DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A bevezetőben, az expozéban képviselő úrtól, aztán a hozzászóló képviselők többségétől és államtitkár asszonytól is olyan gondolatokat hallottam, hallottunk a jelen törvénymódosítással kapcsolatban, amelyek irányával egyet fogok érteni.
1990 óta a magyar felsőoktatás történetében két szakasz különíthető el. Az első szakaszban - ez közel másfél évtizedig tartott - a változást elsősorban a mennyiségi változás jelentette. Az 1990-91-es tanévben hozzávetőlegesen 100 ezer hallgatója volt főiskoláinknak, egyetemeinknek. Ez a szám roppant alacsony, európai szinten már-már megalázóan alacsony volt. Ezek után az egymást követő kormányok - az olyan kormányok is, amelyekben döntő szerepet játszott az én pártom, és az olyan kormányok is, amelyekben döntő szerepet játszottak önök, a Fidesz és a kereszténydemokraták - elsősorban a mennyiségre figyeltek. Ez a mennyiségi változás a kilencvenes évek egészét és az új évezred első évtizedének közel felét elvitte. Én ezt egyébként egy helyes irányba tett lépésnek tartom. Azt gondolom, hogy némiképpen túlzásba esett az országunk, hiszen másfél évtized alatt megnégyszereződött a hallgatói létszám Magyarországon, és ez azt jelentette, hogy 2006-2007-ben közel 400 ezer felsőoktatásban tanuló diákunk, hallgatónk volt. Az irány és a nagyságrend is helyes, de a mérték talán egy kicsit túlzott volt.
2006-ban az akkor megalakult kormány, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium ezt a mennyiségi változást lezárta, legalábbis jó időre lezártnak tekintette, és a mennyiség helyett a minőséget állította a középpontba. Ezekkel a minőségi kategóriákkal a felsőoktatás teljes szférája, az akkor létrehozott Felsőoktatási Kerekasztal - amelyben a Rektori Konferencia, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a felsőoktatásban érintett érdek-képviseleti szervezetek, illetve a munkaadók képviselői voltak és vannak jelen - egyetértett. Ez a felsőoktatás szerkezetének átalakítása, a felsőoktatás finanszírozásának áttekintése, a hallgatói lehetőségek, az infrastruktúra fejlesztése és a minőségbiztosítás, az akkreditáció köré szervezte a minőségi változás fő irányát. Ezek döntő többségét az elmúlt négy évben vagy elértük, vagy olyan fázisba helyeztük, ahol a folytatása kívánatos, és úgy látom, hogy ebben nincs vita. Eddig minden felszólaló, a kormánypártok képviselői is a minőséget kívánták a középpontba állítani, ez tehát megegyezik azzal az iránnyal, amit mi az elmúlt négy évben követtünk.
Ami pedig konkrétan a módosítást jelenti: a kétszintű érettségi megerősítésére kerül itt sor abban a formában, hogy szükségesnek tartják egy olyan törvénymódosítás elfogadását, amely a kormány számára szab feladatot. Az előbb kimondott, meghatározott időn belül készítse el a kormány azt a kormányrendeletet, amely szerint az egyes szakokra, az egyes területekre emelt szintű érettségit kell tenni, ha kell tenni. Szerintem Pánczél képviselő úrnak ez a kitétele - amelyet abszolutizálni sem akarok, ugyanakkor a lehetőséget valóban fenn kell tartani - helyes. A kormány számára férjen bele ez a döntés is. Ezt az irányt mi helyesnek tartjuk, és támogatni fogjuk.
Az a kitétel, ami szintén elhangzott - tisztelettel kérem államtitkár asszonynak mint a kormány képviselőjének és az oktatásért felelős államtitkárnak a külön figyelmét erre -, a bizottsági ülésen azt a javaslatot tettem, s ezt most az ön jelenlétében is szeretném megismételni: szükségesnek és az együttműködés fontos zálogának tartom, hogy ne egy plenáris ülés vitatkozzon azon a Magyar Országgyűlésben, hogy Y tudomány Z szakjára milyen tárgyból kell emelt szintű felvételit tenni. A kormány döntése előtt, amikor kész a javaslat, fontos lépésnek tartanám, ha az oktatási bizottságban - ahogy más bizottságokban más területek szakemberei, úgy az oktatási bizottságban elsősorban az oktatással foglalkozók ülnek - ez bemutatásra kerülne. A döntés joga és felelőssége a kormányé, de helyes az, ha egy olyan irányba történő elmozdulásnál, amelyet szélesebb együttműködés és támogatás övezhet, mint a kormánytöbbség, erre sor kerül.
Azokra a megjegyzésekre, mondatokra, amelyek egy későbbi koncepciózus váltást hirdetnek meg, engedjék meg, hogy majd akkor reagáljunk. Most ennek a törvénymódosításnak a szövege, javaslata fekszik előttünk. De ha már elhangzott, annyit azért engedjenek meg, hogy minden kormány olyan törvényt terjeszt elő, amilyen a meggyőződése. A magyar oktatásügyben olyan meghatározó pontokon, mint az első számú kimeneti pontnak tekintett érettségi-felvételi kérdésében tízévenként új koncepciót alkotni nem jó - nem módosításokra és nem kiigazításokra gondolok -, éppen azért, mert az oktatásban az átmenet a döntéstől a megvalósuláson keresztül egészen a tapasztalatig bizony egy évtized. Az, hogy az orvosi karok, illetve az orvostudományi egyetemek az ősszel elkezdődő tanévben már olyan hallgatókkal fognak dolgozni, akik elsőévesként, gólyaként emelt szintű érettségire kötelezettek, 2007-2008 fordulójának döntése - két és fél év.
(18.30)
Ezért az a döntés, amire most készülnek, ez is 2-2,5 év, majd a 2013-as tanévben válik először ténylegesen gyakorlattá. Hogy mi a tapasztalat, azt meg két tanévnél rövidebb idő alatt nem lesz ember, aki megmondja. Ez együttesen öt év. Tehát mire mi vagy bárki, aki a Magyar Országgyűlésben a most megtárgyalandó döntés valós tapasztalatát ténylegesen levonni képes, az fél évtized múlva fogja tudni ezt felelősséggel megtenni. De az oktatásügy egésze ilyen, ezért - lezárva ezt a gondolatot -, amely egy teljesen új rendszert kíván alkotni egy évtizeden belül, amelynek átmenete ismételten háromnegyed évtized, tapasztalattal együtt egy évtized, azt nagyon felelősen meg kell rágni, meg kell gondolni, hogy érdemes-e egy teljesen újat alkotni, miközben 20 év alatt kettőt már alkottunk, éppen a másodiknak a tapasztalatait próbáljuk most összegezni.
Összefoglalva tehát, azt, hogy az Országgyűlés feladatot szabjon a kormánynak az emelt szintű érettségi kötelezővé tétele esetében a felvételi ügyében, ezt az irányt mi helyesnek tartjuk. Kérjük a kormány képviselőjét, hogy a kormányzati döntés előtt az Országgyűlés oktatási bizottságával ezt vitassa meg, legyen olyan kitétel, amelyben a kormány lehetőséget kap, hogy ne írja elő bizonyos területeken - tehát ez is belefér -, és amit feltétlenül fontosnak tartok: folytassanak a nyár, a kora ősz folyamán valóban kiterjedt érdekegyeztetést.
Az egyetemek, a felsőoktatási intézmények e tekintetben különböző véleményt fognak képviselni, elsősorban nemcsak lokális, regionális, hanem tudományterületi különbségek miatt is. Az, hogy ezt a felsőoktatási intézmények, illetve a magyar felsőoktatásban érintett szervezetek megkérdezése nélkül teszik, olyan konfliktust jelenthet, amely nem jó, fölösleges. Ezt megelőzendő gondolom, hogy érdemes és fontos ennek az egyeztetésnek a megejtése.
Az idő szűkös, hiszen - ahogy elhangzott - kötelezettség van arra, más tekintetben logikus belátás a leendő, jelentkező hallgatók, illetve családjaik számára, hogy időben tudjanak minden információt a következő tanévre való jelentkezés ügyében, ezért ezt október végéig úgy kell tudni elkészíteni, hogy minden egyes részletben kimunkált, és persze a szükséges előállításra is kell hagyni időt.
Összefoglalva: a Szocialista Párt frakciójának az a véleménye, hogy azt az elképzelést és irányt, amely a kormány számára az előbb elmondott feladatot megszabja, támogatja, azzal a kitétellel, hogy kérjük és fontosnak tartjuk azt a kormányzati vállalást, hogy az oktatási bizottság számára a döntés előtt a már kész, de még el nem döntött tényeket bemutatja és egyeztet.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
