DR. PUSKÁS IMRE
DR. PUSKÁS IMRE
DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előterjesztésemet egy idézet ismertetésével kezdjem. Ezt a szöveget 16 magyarországi nemzetiségi színház képviselői fogalmazták meg ebben az évben márciusban. Az idézet pedig úgy szól: “A nemzetiségi és kisebbségi színházaink éves költségvetése rendkívül szűkös, a működésre fordítható forráskeret elfogadhatatlanul alacsony, a támogatás törvényi és jogi keretei számos anomáliát fednek fel, bár az állami szerepvállalás határozott arculatot kíván mutatni, mégis egyre bizonytalanabb helyzetet teremt. Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény figyelmen kívül hagyja a nemzetiségi színjátszás jelenlegi helyzetét, fejlődését nem biztosítja, az ellen van. Méltánytalan anyagi helyzetünk ellenére a nemzetiségi színházak élnek, és erőteljes szakmai munkájuk révén egyre határozottabb fejlődést mutatnak, ezért vált szükségessé a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség Egyesület létrehozása.”
Nos, én azt gondolom, hogy ha a tisztelt Ház elé terjesztünk egy törvénytervezetet, illetve egy törvény módosítását, akkor meg kell határoznunk, hogy miért is szükséges ez, miért is szükséges éppen abban a pillanatban. Én azt gondolom, hogy az érintetteknek a véleménye, mondhatni, az összes érintettnek, hiszen ennek a szövetségnek valamennyi érintett társulat a tagja, a legpontosabb okot mutatja számunkra, ugyanis az a finanszírozási mód, amelyet a hatályos törvény biztosít a nemzetiségi és kisebbségi színházak számára, ez a korábbi évek gyakorlatához képest is visszalépés, és valójában a működésüknek, a művészeti tevékenységüknek, a szakmai színvonaluknak a megőrzéséhez ha nem is kevés, ha nem is lehetetleníti el őket, de egészen biztosan további és minden eddiginél nagyobb összpontosításra, erőfeszítésre és esetlegesen szakmai szempontoknak az alábbadására kényszeríti őket.
Meggyőződésem, és remélem, meggyőződésünk szerint ez nem helyes, és ezt nem akarhatjuk, mert amikor a nemzetiségi és kisebbségi színjátszásról, a nemzetiségi és kisebbségi kultúráról beszélünk, akkor gondolom, valamennyiünk számára világos, hogy a magyar kultúra sokszínűségéről, értékeiről, azokról a dolgokról beszélünk, ami valamennyiünk számára fontos kell legyen, hiszen amikor Magyarország kultúrájáról beszélünk, akkor ezeknek a színházaknak a tevékenysége is ezt a kultúrát erősíti, és valamennyiünknek, azt gondolom, hogy jó érzését, büszkeségét tudja ez növelni. Vagyis amikor ezeknek a színházaknak a támogatásáról gondolkodunk, és esetleg annak a lehetőségét latolgatjuk, hogy jobb anyagi feltételeket kívánunk biztosítani ezeknek a színházaknak, akkor azt gondolom, hogy nemcsak egy kisebbségnek az akaratát, nemcsak egy vagy több kisebbségnek az érdekeit képviseljük, hanem ez a teljes magyar társadalom érdekeinek a képviseletét jelenti. Ezért hoztuk ezt a törvénymódosítást a tisztelt Ház elé, ezért született ez a nem hosszú, de azért reméljük, hogy hatásában az érintettek számára mégiscsak fontos és jelentőséggel bíró módosítás.
Miről is szólna, mi a tartalma, a lényege ennek a törvénytervezetnek? Nos, tehát az érintett jogszabálynak azokat a pontjait kívánjuk megváltoztatni, amely besorolásokat tartalmaz ezeknek a színházaknak bizonyos paraméterek alapján - az előadások száma, a saját előadások száma, esetlegesen a nézőszám alakulása tekintetében -, és olyanfajta eltérést kívánunk ezzel a jogszabályba hozni, amivel ezeket a nemzetiségi és kisebbségi színházakat, ha úgy tetszik, pozitívan diszkriminálnánk, és jobb helyzetbe tudjuk őket hozni.
Saját példámon, fenntartó önkormányzat képviselőjeként tudom azt mondani, hogy a Magyarországi Német Színház, amelynek a színházépülete, a székhelye Tolna megyében, Szekszárdon található, az mindenképpen számunkra, Tolna megyeiek számára a büszkeség egyik forrása. Nekünk az jó, és büszkék vagyunk arra, hogy ott működik a magyarországi németeknek a kőszínháza, viszont azt is tudjuk és érzékeljük, hogy ennek a színháznak a fenntartása nehezebb lett, nagyobb erőfeszítést igényel az önkormányzatok, most már a fenntartó önkormányzatok részéről, hiszen több éve - ezt is nagyon helyesnek, ha úgy tetszik, követendőnek tartom - társulási formában történik ennek a színháznak a fenntartása. Nemcsak a korábban alapítóként fellépő és ezt a színházat létrehozó Tolna megyei önkormányzat a fenntartója a színháznak, hanem a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata is, és ez, azt gondolom, pontosan kifejezi azt, hogy a többségi társadalom és egy kisebbségnek az önkormányzati szervezete együttműködésben hogyan tudja azt az identitást elősegíteni és az identitás megőrzésében szerepet vállalni, ami mindenképpen helyes és követendő.
Nos, tehát ennek a színháznak a fenntartása bizony jelentős mértékben nagyobb erőfeszítéseket igényel a fenntartó önkormányzatoktól, hiszen többek között ennek a finanszírozási rendszernek a megváltozása rosszabb költségvetési helyzetbe hozta ezt a színházat is. És a sor folytatható volna, hiszen még a nemzetiségi színházak körében éppen a Deutsche Bühne Ungarn az, amelyik a legnagyobbnak számít, és ebből következően még viszonylagosan a legjobb helyzetben kell hogy legyen. Ezért is van az, hogy ebben a talán nem annyira egyszerű, de azért mégiscsak áttekinthető finanszírozási szisztémában az úgynevezett 4. kategóriába tud bekerülni, amely azt mutatja, hogy viszonylag komoly előadásszámmal rendelkezik, a befogadóképesség ellenére jelentős nézőszámmal rendelkezik. De éppen ezek azok a paraméterek, amelyeket, hogyha végiggondolunk, hogy esetleg mégis felmerül az elmondottak után is sokakban az a kérdés, hogy miért van szükség arra, hogy egy kisebbségnek a kulturális intézményeit a többségi társadalom ily módon pozitív diszkriminációban részesítse, nos, többek között azért is, amit elmondtam a kultúránk értékeiről. De gyakorlati okai is vannak ennek. Például ez a színház, amely, mondom, ebben a körben nagynak számít, ez a színház egy 80 férőhelyes befogadóképességű színházban működik.
(16.30)
Nyilvánvalóan ebből következően a bevételi lehetőségei, magának az előadásnak a színpadra állítási lehetőségei azért meglehetősen szűk keretek között mozognak, és ha megnézzük a többi ilyen profilú színházat, akkor ezek a lehetőségek még inkább szerényebbek. Ami mellékesen szintén nem lényegtelen szempont, hogy egy-egy olyan kisebbségnek az értékeit próbálják színpadra vinni, ezeket megőrizni, amely kisebbség nyilván önmagában nem képes arra, hogy több tíz milliós nagyságrendű áldozatokat tudjon vállalni egy ilyen színház fenntartása és működése érdekében.
Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy azzal a fajta, nem különösebben mondhatjuk, hogy eltúlzott pozitív hozzáállással, ami ebben a tervezetben szerepel, ezek a színházak tudnának kategóriát lépni, a 4. kategóriában szereplő Deutsche Bühne Ungarn a 2. kategóriába léphetne, a kisebb, még ennél is kisebb nemzetiségi színházak az 5. kategóriából a 4. kategóriába léphetnek, és reményeink szerint ezzel a működésük terheit csökkenteni tudnánk. Reméljük, hogy a következő költségvetés elfogadása nyilvánvalóan a lényeget fogja magában hordozni, hiszen önmagában azok az elvek, azok a paraméterek, amelyeket ez a törvény hoz, a költségvetési törvényben lesznek forintra váltva, és ott dől el, hogy valójában az a fajta pozitív diszkrimináció, amely ennek a törvénymódosításnak az elfogadásával lehetővé válik, ténylegesen millió forintokban a következő évadban ezen színházak számára majd a költségvetésükben is megjelenik-e. Remélem, hogy amikor majd a költségvetésről tárgyalunk, akkor ezt ott is érvényesíteni tudjuk.
Nos tehát, ez az a legfontosabb szempont, legfontosabb vonulat, amely miatt ez a tervezet a tisztelt Ház elé került. Eredetileg találhattak benne egy más elveken nyugvó, pozitív diszkriminációs szándékot is, amely nem nemzeti kisebbséghez, etnikai kisebbséghez kötődő kulturális tevékenységről szólt volna, hanem egy területi elvet képviselt, hogy az országnak azon területein, ahol, ha úgy tetszik, a színházi ellátottság - ebben a körben egy kulturális fogalommal talán egy kicsit furcsán hangzik - alulreprezentált, ott ezt a fajta pozitív diszkriminációt az ott lévő intézményekkel szemben is meg lehetne vagy meg lehetett volna tenni. Viszont amikor ténylegesen áttekintettük, a minisztérium áttekintette azt, hogy ez mit jelent, milyen színházakat érint, akkor kiderült, hogy ilyen szempontok szerint nem tudunk pozitívan diszkriminálni, mert nem maradt a körben, nem maradt ebben a halmazban olyan színház, amellyel szemben ezt a fajta pozitív eljárást tudtuk volna érvényesíteni.
Ezért mondhatnám azt, hogy bizonyos értelemben letisztult ez a törvénytervezet, egészen egyértelműen a nemzeti és kisebbségi kulturális intézményekre, színházakra szűkült le. De én azt hiszem, hogy az az eredeti szándék és az általam a bevezetőben idézett érzés, probléma, amely arról szól, hogy fontos mindannyiunk számára, fontos a többségi társadalom számára is, hogy a kultúránknak ez a szelete megmaradjon, az identitás erősítése a többségi társadalom által is elismert és támogatott legyen, nos tehát ez a cél ezzel a törvénymódosítással érvényesülni tud. Bízom benne, hogy tisztelt képviselőtársaim valamennyien ezt támogatni tudják majd. Ehhez kérem a támogatásukat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
