BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat benyújtása több szempontból is indokolt volt. A volt szocialista kormány ez év április 1-jétől életbe léptetett szabályozása minden esetleges jó szándék ellenére az érintett munkaadók és munkavállalók szerint is túlbürokratizálta és aránytalanul megnehezítette ezt a munkavállalási formát. Ez a munkanélküliséggel különösen sújtott vidéki régiókban okoz komoly károkat, a feketefoglalkoztatás terjedését ösztönzi, illetve ellehetetlenítette a törvényt tisztelő, azokat betartani szándékozó munkáltatókat, és még a legjobb esetben is bonyolult adminisztrációs kötelezettség jelentős erőforrásokat vont el az érdemi munkától.
A Fidesz előzetes nyilatkozataiban már utalt arra, hogy ezt a helyzetet meg kell változtatni, és lehetőség szerint először a régi szabályozást visszaállítani, majd megalapozott munka után újat alkotni. Erre annál is égetőbb szükség lenne, mivel most indultak be mind a mezőgazdasági, mind az idegenforgalmi idénymunkák, és sokak számára az ilyenkor megkeresett pénz az egész éves megélhetéshez nyújt alapot.
A kormánypárt gyorsaságában nem is volt hiba, ám az ígéreteknek és az azok kapcsán kialakult várakozásoknak köszönhetően azonban sajnos sokan csalódtak a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, bár kétségtelenül a jelenlegi helyzethez képest azért javít a bürokrácia burjánzásán. Határozott előnye, hogy pontosan és elbírható szinten határozza meg a munkáltatók által fizetendő közterhet, ám összességében véve nem nyújtja azt az átütő erejű adminisztrációs könnyítést az április 1-je óta érvényben lévő szabályozáshoz képest.
Szintén üdvözlendő, hogy a ház körüli munkákban segítő természetes személyek kikerülnek a szabályozás hatálya alól. Ugyanakkor szűkre szabott határokat ad, és nehezen követhetővé teszi a munkáltatók számára azt, hogy milyen számban dolgozhatnak munkavállalók az egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül. Ezzel mind a szabad munkavállalást, mind a munkaerő szabad tervezhetőségét is korlátozza, ami például az építőipar területén komoly gondokat okozhat.
A főállású bejelentett munkaviszonyhoz képest az egyszerűsített foglalkoztatás számos hátrányt jelent a munkavállalók számára, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben sokan csak így tudnak munkát kapni. Amennyiben ilyen mértékben korlátozzák ennek a munkavállalási formának az alkalmazását, akkor az nem a főállású munkavállalás terjedését fogja elősegíteni, hanem a feketemunkáét, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló, mind az állam szempontjából a legrosszabb verzió. Az értelmetlen korlátok mindig csak az adott törvény áthágását eredményezik, és pont az egyébként törvénytisztelő becsületes embereket hozzák kiszolgáltatott helyzetbe. Jelen esetben ez a létszámkorlát egyértelműen ebbe az irányba mutat; szintén idetartozik az éves munkaidőkeret 20 százalékában meghatározott limit. Életszerűtlen korlát, amely csak azt szüli, hogy mindenki azon gondolkodik majd, hogy miként tudja kijátszani.
Ráadásul, míg sok helyen túlszabályoz a javaslat, ezzel ellentétben a munkaszerződések következő hó 12-éig történő leadási kötelezettsége rendkívüli visszaélésre ad lehetőséget, tehát ebből a szempontból is némileg következetlen a törvény, hol túlszabályoz, hol pedig alul. A mindennapos bejelentési kötelezettség is - bármilyen formát is válasszon a munkáltató, akár a technikát kikerülve napi egyszerűsített munkaszerződés írogatását és magával hurcolását -, főleg a mezőgazdasági idénymunkák esetén életszerűtlen helyzeteket eredményez, és része a túlbürokratizálásnak. A jelenlegi rendszerhez képest lényegében annyi - ha lehet annak nevezni - a könnyítés, hogy nem a felsorolt személyi adatokat kell elküldeni elektronikusan vagy SMS-ben vagy telefonon bemondani, hanem előtte az adóhatóságnál igényelni kell EF-kódot, mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak, és többek között ezeket kell elküldeni. Lényegében kevesebbet kell bepötyögni, ennyi a könnyítés.
Sokan reménykedtek abban, hogy átmenetileg - ígéretéhez híven - a régi rendszert fogja a Fidesz-kormány visszaállítani az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel és a napi bélyegzéssel. Azonban a törvényjavaslatban megfogalmazottakkal valójában az adminisztrációs kötelezettséget pusztán a munkavállalóról a munkáltatóra teszi át, ami azért nem biztos, hogy szerencsés, mert a munkavállalókat még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza.
Aggályosnak tartjuk az adott napon egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott emberek bejelentésének lemondására hagyott mindössze 2 órás határidőt. Hiszen, ha mondjuk, a regisztráció helyszíne és a munkavégzés helyszíne eltér, akkor könnyen előfordulhat, hogy mire a munkáltató mindenkit lejelent és kiír, mondjuk, a földekre vagy az építkezésre, egy vihar vagy eső lehetetlenné teszi az aznapi munkát, miközben a 2 órás lemondási határidőből már kifutott. Ekkor a munkáltatónak be kell fizetnie a közterhet az el nem végzett munka után. A munkás nyilván nem kapja meg a bérét, hiszen a napot nem dolgozta le, ráadásul fogy az amúgy is szűkre szabott heti vagy havi alkalmi munkavállalói időkeret, ami egy rosszul kezdődő hét esetén azt eredményezheti, hogy hét végére, mire az időjárás lehetővé tenné a munkát, már elfogy a felhasználható időkeret. Mindenki rosszul jár, kivéve az államot.
A fenti problémák megoldására sem a kiskönyves rendszer, sem a jelenlegi, de a benyújtott törvényjavaslat sem ad megoldást, valójában még tűzoltásra is csak gyengén alkalmas. Ezt csak egy teljesen új, alaposan átgondolt, érdekképviseletekkel egyeztetett szabályozási rendszer felépítésével lehetne orvosolni.
Ha a Fidesz abból indul ki, hogy a magyar vállalkozók alapvetően tisztességesek, és ha betartható a törvény, akkor betartják, ha megfizethető a közteher, akkor megfizetik, akkor talán nem kellene ennyire túlszabályozni és ennyi korláttal telerakni a törvényjavaslatot. Olyan szabályozást, amit nem lehet áthágni, amivel nem lehet visszaélni, képtelenség alkotni. Minden szabályozás csak megfelelő, hatékony, mégis igazságos ellenőrzéssel és szankciórendszerrel működhet, mert ha túlbonyolítással és túlbürokratizálással akarjuk biztosítani ezt a célt, azzal legfeljebb megfojtjuk a tisztességes munkáltatókat és munkavállalókat, és aki csalni akar, az úgyis meg fogja találni a módját. A jelenleg érvényben lévő, illetve sajnos a tervezetben lévő megoldás is inkább ebbe az irányba mutat.
Továbbá értelmezési problémákat vetnek fel a törvény 8. §-ának (4) bekezdésében meghatározott, majd a 10. § (3) bekezdésében ide visszahivatkozó részei, mivel itt a munkáltatóról van szó, de nyilvánvalóan senki nem szerez társadalombiztosítási ellátásra jogosultságot azzal, ha a munkavállalói után a közterheket befizeti. Itt nyilvánvalóan a munkavállalókról van szó, de a törvény hivatkozott szövegében munkáltató szerepel.
Összességében megállapítható, hogy a törvényjavaslat - vállalt céljával és a megelőlegezett bizalommal ellentétben - nem tudja teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket a korábbi elhibázott törvény után joggal várhatott mindenki, ahhoz képest csupán részleges enyhítést tartalmaz.
A törvényjavaslat alapján úgy tűnik, hogy hiányzik a bizalom a kormány részéről mind a gazdák, mind az alkalmi munkák legnagyobb részét nyújtó, egyébként szavak szintjén a kormányzat által gazdasági kitörési pontként említett építőipari vállalkozások irányában.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
