DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A középiskolai tanulmányok lezárását és a felsőoktatási intézményekbe történő felvételt valamikor régen két külön módon kezelték: volt egy érettségi, ami tanúsította a középiskolai vagy ha úgy tetszik, a közoktatási ismeretek befejezését, és volt külön egy felvételi. S valamikor annak is volt indokoltsága természetesen, hogy aki továbbmegy a felsőoktatásba, az ne legyen arra kárhoztatva, hogy az érettségi mellett még külön egy felvételi vizsgára is rákészül, kétszer idegeskedik és így tovább. A polgári kormány '98-2002 között kidolgozta a kétszintű érettséginek a tervét, modelljét, aminek az volt a lényege, hogy a középszintű érettségi általános ismeretekről szóló, a középiskolai tanulmányok befejezésére alkalmas tanúsítvány, a felvétellel pedig az emelt szint az, ami egyenértékű, az emelt szintű érettségivel lehetne kiváltani a felvételi vizsgát, ami összemérhető, sztenderd, azonos követelményrendszert érvényesít az országban mindenhol.
2002-ben a kormányváltást követően azonban a szocialista-szabad demokrata kormányzat és Magyar Bálint közoktatási miniszter megváltoztatta ezt a koncepciót, és az emelt szintű érettségi tulajdonképpen fakultatívvá vált. Lényegében az egyetemi-főiskolai felvételi egyszerű érettségivel is lebonyolíthatóvá vált, azzal a középszintű érettségivel, ahol mind a mai napig a sztenderd összemérhetőséggel kapcsolatban komoly problémák és hiányosságok mindenképpen vannak. De ami ennél még aggasztóbb, az az, hogy időközben az érettséginek a követelményszintje és a megfeleltetésre alkalmas százalékos értékhatára is jelentősen lecsökkent. Ezért lehetett azt olvasni az elmúlt egy-két-három évben a sajtóban, hogy akár egy kettes eredménnyel be lehet kerülni a felsőoktatási intézményekbe Magyarországon, mert oly mértékben leszállították a követelményszintet.
Mindennek az a következménye természetesen, hogy a színvonal a felsőoktatásban jelentősen visszaesett. Az a liberalizáció, amit Magyar Bálint idején bevezettek, és mind a mai napig sajnálatos módon fennmaradt, az azt jelentette, hogy az egyetemekre és a főiskolákra bízták annak eldöntését, hogy megkövetelik-e úgymond a felvétel során a magasabb szintű, emelt érettségit, vagy megelégszenek a középszintűvel. Nos, van a közgazdaságtanban egy olyan logika, törvényszerűség, ami sajnálatos módon itt, a felsőoktatásban is érzékelhetővé vált. Ez úgy szól - egy nagyon régi, az úgynevezett Gresham-törvény -, hogy a rossz pénz kiszorítja a jót. A felsőoktatás esetében ez azt jelentette, hogy az alacsonyabb színvonal kiszorította a magasabb színvonalat, egészen egyszerűen azért, mert a normatív finanszírozás logikája arra kényszerítette az intézményeket, hogy a lécet lejjebb szállítsák, mert abban voltak érdekeltek, és abban érdekeltek mind a mai napig, hogy a hallgatói létszám ne csökkenjen, lehetőleg ne is nagyon stagnáljon, inkább, ha lehet, növekedjen. Ebből következően az egyetemek és a főiskolák értelemszerűen nem kívántak abba az utcába besétálni, hogy esetleg magasra teszik a lécet, és akkor a jelentkezők jelentős hányada pedig nem tudja átugrani ezt a bizonyos magasabbra helyezett lécet, tehát ellenérdekeltté váltak ebben.
Most, ebben az évben fordult elő először nyolc év óta, hogy legalább egy biztató jellel találkozhatunk: a magyarországi orvoskarok egyfajta kartellegyezményt kötöttek, és most, az idén az orvosi karokra már emelt szintű érettségit kérnek generálisan mindenhol - no de egy fecske még nem csinál nyarat.
Tehát az a javaslat lényege, hogy a jövőben hozzuk vissza azt kötelező jelleggel, hogy a kormány kompetenciájába, hatáskörébe utalva, nem az egyetemekre bízva, a kormány határozza meg rendeleti szinten azt, hogy mely felsőoktatási intézmények esetében, a különböző szakoknál - természetesen generálisan, hogy ez összemérhető legyen - szükségeltetik az emelt szintű érettségi mint felvételi követelményszint.
Azt gondolom, hogy ma Magyarországon jó néhány olyan szakterület van, ahol egyszerűen megengedhetetlen az, hogy alulképzett, hiányos felkészültségű diákok kerüljenek ki és kapjanak diplomát. Tessék belegondolni abba a helyzetbe, mondjuk, ha építészmérnökök sokasága úgy hagyja el az intézmény falait, hogy közben tudása mind a bemenetelkor, de mind a kijövetelkor is alapvetően komoly hiányosságokkal bír. Ugyanis mind a mai napig az is igaz, hogy a felsőoktatási intézmények, éppen a normatív finanszírozásból következően nem érdekeltek abban, hogy menet közben is nagyobb arányban esetleg a nem odavaló vagy hiányos tudású hallgatókat kirostálják; nem érdekeltek benne. Tehát lényegében ez a tehetetlenségi nyomaték viszi tovább azokat is, egészen a diplomáig, akik nem biztos, hogy meg is érdemlik.
Természetesen ez az egész problémakör csak és kizárólag az érettségi kérdésével nem oldható meg, ezzel tisztában vagyunk, ez egy első lépés. Itt a finanszírozástól kezdve nagyon sok minden egyéb dolgot is át kellene tekinteni. Ez az első lépés azért születik meg most, mert van egy olyan komoly jogi, törvényi követelmény, miszerint a majdani változtatásokat jó két évvel korábban az érintettek tudomására kell hozni. Magyarán, ha ez most elfogadtatik, akkor leghamarabb 2013 őszén lehet alkalmazni először. Ha belegondolunk, hogy 2002-től számítva ez tíz év, egy évtized telik úgy el, hogy éppen a szakmai nívó jelentős visszaesését kellett megélnünk, akkor ez óriási időveszteség. Nem gondoljuk, hogy szabad tovább húzni-halasztani, tehát muszáj a leggyorsabb lépéseket azonnal megtenni.
Bízom benne, hogy ez a javaslat szélesebb körű egyetértésre talál, legalábbis a bizottsági ülés erre enged következtetni, ahol gyakorlatilag egy tartózkodással mindenki más pozitív, igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy lehet-e ezt támogatni, és általános vitára alkalmas-e a javaslat. Természetesen minden jobbító szándékú javaslatot nagy örömmel fogadunk, és bízom benne, hogy sikerül közösen megtennünk az első lépéseket annak érdekében, hogy a hazai oktatásnak, felsőoktatásnak a színvonala és a minőségi követelményrendszere a továbbiakban ne süllyedjen, hanem erősödjön.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
