BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre összejönnek 1990 óta a korábbi kőszegi katonaiskola, népszerű, ismertebb nevén a “cőgeráj” ma még élő növendékei, katonái, akiknek életpályáját döntő módon a második világháború határozta meg. Ennek következtében érthető, hogy ma már szépkorban, inkább a 90-hez közeli korban érkeznek el szent helyükre, Kőszegre, a kőszegi cőgerájba, amelyet az elmúlt század második felében az egyik legnépszerűbb irodalmi alkotásként Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéből ismerhettünk meg.
A múlt hét végén mégis rendhagyó volt ez az összejövetel, hiszen egy Kanadában élő honvédtiszt bajtársuk temetésére is jöttek össze az idős katonatisztek. Ez a katonatiszt, ez a főhadnagy több mint hatvan évet élt Kanadában, hogy azután hazatérhessen végső kívánságának megfelelően családja, gyermekei, unokái kíséretében arra a szent helyre, ahová mindig eljött, amikor már tehette, és abban a temetőben találjon végső nyugalmat, ahol Kiss János altábornagy vagy a Rákóczit megmentő Lehmann kapitány hamvai, maradványai nyugodnak, és annak az iskolának a közelében, ahol annyi kiváló ember védte hazánkat karddal, puskával, ágyúval, később a tudásával, konvertálható szakmai ismereteivel, mint ő is tette Amerikában, illetve Kanadában mérnöki képzettségével. Egy dolog mindegyikükre folyamatosan jellemző volt: a tisztességük, amit akkor is meg tudtak őrizni katonai esküjükhöz méltóan, amikor már tulajdonképpen a civil életben talán nem lett volna kötelező.
Ennek a korosztálynak a nevelése a katonaiskolában a fegyvereknél fontosabb erkölcsi erőt adott a katonáknak, azt az erkölcsi erőt, amely összetartja és visszahozza őket most is minden évben, hogy együtt tisztelegjenek Hunyadi Mátyás szobra előtt, aki követendő példaképük is, azon túlmenően, hogy a nevet adta az intézménynek 1922 után, ahol Trianon elől elrejtve folyt a magyar tisztképzés.
Azért jutott különösen eszembe ez a hihetetlenül nagy morális erő, amit ők 90 évesen ma is képviselnek, és sugárzik belőlük a tisztesség, mert sajnos tudjuk, a Magyar Honvédség csúcsvezetése körül milyen események történtek az elmúlt időszakban, talán pontosan azért, mert a hivatás legfontosabb kelléke, a tisztesség, az eskühöz való életre szóló hűség, a felelősség, az őszinteség, a bajtársiasság hiányokat szenvedett.
Az iskola ma is büszke korábbi növendékeire, szeretettel fogadja, várja vissza őket, együttműködik velük az iskolavezetés, annak ellenére, hogy ma egy más irányú nevelőmunka folyik ebben az intézményben, hiszen enyhén sérült, fogyatékos, főként beszédhibás, fiatal embereket készítenek fel az életre, azért, hogy teljes értékű tagjai, hasznos polgárai lehessenek a magyar társadalomnak, a közéletnek. Ebben a sikeres munkájukban nagyon szép eredményeket értek el az eddigiekben is, és ma is nagy odaadással folytatják ezt a munkájukat, annak szomorú tudatában, hogy létükben ma bizony erősen veszélyeztetve vannak, hiszen egy új irányzat megkérdőjelezi és megpróbálja az integrált oktatás területére átvinni az itt sikerrel tanított, oktatott és felzárkóztatott fiatalokat, ezzel hihetetlenül nagy károkat okozva a személyes sorsukban, és valószínűleg az ország is elveszíthet nagyon értékes embereket, akik itt teljes értékűvé válhattak. Ebben intézkedésre lesz szükség, hogy ez az intézmény továbbra is végezhesse azt a munkáját, amely 50 év óta komoly sikereinek forrása volt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
