OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. A Pokorni Zoltán és dr. Pósán László képviselőtársunk által benyújtott, rövid törvényjavaslat egyszerre céloz jelentős változásokat a hazai közoktatás és felsőoktatás területén, mondhatjuk úgy, hogy az oktatási rendszer egészét alakítja át vagy legalábbis bolygatja meg. Pokorni és Pósán képviselő urak növelni kívánják az emelt szintű érettségi szerepét, amely szándékot az LMP parlamenti frakciója üdvözölni tudja. Az ennek az eléréséhez választott módszer azonban már erős aggályokat kelt bennünk.
Tisztelt Ház! Eddig az egyetemek maguk dönthettek, hogy felvételi követelménnyé teszik-e az emelt szintű érettségit. Általában nem tették. Ezután erről a kormány fog dönteni, éspedig nem intézményekre, hanem szakokra lebontva. A javaslat indokolásában is szerepel, hogy túl kevesen választják az emelt szintű érettségit, s ez amellett, hogy a törvényhozók eredeti szándékával ellentétes, a középiskolai diákok és az egyetemi hallgatók teljesítmény- és tudásszintjének romlásához vezet s vezethet.
A javaslat mindezt egy huszárvágással véli megoldhatónak: bizonyos, általa és csakis általa meghatározandó szakoknál vezesse be a kormány az emelt szintű érettségit mint felvételi követelményt.
(18.40)
Ez egy határozott centralizációs lépés, amellyel a felsőoktatási intézményektől jogköröket vonnak el, és ezeket a kormány kezébe adják. Itt merülhet fel bennünk az egyetemi autonómiák sérülésének lehetősége.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat látszólag megfelelő felkészülési időt biztosít, csak a 2013-as érettséginél alkalmaznák először az új szabályokat. Csak remélni tudjuk, hogy ezt az időt arra is felhasználják majd, hogy a kétszintű érettségi rendszerének működését átfogó hatásvizsgálat alá vonják. Például, a valóságban mennyire standard az emelt szintű érettségi, és mennyire nem az a középszintű? S ha valóban nem az, miképpen tehető azzá? Kérdezzük ezt azért is, mert a törvényjavaslat indoklása ennek a témának a felvetésével kezdődik. És valóban, a felsőoktatásba való felvételnél helyes, ha standard a vizsga, összehasonlítható teljesítmények alapján lehet dönteni róla. De a jelenlegi helyzetnél vajon mennyivel jobb, ha a kormány mondja meg, mely szakoknál van szükség a standard emelt szintű érettségire, és melyeknél elég a kevésbé standard középszintű? Miért nem teszik standarddá mind a kettőt? Vagy, ha ez rövid távon nem lehetséges, miért nem teszik általánossá az emelt szintet mint felvételi követelményt? Ez volna a logikus.
Ha szakonként határozzák meg a követelményszintet, nem véve tudomást az azonos szakokat működtető különböző intézmények közötti eltérésekről, akkor az súlyos anomáliákhoz és feszültségekhez vezethet, hisz ezek különböznek, mármint az intézmények, adottságaik, színvonaluk, az irántuk megmutatkozó kereslet tekintetében egyaránt. Illúzió azt képzelni, hogy a kormány, mintegy varázsütésre, egyetlen adminisztratív gesztussal megszüntetheti ezeket a különbözőségeket.
A javaslatban helyesen szerepel, hogy a kormány konzultálni fog az érintett felsőoktatási intézményekkel. De mi alapján fog dönteni például, ha ugyanannak a szaknak az ügyében az egyik rektor azt kéri, maradjon a normál érettségi, mert így is kevés a jelentkező, míg a másik azt, hogy legyen emelt szintű, mert romlik a hallgatók teljesítményi színvonala? Semmit nem tudunk meg a szempontokról, a célokról és az irányokról a jelen törvényjavaslatból.
A kérdésünk tehát, hogy milyen kritériumok, és milyen, az intézmények működéséről szóló tudás alapján fog dönteni a kormány.
Az LMP a demokratikus részvétel pártja, ezért is fájlaljuk különösen azt, hogy a törvény 3. §-ának (2) pontja alapján csak a felsőoktatási intézményekkel konzultálnak, a középiskolai diákok, a hallgatói szervek és a pedagógusszakma képviselőivel nem. Erre irányulóan módosító javaslatot nyújtottunk be.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika képviselőcsoportjának véleménye szerint - ellentétben a KDNP-s képviselő úr javításra irányuló gondolataival - a törvényjavaslat legfőbb hibájának azt tartjuk, hogy a kérdéssel nem rendszerszinten foglalkozik. A törvényjavaslat által megcélzott probléma nem választható külön egy sor olyan kérdéstől, mint a közoktatás jelenlegi színvonala, az eltömegesedő felsőoktatás, a bolognai rendszer ellentmondásai, az egyes szakokon biztosított államilag finanszírozott helyek száma és aránya, az érettségizettek munkaerő-piaci helyzetének romlása, a pályaválasztás, a szakközépiskolák és a felsőfokú szakképzés.
A javaslat a mi véleményünk szerint nem oldja meg a problémát, sőt mondhatni, tovább súlyosbítja, hogy a diáknak lényegében már az érettségi előtt három évvel döntést kell hoznia, hogy továbbtanul-e az egyetemen vagy nem, s ha igen, milyen szakon. A döntésnek megfelelően kell normál vagy emelt szintű érettségire készülnie már évekkel az érettségi vizsga előtt. Mi ezzel azért nem értünk egyet, mert alapvetően a szelekcióval mint létező gyakorlattal nem értünk egyet, hiszen az esélyegyenlőséget csökkentheti ebben az életkorban is, tehát a középiskolás életkorban. Ráadásul ez azt eredményezheti, hogy a fiataloknak már a középiskolát is aszerint kell megválasztaniuk, hogy milyen emelt szintű érettségire felkészülő foglalkozásra lesz szükségük, és azt megkapják-e az adott középiskolától.
A javaslat tesz ugyan homályos célzásokat arra, hogy mindennek anyagi vonzata is van, de a normaszövegben nem látjuk a biztosítékot, hogy 2013-tól a bizonyos szakokon általánosan megkövetelt emelt szintű érettségire minden középfokú tanintézmény ténylegesen fel is fogja készíteni a diákokat.
Maga Hoffmann Rózsa államtitkár asszony volt az, aki a változtatás szükségessége mellett érvelve egy rádiónyilatkozatában azt mondta: egyes diákok már most is csak magántanár segítségével tudnak felkészülni az emelt szintű érettségire. Márpedig, ha a közoktatás rendszere egyebekben változatlan marad, de az emelt szintű érettségi egyre több helyen válik követelménnyé, megnő a hátrányos helyzetű, magántanárt megfizetni nem tudó diákok esélyegyenlőtlensége (Egy LMP-s képviselő tapsol.), és a törvényben, mint ismét említettem, nincs garancia arra, hogy a középiskolák biztosítanák a megfelelő felkészítést. Itt csak a kormány jó szándékában bízhatunk. És most odafordulok a kormánytisztviselő felé, és megkérdezem, hogy bízhatunk-e.
Tisztelt Ház! A javaslat elfogadása esetén fennáll a veszélye egy duális rendszer kiépülésének is, a középszintű érettségivel elérhető szakokon egyfelől, és az emelt szintűvel elérhető szakok oldaláról másfelől. Ez csökkenti a hátrányos helyzetűek bejutásának esélyét az elit szakokra, bár paradox módon növelheti bejutásuk esélyeit a kevésbé elit szakokra. Továbbá ellentmond a jelenlegi bolognai rendszer logikájának, miszerint nem egymás mellett, hanem egymás után van a normál képzés és az elitképzés, ahogyan ez már elterjedt a budapesti értelmiségi körökben, a BA és az MA.
Végül, de nem utolsósorban szeretnénk, ha a kormány megosztaná az Országgyűléssel további terveit e tárgyban. Hogy vannak ilyen tervek, azt onnan tudjuk, hogy az államtitkár asszony június 11-én az InfoRádió riporterének kérdésére, amely kérdés azt firtatta, cél-e, hogy csak emelt szintű érettségivel lehessen bekerülni a felsőoktatásba, szó szerint ezt válaszolta: “Most bent van egy olyan törvényjavaslat, ami ezt célozza meg. Ez jó, mert felfelé húzza az eredményt. Olyan nagyon sok értelme nincs persze ennek a módosító javaslatnak, mert mint mondtam, az egész érettségit új alapra szeretnénk helyezni. Ebben benne lesz persze, hogy a felsőoktatáshoz emelt szintű érettségit kell teljesíteni, csak éppen az emelt szint másmilyen lesz.” Az a kérdésünk tehát, hogy hogyan értsük az államtitkár asszony e kijelentését, miszerint olyan nagyon sok értelme nincs ennek a módosító javaslatnak; illetve megtudhatunk-e valamit arról, hogy a kormánytöbbségnek milyen, eddig még nyilvánosságra nem került, sőt még az oktatási bizottság oktatással foglalkozó tagjaival sem közölt tervei vannak az érettségi reformját illetően.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban. - Dr. Józsa István tapsol.)
