NÉMET LÁSZLÓ
NÉMET LÁSZLÓ
NÉMET LÁSZLÓ nagybecskereki megyéspüspök: Excellenciás Köztársasági Elnök Úr! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Excellenciás Házelnök Úr! A Történelmi Egyházak tisztelt Képviselői! A Diplomáciai Testület Magyarországon akkreditált Excellenciás Tagjai! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az igazság szabaddá tesz benneteket - olvashatjuk János evangéliumában, a VIII. fejezetben, 32. versben.
Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, talán 996-ban, valószínűleg a kölni székesegyházban Adalbert prágai püspök megkeresztelte Géza magyar fejedelem Vajk nevű fiát. A fiatalember a keresztség vizében az István nevet kapta. Ezt tartalmazza a legkorábbi István-legenda, az úgynevezett nagyobbik, amely szerint, idézem: “Az Isten kegyeltje, Adalbert püspök kente meg őt, Vajkot hitének igazsága szerint a keresztség olajával, és ő maga lett gyámola.”
Ezzel az egyházi cselekménnyel a magyarok beléptek az európai úgynevezett civilizált nemzetek családjába. Abba a családba, amelyet a kereszténység formál mind a mai napig kitörölhetetlen jellegzetességeivel. Ilyen jellegzetesség például a kultúra a legszélesebb értelemben; egyházi és világi zene, szakrális építészet, az egyházi oktatáson alapuló iskolarendszer kiépítése. De idetartozik a keresztények karitatív tevékenysége is. Az első kórházakat elkötelezett hívők alapították, köztük népünk büszkesége, Árpád-házi vagy magyarországi Szent Erzsébet.
A kereszténység bölcsen felhasználta a már létező alapokat, döntően hozzájárult a nemzetközi jogrendszer kiépítéséhez. Amire pedig a legbüszkébb lehet, a zsidó-keresztény hagyományból kiindulva megteremtette az emberi személy méltóságának igazságát, amely hirdeti az élet szentségét, tiszteletben tartását és köteles védelmét.
(17.10)
Tudom, hogy ez a kijelentés sokak számára furcsának tűnik, különösen azoknak, akik nincsenek jelen ma a tisztelt Házban. De legyen szabad egy kérdést feltennem azoknak, akik mindezt furcsának találják: miért nem született meg az emberi személy méltóságának és személyes szabadságának a gondolata, majd gyakorlata abban az értelemben, ahogy ezt a mai modern társadalomtudományok használják és ahogy az európai államokban ezt az állampolgárok megélhetik, olyan kultúrkörben, ahol nem a keresztény vallás befolyása volt a mérvadó? Miért nem született meg más kontinensen?
Ez a keresztény értékekkel átszőtt kultúra minden pozitív és negatív tulajdonságaival évszázadokon keresztül többé-kevésbé meghatározta Magyarország életét. Ezt a Magyarországot darabolta fel a trianoni békeszerződés vagy békediktátum. De ez a történelmi esemény sem tudta megfojtani a magyarság életerejét, bizalmát Istenben, hazájában és szebb jövőjében. A Szent István-i örökség beteljesedése, hogy Magyarország ma az Európai Unió tagja, annak az Uniónak, amely a második világháború borzalmai után született meg.
Azokban az időkben több politikus is dolgozott annak érdekében, hogy mindenáron megakadályozza a háborús borzalmak megismétlésének még csak a lehetőségét is, olyan országok képviselői, akik évszázadokig háborúztak egymás ellen. Hárman közülük, akik meghatározó szerepet játszottak e gondolat megvalósításában, méghozzá Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök és külügyminiszter, Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár és Robert Schuman francia külügyminiszter, amikor találkoztak, hogy az európai kapcsolatok újrakezdéséről, majd egy eljövendő Európai Közösség alapjairól tárgyaljanak, minden munkanapjukat szentmisével kezdték.
Tisztelt Országgyűlés! Minden ember, minden nemzet, minden vallás egyik legmeghatározóbb hagyománya és gyakorlata a megemlékezés. Amikor együtt vagyunk családtagjainkkal, találkozunk ismerőseinkkel vagy istentiszteletet tartunk, megemlékezünk a múltról. Az, hogy a magyar Országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, bizonyítja, hogy a magyarok mint nemzet meg akarnak emlékezni erről a 90 évvel ezelőtti, a mai napig fájó történelmi döntésről. Ezt idézzük fel ma Magyarországon és világszerte, ahol magyarok élnek, alkotnak, gazdagítják jelenlétükkel új hazájukat, de szellemileg kapcsolatot tartanak a magyarsággal.
A megemlékezés szerves része a kereszténységnek is, amely isteni kinyilatkoztatásból és az első, miáltalunk Ószövetségnek nevezett Isten és ember közötti párbeszédből nőtt ki. A hívő ember megemlékezik Isten csodás tetteiről az emberiség történelmében. A keresztény hívő megemlékezik Jézus Krisztus életéről, haláláról és feltámadásáról. Ebben a megemlékezésben benne van a valóság elfogadása, hogy élt köztünk egy ember, aki sokak számára nemcsak ember, hanem Isten-ember volt, benne van a tragédia, a kereszthalál, és benne van a mai valóság, hogy ő a halálból feltámadott, és él.
A trianoni megemlékezés a magyar nemzet történelmében jelképesen visszatükrözi a kereszténység legnagyobb, előbb említett igazságát. Volt egy Magyarország, amely itt virult a Kárpát-medencében, nagyobb volt, mint ma. Volt egy tragédia, a trianoni felosztás. De van egy új valóság, ahogy a trianoni emléknappal kapcsolatban az új törvény mondja, és idézem: “A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
A magyar nemzeti öntudat nemcsak a mulandó földi határokhoz köti önazonosságát, hanem még inkább a szellemi értékekhez és kultúrához, amelyek döntően meghatározzák, ki érzi magát magyarnak, függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján él. Az igazság szabaddá tesz benneteket.
A megemlékezésnek van egy másik fontos dimenziója is: az igazságot meg kell ismerni, tanítani kell, elmélyíteni és továbbadni azért, hogy ezáltal meg tudjuk tisztítani közösségi és személyes emlékezetünket. Ilyen módon kell keresnünk a kiengesztelődést és a békés együttlétet a szomszédos nemzetekkel. Az igazság, tudjuk mindannyian, néha nagyon fáj, mert szembe kell nézni azzal is, ami nem volt jó egyéni életünkben vagy közösségi, nemzeti múltunkban. Erre utal a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény utolsó, 4. §-ának egyik rövid része, amelyet szeretnék idézni: A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességének tekinti, hogy a más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjék - idézet vége.
A közösségi és személyes emlékezet megtisztításának a folyamata azt jelenti, hogy a múltbeli bűnök feltárása, történeti értékelése, megvallása, megbocsátásuk kérése révén a személyes és a közösségi lelkiismeret megszabadul a múlt bűneinek örökségétől, minden bosszútól, erőszaktól és nehezteléstől. A múlthoz tartozó történeti tettek ezen újraértelmezése révén azoknak megváltozik a jelenre gyakorolt hatásuk. E szavak II. János Pál pápától származnak, aki 2000-ben hihetetlen, egyedülálló gesztussal bocsánatot kért a kereszténység kétezer éves történetében az egyház tagjai által elkövetett minden bűnös tettért.
Ha képesek leszünk megtisztítani emlékezetünket, akkor nyitva marad előttünk a biztos és békés jövő útja számunkra és a minket követő fiatal nemzedékek számára. A trianoni trauma feldolgozása mérhetetlen pozitív energiát tudna felszabadítani a magyar nemzetben, és erre vár Magyarország, erre várnak a magyarok világszerte, hogy nemzetünk erkölcsileg megújuljon, hogy az emberek újból felfedezzék a jó erejét életükben, a társadalomban, a gazdasági és politikai berendezkedésben, hogy reményre lobbanjon a szívük, hogy lehet másképp is gazdálkodni, hogy a korrupció nem tartozik Isten tíz parancsolata közé, hogy gondját kell viselni a szegénynek, az elhagyatottnak, a kitaszítottnak, hogy minden egyes megfogant magyar gyermek élete fontos, éppúgy, mint ahogy minden ember élete szent Isten előtt.
A Szent István által központosított és kiépített magyar állam soha nem volt egységes, a fogalom mai értelmezése szerinti nemzetállam, mindig is különböző népek lakták.
(17.20)
Magyarország nem volt annyira magyar soha, mint a trianoni békeszerződés óta. Mi, magyarok, akik e mai Magyarország határain kívül élünk, néha büszkén, néha csalódottan, néha örömmel, néha fájdalommal telt szívvel nézünk fel erre az országra - és szeretjük. Ezért tisztelettel kérjük, hogy ez az ország minket a nemzeti összetartozásra való törekvéseiben a mindenkori politikai, kulturális adottságok keretei között fogadjon el, velünk együttműködjön, együtt érezzen, és támogasson. Mi is csak ennyit tudunk megígérni. Az igazság szabaddá tesz minket.
Végezetül legyen szabad elmondanom egy múlt heti élményemet. Rómában vettem részt különböző üléseken; mielőtt elhagytam volna az örök várost, elmentem meglátogatni azt a házat, ahol fiatal szerzetesként öt évig éltem és tanultam. Ebben a házban laknak az én szerzetesrendem, az Isteni Ige Társasága római egyetemistái, de ugyancsak itt székel az egész világon dolgozó szervezet központi vezetősége is. 105 verbita missziós lakik itt, akik 21 nemzetből származnak.
Ebéd előtt találkoztam egy volt évfolyamtársammal, akivel együtt tanultunk Rómában, ő most a központi vezetőség tagja. Ebéd után megkérdezte, hogy megyek ki a repülőtérre. Azt válaszoltam, hogy vonattal, hisz a házunk előtt van a megállóhely, minden negyedórában megy közvetlen járat a repülőtérre. Ő azonban felajánlotta, hogy kivisz kocsival, ami tényleg nagy feladat, ha valaki ismeri a római közlekedési viszonyokat, gondolom, még a budapestiektől is rosszabbak. Minden ellenkezésem ellenére kivitt a Fiumicino reptérre. A rendtársamat Milannak hívják, szlovák, és Pozsonyban született. Ő a szülővárosát Bratislava néven ismeri.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps. - A díszőr Német Lászlót visszakíséri a díszpáholyba.)
