde, hogy a takarékosság és egyszerűsítés ürügyén megszűnjön az ORTT-ben eddig nagyrészt működő paritásos, véleménykiegyensúlyozó modell, azt nem lehet indokolni az egyszerűsítéssel, egyáltalán nem, és attól tartok, azért szükséges a módosító, hogy ez a törvény lelkét - de a lelkének rosszabbik felét - ragadja meg.
Ahogyan az eredeti javaslatban jelölik és választják a médiatanács, tehát az ORTT jogutódjának tagjait, az röviden szólva azt jelenti, hogy úgy fog összeállni, úgy állhat össze - és ez nagy valószínűséggel így is lesz - a médiatanács, hogy kizárólag a kormányoldal jelöltjeiről lehet szavazni. Tudniillik a jelölőbizottság a jelenlegi formában úgy dönt, hogy ha első menetben nem sikerül 100 százalékos konszenzusra jutnia - ez nyilván első menetben nagyon nehéz, különösen a taglétszámot tekintve -, akkor második menetben az odadelegált képviselők frakciójának mandátumaránya szerint dönt, bocsánat a bonyolult mondatért. Tehát a jelölőbizottságban ott ülő kétharmad képviselői jelölhetik a médiatanács összes tagját. Nemcsak megválaszthatják, mert oké, övék a többség, de ide se kerülhet a parlament elé más, mint akit a kormánytöbbség ide javasol. Ez lett a paritásból. Ez lett a paritásból, hogy még a jelölés szintjén is kizárólag a kormányoldal javaslataival találkozhatunk.
Ehhez képest a Mandur Lászlóval közös módosítóink a korábbi paritást állítják helyre. Sok mindent lehetett kritizálni az eddigi médiafelügyelet működésében, de azzal olyan nagyon nagy probléma nem volt, hogy az ORTT nem duzzadt fel halálosan, hiszen továbbra is frakciónként egy ember ült ott, de az egyes szavazati arányokat úgy kalibrálták, hogy érvényesüljön a paritás. Magyarán, hogy az ellenzéki oldal és a kormányoldal delegáltjai olyan szavazatszámmal rendelkezzenek, hogy a tagok fele-fele arányban hozzák össze a maguk szavazatait. Semmi probléma nem volt, egyszer kiszámolták a százalékot, nem duzzadtak túl a testületek, viszont maradt a paritás. Még egy bizonyosfajta kormányoldali túlsúly is érvényesülhetett, mert vitatott esetekben a miniszterelnök és a köztársasági elnök közös jelölése alapján nyilván a kormányoldalról megválasztott elnök szavazata dönthetett. De volt mód arra, hogy kipróbáltassék legalább a paritás.
(15.20)
Ezt a modellt, amit eddig senki nem kritizált, ami nem pazarló, ami ugyanolyan egyszerű választást jelent, próbálja a módosító javaslatunk helyreállítani.
Ugyanez a célja a 21. és 22. ajánlási számú módosítóknak is. Tudniillik más technikával, de nagyjából ugyanez áll elő a kuratórium összetételében, magyarán, ez a kuratórium kizárólag kormányoldali döntések létrehozására képes. Itt nem a jelölési trükk valósítja ezt meg, hanem az összetétel trükkje. A kuratórium a javaslat szerint áll egy kuratóriumi elnökből, akit a már előbb említett módon kormányoldalról összeállított médiatanács delegál, az a médiatanács, amelynek tudjuk, hogy lett elnöke és hogy lettek tagjai.
Az elnök tehát eleve - fölbontva a paritást - a kormányvéleményt képviseli. Alatta a javaslat nagystílűen megengedi az ellenzéki oldal - mondja ő, mintha létezne ellenzéki koalíció; mondjuk így, az ellenzéki pártok - két kurátorának és a kormányoldal két kurátorának a beemelését. Ha ez véletlenül megtörténhetne, akkor is 3:2 arányban a delegált elnök és a két kormánypárti kurátor mindent eldönthet, tudniillik a javaslat megszünteti az eddigi kétharmados kötelezettséget a kuratóriumok döntéshozatalában.
De önök nem bíztak még ebben sem, ezért - hogy mondjam - pikáns módon vagy “szellemes” módon alakítják ki ennek a szintén kilenc évre szóló mandátumú testületnek az összetételét. Egész véletlenül a kormányoldal két kurátorra tehet javaslatot, és minő csoda, az ellenzéki oldal is két kurátorra. A törvény szerencsére gondoskodik arról, hogy ha három frakció nem tud két kurátorban megegyezni - miért is volna megegyezési kötelességünk? -, akkor fölállhat a csonka kuratórium. Korábban legalább lehetett bírósághoz vagy Alkotmánybírósághoz szaladgálni ellene, most nem lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), törvénybe van foglalva, hogy a csonkasággal is működhet a kuratórium. Ha csak egy icipici - mondjuk így - jó szándék mutatkozott volna, legalább az a jó szándék, hogy ha ugyan az elnök segítségével minden döntés kormánypárti lehet, de legalább adjunk esélyt, hogy a tagok tekintetében a paritás érvényesüljön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor nem kettőt-kettőt javasolnak, hanem hármat-hármat, az istenért, de nem, nem, nem, a kettő nyilván nem véletlen. Nem úgy volt, hogy az előterjesztő azt mondta, hogy mondj egy számot egytől ötig, véletlenül a kettő jutott eszükbe, pontosabban az előterjesztőknek, vagy akik a tollukat fogták, véletlenül ez a szám jutott eszükbe.
