BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A “forradalom” kifejezés használatával kapcsolatban az elmúlt hetekben egy vita zajlott le. A következő állítások hangzottak el: “a szavazófülkékben forradalom zajlott le”, “a szavazók egy forradalmi változás lehetőségét teremtették meg”, “lehet-e demokratikusan, békés körülmények között forradalmat végrehajtani?”.
Talán célszerű a “forradalom” szó definíciójához visszamenni. Hadd ne egyetemi tanulmányaim lenini definícióját mondjam el, hanem a Wikipédia alapján a következőt mondom: “A forradalom gyorsan jövő, megrázó társadalmi jelenség, amely teljesen átalakítja a társadalmi és politikai intézményrendszert, vagy komoly kulturális, gazdasági áttörést hoz.” Nos, e meghatározás alapján a forradalom még nem történhetett meg, de ennek az országnak egyértelmű, hogy egy ilyen változásra, ha tetszik, forradalomra van szüksége, nem csupán kormányváltásra, hanem - más szóval - rendszerváltásra.
Hadd idézzem Bogár Lászlót, a jobboldal ismert társadalomelemzőjét, akit a Fidesz is jól ismer, hiszen az előző Orbán-kormány államtitkára volt; idézem: “A választások végeredménye drámai módon igazolta, hogy a magyar társadalom meghatározó többsége valóban radikális változást akar. Ez egyúttal azt is egyértelművé teszi, hogy a rendszerváltás eddig követett rendszere lényegében megbukott, teljesen függetlenül attól, hogy az uralmi szféra egyes alakzatai ezt hogyan ítélik meg. A magyar nemzet mint közösség számára az egyetlen optimista forgatókönyvet az jelentené, ha a most minden idők legnagyobb politikai felhatalmazását megszerző uralmi elit hajlandó és képes lenne egy új birodalmi alku létrehozására és a rendszer átfogó korrekciójára, amely évtizedes munka. Ha ez meghiúsulna, és az új uralmi elit a fennálló, de már nem létező régi rendszer keretei között megpróbálná folytatni a folytathatatlant, az oly mértékben gyorsítaná fel a magyar társadalom ön-újratermelési rendszereinek szétesését, ami néhány éven belül társadalmi anarchiához vezetne.”
Nos, a kérdésre a választ még nem kaptuk meg. Vannak pontokba szedett ígéretek, fontos nemzetösszekötő törvények és néhány konkrét, pragmatikus törvény, amely mögött azonban világosan látszik az a pártérdek, hogy a koalíció a maga számára az önkormányzatokban és a médiában a hatalmat kívánja hosszabb időre megszerezni. Eközben állandóan a nemzeti együttműködésről hallunk. Itt, a parlamentben méltatlan körülmények között zajlik ez az együttműködés, itt nem törvényhozás van, hanem lóverseny, nem nemzeti együttműködés, nemzeti vágta van. Nagyon szomorú, hogy a hajnalig tartó üléseken a Fidesz nagy frakcióját egyedül egy ember, a korelnöke képviseli, és amikor arról van szó, hogy kérjük az előterjesztő válaszát a vitában elhangzottakra, nincsenek jelen ez előterjesztők. Úgy tűnik, hogy ezt a nemzeti vágtát éppen a kezdeményezők nem bírják.
S hogyan tekint e nemzeti együttműködés kérdésében más pártokra, például a Jobbikra a Fidesz? Választmányi elnöke egy minapi interjúban a következőket mondja: “El kellene dönteniük - mármint a Jobbiknak -, hogy a rendszer vagy a kormány ellenzéke lesznek. A rendszer ellenzéke a parlamenten belül értelmezhetetlen, hiszen ők is a rendszer részét képezik. A Jobbik nem számíthat a kormányzó pártok elnézésére, ha mégis ezt az utat választják, és semmibe veszik a törvényeket. Nincs tolerancia a rendszer ellenségeivel szemben.”
Melyik rendszerrel állunk mi szemben, jobbikosok és a választóink? Az elmúlt húsz év rendszerével, azzal, amiről Bogár László beszél. Igaz, néhány kérdésben tovább megyünk, mint a koalíció, igen, az 1300 milliárd forintos kamatkiadás évente borzasztó teher, kellene valamit kezdeni vele; a multik szivattyúként működtetik, és viszik ki az életerőt, igen, ebben valamit keményen, határozottan tenni kellene. De mi más lehet egy együttműködés alapja, mint adott kérdésekben az egyetértés, más kérdésekben eltérő, akár ellentétes vélemény? Mi képviselők vagyunk. A koalíció 2 millió 700 ezer szavazó képviselője, a Jobbik 855 ezer szavazó képviselője. Annyira - merem állítani - ismerem ezeket a szavazótáborokat, hogy messze nem ilyen kirekesztő módon állnak ahhoz a kérdéshez, hogy adott esetben az egyik párt, például a Jobbik, bizonyos alapvető kérdésekben tovább kíván menni. Tehát biztos vagyok benne, hogy ami utat járni kell ezzel a felhatalmazással az egész parlamentnek, az a kormányváltáson messze túllépő rendszerváltás, és ebben lehet együttműködni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
