DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány dolgot szerintem lehet, hogy tisztába kéne tenni, és egy picit vissza is nyúlni az eredeti tárgyhoz. Azért előrebocsátanám, itt Répássy államtitkár úrra reagálva, hogy az a bizonyos GVH-s elnökhelyettes, akit itt már többször emlegettünk, Gadó Gábor úgy lett szakállamtitkár a nem tudom, hányadik Gyurcsány-kormányban, amikor fölborogatták a kormányzati szerkezetet 2006-ban, hogy gyakorlatilag ő nem is az Orbán-kormány, azt hiszem, az Antall-kormány óta folyamatosan, de az első Orbán-kormány alatt már ott, abban a székben ült, csak akkor éppen helyettes államtitkárnak hívták, amely széket aztán átkereszteltek a 2006-os Gyurcsány-kormányban szakállamtitkárnak.
Ezt csak azért vagyok kénytelen elmondani, mert mielőtt azért pártkatonának titulálunk valakit, nem árt feleleveníteni, hogy túl azon, hogy egyébként egy kiváló szakemberről beszélünk, ez a kiváló szakember köztisztviselőként végigszolgálta a '98-2002 közötti ciklust is meg az azt megelőzőeket is. Ez csak ennyi. Nagyon szeretném hinni, hogy nem egy lex Gadóról beszélünk, ugyanúgy, ahogy a tegnapi nap én reméltem egészen Kósa képviselő úr felszólalásáig, hogy nem egy lex Szigeti-Halmai az, ami előttünk fekszik, hanem azért túl a személyi szim- vagy antipátián, azért ennél magvasabb gondolatok vannak egy forradalmi kormányzatnak a fejében.
Na már most, itt két komoly problémám vagy problémánk van. Az egyik, én akár ellenzéki képviselőtársaim nevében is merem mondani, könnyen lehet, hogy csak a mi paranoiánk, tehát hogy semmiféle lenyúlás, zsákmányszerzési szándék pont ebben a törvényben nincsen. Csak tényleg menjünk már vissza oda, ami történt az elmúlt hetekben, és nem pusztán a számvevőszéki, alkotmánybírói jelölésekre gondolok, nemcsak erre a bizonyos nagyon furcsa négyötödös történetre gondolok, hanem arra is, hogy a különböző intézmények mellett milyen eljárási fékeket tettek önök félre.
Az egyik pontosan az, ami visszaköszön ennél a törvényjavaslatnál is, hogy egész egyszerűen az előterjesztő indokolási kötelezettségét önök gyakorlatilag annullálják, tessék-lássék módon odaírnak valamit. Vagy amire Hegedűs képviselőtársam az imént utalt, hogy elkövetik azt a szégyent is, hogy úgy rendelkeznek egy alkotmányos cikkelynek a hatályon kívül helyezéséről - vagy az újbóli hatályon kívül helyezéséről -, hogy egész egyszerűen egy indokolást sem tesznek mögé. De utalhatnék a tegnap, hogy mondjam, pihenőre tett sajtószabadság-törvényre is, amelynek ha megnézzük az indokolását, és megnézzük a súlyát annak a törvényhozási tárgynak, amit Rogán és Cser-Palkovics képviselőtársak idetettek, akkor tényleg egészen égbekiáltó a különbség. Tehát önök egy alkotmányos intézményt úgy szabályoznak újra eléggé hosszasan, hogy gyakorlatilag egyetlen oldalban, rövid kis tőmondatokkal elintézik ennek az indokolását. Ez azért nem szőrszálhasogatás, mert az indokolásnak van egy nagyon fontos parlamentáris funkciója, tudniillik így lehet vitatkozni valamiről. Tehát ez az egyik, amiért rosszra gondolunk, még akkor is, hogyha lehet, hogy jó szándék vezeti a kormányt.
(23.10)
A kormányt, bocsánat... - tudniillik ez meg a másik. Önök kormányon vannak két hete, ennek ellenére nem kormányzati előterjesztések születnek, hanem egyéni képviselői indítványok. És még valami: ezek a javaslatok rendre - mondom, lehet, hogy most egy ártatlan javaslatról beszélünk - úgy kerülnek előterjesztésre, hogy gyakorlatilag nulla idő van arra, hogy ezt érdemben az egyes frakciók megtárgyalják. A tegnapi volt a legbotrányosabb, amikor a választási eljárási törvény módosítását berakják itt a parlamentben délelőttre, utána tárgyaljunk, és vágjunk jó arcot ahhoz, hogy tizenkét órával később végigfut az általános vita, egy olyan törvényről, amely... (Jelzésre:) Nem fut végig. Bocsánat, nem futott végig, mert abba lett rekesztve, pedig nagyon érdekes vita volt, közben pedig egy független intézményről van szó.
Tehát én azért fogalmaztam valóban cizelláltabban, mint néhány ellenzéki képviselőtársam, mert persze, tudatában vagyok annak, hogy azért nem egészen olyan intézményről van szó a GVH esetében, mint az OVB, a Számvevőszék vagy az Alkotmánybíróság, magyarul: a GVH nem független egészen a végrehajtó hatalomtól. És azért persze, legyünk méltányosak: per pillanat is a hatályos rendelkezés is tartalmazza ezt a bizonyos d) pontot, tehát hogy a megbízatása megszűnik, ha a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök felmenti. Tehát igen, magának az elnök kinevezésnek a folyamata - ki jogosult kinevezni, milyen okok alapján jogosult kinevezni, felmenteni - változatlan, pusztán egy apró változás történik most az egyéb nyalánkságokon kívül, hogy az Országgyűlés előzetes meghallgatási jogát csak úgy, by the way kiveszik a törvényből - ez is egy nagyon nemes gesztus a parlamentáris demokrácia épülése jegyében -, történetesen az, hogy hozzákötik a GVH elnökének a mandátumához az elnökhelyettesek mandátumát.
Én ezért fogalmaztam finoman, hogy önmagában ebben nem feltétlenül van ördögtől való dolog, csak egyrészt meg lehet győzni, de tessék rendesen érvelni, hogy miért gondolják azt, hogy ez jó, túl azon a nagyon szűkszavú, egymondatos indokoláson. Egyetlenegy mérce van, amihez tudom mérni egy ilyen változtatás hasznosságát, hogy ez a változtatás miképpen szolgálja a GVH intakt, befolyásmentes működését úgy, hogy természetesen tudatában vagyunk annak, hogy úgy, ahogyan eddig a szocialista-szabad demokrata kormányzatnak, most a Fidesz-kormányzatnak a hatályos törvény alapján is módjában áll számára lojális embert kinevezni erre a posztra vagy ezekre a posztokra.
Tehát én nem azt vizionálnám kapásból, hogy itt rögtön egy megszállási kísérlet van, ha nem lennének ezek az előzmények, és még valami: ha egy érdemi indokolást kapnánk abban a vonatkozásban, hogy miért erősíti a GVH erejét, mondjuk, a különböző kereskedelmi láncokkal, nagy, kartellező multinacionális cégekkel szemben ez az apró módosítás.
Ha Répássy képviselő úr szeretné, hogy itt eloszoljanak a kétségek az ellenzéki sorokban azt illetően, hogy itt nem egy zsákmányszerzési hadműveletről van szó, azért még valamit hadd említsek, ami itt a kételyeket, vagy ha úgy tetszik, a paranoiát fokozza. Én elismerem - és ezt elmondtam tegnap napirend előtt is -, hogy persze, a kétharmad önöknek felelősség is, és itt elvarratlan dolgokat is rendbe kell tenni. De nem lenne elegánsabb az, hogy amikor megszavazzák, hogy ne paritásos alapon jelöljünk, mondjuk, számvevőszéki tisztségviselőket, akkor legalább azt az apróságot megtennék - elég nagy a Fidesz holdudvara, tényleg, lényegében azt nevez ki, akit akar, de nem lehetne legalább azt megtenni -, hogy ne a saját képviselőcsoportjukból jelöljenek személyt egy független intézménynek az élére?
Ezt csak azért vagyok kénytelen elmondani, mert akkor, amikor ön csodálkozik azon, hogy egy látszólag szakmai és ártatlan, és valóban, a Versenyhivatal státusát különösebben nem megrengető változtatási javaslatnál mégis ilyen kétségek rohanják meg az ellenzéki képviselőket, akkor erre emlékeztetnék, hogy önök a tegnapi nap nemcsak elfogadták ezt a számvevőszéki határozatot, hanem rögtön az egyik képviselőtársukat már meg is nevezték, vagy a sajtóban fölröppentették a nevét mint a Számvevőszék leendő elnökét. Ez egész egyszerűen arcátlanság.
Tehát összegezve: az alapiránynál meggyőzhetőek vagyunk. Meggyőzhetőek vagyunk, hogy ez az apró módosítás valóban a befolyásmentességét és az intaktságát erősíti a Versenyhivatalnak. Mindazonáltal én úgy gondolom, hogy ha nagyon lecsupaszítjuk a történetet, hogy mondjuk, van egy elnökhelyettes, aki úgymond piros színű, szocialista - mondom, azzal együtt, hogy én azért Gadó Gáborról némileg árnyaltabban gondolkodnék -, és önök meg tesznek oda egy narancsszínű, szintén pártkatona elnököt - bár lehet, hogy önök is egy kiváló szakembert fognak odahelyezni, bár mondom, a tegnapi nap óta vannak némi kétségeim, de ezt most hagyjuk -, akkor is talán a hivatal befolyásmentes működését jobban szolgálja, ha nem egyszínű az a vezetés, magyarul, oda szeretnék kilyukadni, hogy ha van átfedés a ciklusok között, még akkor is, ha ki-ki különböző pártszimpátiával illeti okkal vagy ok nélkül a különböző tisztségviselőket. Nem tudom, államtitkár úr, elég világos voltam-e.
Engem az érdekel ebben az egész történetben, hogy ez a változtatás mennyiben szolgálja a hivatal függetlenségét nem pusztán a kormányzattól, hanem a gazdasági élet szereplőitől való függetlenségét. Én hajlamos vagyok igazat adni Pősze képviselő úrnak, hogy a ciklusokon átívelés, tehát az, hogy van, aki hozza a tapasztalatot és az előéletet egy korábbi, most nem kormányzati ciklusból, hanem az elnök hivatalba lépését megelőző időszakból, ez lehet, hogy a befolyásmentességet jobban erősíti.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
