DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Holnap, június 16-án 52 éve, hogy Nagy Imrét és politikustársait kivégezték. A kivégzés egy politikai megtorlás része volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét - úgy az itthon, belföldön történteket, mint a határon túl, a Kárpát-medencében történteket, illetve nemzetközi visszhangját - az elmúlt két évtizedben a történeti kutatás, amennyire ezt a források lehetővé tették - és ennek kutatóink, illetve a nemzetközi kutatás eleget tettek -, feltárta.
Nagy Imre politikai életútja, mindaz, ami születésétől kezdődően 1958. június 16-án hajnalig történt - amennyire egy ember élete megismerhető -, megismerhető. A történészek, és persze, mivel közel kortársról volt szó, a vele együtt élők és gondolkodók visszaemlékezései, mondatai tanúskodnak arról, hogyan gondolkodott. Hitt abban, amit tett. Hitt abban, amit tett 1956 előtt, és hitt abban, amit 56-ban vagy éppen 1953-56 között szervezett és tett. Élete nagy részében hithű kommunista ember volt. Hitt abban, amit mondtak és tanítottak, és hitt abban, amit akár itthon, akár külföldön politikusként végzett.
Az azonban, amit az '50-es évek első felétől kezdődően, 1953-at követően Magyarországon társaival együtt elkezdett, ez a magyar politikatörténet, a XX. századi magyar történelem, egyáltalán a politikai gondolkodás történetének fontos állomása, amely nemcsak a történeti megismerés, hanem a mindenkori politikus gondolkodásának is fontos állomása és tanúságtétele. Bátor ember volt a szónak abban az értelmében, hogy nem feltétlenül a harcost, nem feltétlenül az állandóan harcmezőn küzdőt, hanem a szervezőt, a hozzá hasonlóan gondolkodók megnyerését, és persze országos hatást kifejtő politikusként ennek az egésznek az összefogását kívánta.
Akkor, amikor választania kellett, mert nem volt más lehetőség, mint hogy korábbi életének tanai vagy az ország és a nemzet érdeke között válasszon, akkor egyértelműen ez utóbbi mellé tette le a voksot. Így lett 1956 miniszterelnöke, így lett egy országból elhurcolt, majd 1958-ban kivégzett miniszterelnök.
Úgy gondolom, 52 évvel azután, hogy őt és társait kivégezték, sem Európában, sem a tengerentúlon, sem a Kárpát-medence bármely országában - és főként nem a mi országunkban - nem lenne helyes, ha a Magyar Országgyűlés az emléke előtt, a tevékenységének emléke előtt, a bátorságának emléke előtt, a Magyar Köztársaság, illetve Magyarország akkori miniszterelnökének emléke előtt ne hajtana fejet.
Felszólalásom ezt a célt szolgálta. Mi, magyar szocialisták Nagy Imre politikájának szellemi örököseként tartjuk magunkat számon. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
