DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Azt gondolom, olyan súlyú ügyről van szó, amelyben nem kerülhető meg, hogy a 2. pontját ne vizsgáljuk meg ennek a határozati javaslatnak. Egy picit félrement a vita olyan szempontból, hogy elmentünk egy technikai, eljárási, ellenzéki jogok érvényesülése szempontjából releváns gondolati kör irányába, ami fontos, nagyon fontos, mert a nemzeti együttműködés rendszere, mint tudjuk, másként nem működhet, ha az ellenzéket is bevonják ebbe a kérdéskörbe.
Azonban az előterjesztés 2. pontja megfogalmaz bizonyos elvárásokat a bizottsággal szemben, mármint az előterjesztő elképzelései szerint. Többek között azt rendeli vizsgálni, hogy megfelelően biztosítja-e az emberi, állampolgári jogok legszélesebb körű érvényesülését - ezzel egyet lehet érteni -, illetve annak vizsgálata, hogy az államszervezet alapvető intézményeinek működését meghatározó alkotmányi és törvényi szabályozás eleget tesz-e az alapvető jogok tiszteletben tartására, védelmére vonatkozó állami kötelességnek és a XXI. századi polgári demokráciával szemben támasztott elvárásoknak.
Azt gondolom, hogy ezt a pontot meg kell vizsgálnunk, és alaposan kell megvizsgálnunk. Lehet, hogy egyesek talán ismétlésnek fogják érezni, de én kifejezetten fájóan és nagyon-nagyon égetően hiányolom a történeti alkotmányosságunk helyreállítására és érvényesülésére vonatkozó szempontrendszerek vizsgálatát. Említettem a korábbi felszólalásomban, hogy Zétényi Zsolt volt képviselőtársunk, '90-94 között a jelenlegi magyar közjogi hagyomány, szentkoronás közjogi tudás legnagyobb képviselője - legalábbis szerintem - írt egy levelet minden országgyűlési képviselőnek. Ebben megfogalmazta, annak a súlyát vázolta fel, hogy itt nem egy új alkotmányra, nem egy alkotmánymódosításra van szükség, hanem egy olyan új alaptörvényre, amely visszatérést jelent a történeti alkotmányosságunk értékeihez, hiszen az elmúlt húsz év bűnei, sikertelenségei, tévútjai - ha jól emlékszem - vagy zavarosságai, amelyet a Fidesz elnöke, Orbán Viktor is megfogalmazott, jórészt ennek is betudhatók, hogy nem voltak tiszta, karakteres alkotmányos értékeink, hiányzik az érték nemcsak a jogból, hanem sajnos a társadalom minden részéből, vagy sok részéből hiányzik. Az állam nem üzent értéküzeneteket a társadalomnak, nagyon kevés ilyen üzenetet fogalmazott meg. Amit üzent, az jórészt arról szólt, hogy egyéni érvényesülésre vagy éppenséggel politikai hatalmat felhasználó zsákmányszerzésre számos példát láttunk az elmúlt nyolc évben, jeles képviselői éppen távol vannak, és vélhetően szintén off-shore cégeik ügyeit intézik jelenleg is.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom nagyon markánsan és egyértelműen megfogalmazta és képviselte korrekten, tisztességesen ebben a választási kampányban azt, hogy gyökeres alkotmányreformra van szükség. Ezt egyetlen pártként mondta a magyar palettán. Erről nem beszélt a Fidesz - erről sajnos megint szólni kell -, sőt kifejezetten úgy nyilatkozott, azt hiszem, Simon képviselőtársunk mondta, vagy talán lehet, hogy Bárándy képviselőtársunk, hogy a hatályos normaanyag alapvetően rendben van, nem kell itt kapkodni, nem kell itt alkotmányozni. Ezzel gyökeresen ellentétben áll mindaz, ami most történik.
Röviden mégis szeretném szemléltetni azt, hogy ha már egy ilyen eseti bizottság létrejön, márpedig nincs sok illúzióm, létre fog jönni, hiszen a kormánytöbbség ezt akarja, de ha már létrejön, akkor mindenképpen a 2. pontba nagyon szükséges volna beemelni, hogy nemcsak az emberi és állampolgári jogok legszélesebb körű érvényesülését kell megvizsgálni, hogy megfelelően biztosítja-e a jelenlegi alkotmány, hanem azt is, hogy a történeti alkotmányosságunk értékeit megfelelően tartalmazza-e vagy sem, illetve a munka irányát alapvetően abba az irányba kell vinni, hogy ezeket az értékeket jelenítse meg a jövendő koncepcióban vagy majdan a normaszövegben.
Hozzáteszem egyébként, hogy azért ne gondoljuk azt, hogy az alkotmány betűjének tartalma egy olyan védelmet és garanciarendszert ad az emberi jogok érvényesülésére, hogy pusztán a normaszöveg jelenléte már egyfajta megoldást jelent az élet problémáira. Mint tudjuk, még az a 1949. évi eredeti XX. törvény, a sztálinista alkotmány, a Rákosiék által elfogadott szovjet típusú alkotmány is tartalmazott bizonyos emberi jogi elemeket - nem kell megölni a másikat meg adott esetben emberhez méltó élet s a többi -, ehhez képest mégis tömegesen ölték meg az embereket, a másként gondolkodókat, volt deklaráltan egyfajta jogosultság arra, hogy részt vegyenek a közügyekben s a többi, de mint tudjuk, ez papír malaszt, írott malaszt maradt, és nem valósult meg.
Ugyanígy volt az elmúlt 20 évben is, hiába volt egy látszólag demokratikusnak tűnő alkotmányunk, amelyben megjelentek az alapvető nemzetközi egyezményekben is deklarált emberi jogok és különösen a politikai szabadságjogok, az egyesülési jog, a gyülekezési jog, a véleménynyilvánítási szabadság, azonban ezeknek az érvényesülésével a gyakorlatban hihetetlenül komoly problémák voltak, egy önkényuralmi jellegű rendszer működött, amely kifejezetten visszaélésszerűen használta a rendőrséget, megrendszabályozandó a politikai ellenzéket, tehát önmagában ez nem megoldás, viszont nyilván egyetértek a törekvéssel, hogy igen, próbáljuk meg még jobban kicsiszolttá tenni. Különösen gondolok például egyre, mondjuk, az egyesülési jog területén: a magyar alkotmány jelenlegi szövege úgy fogalmaz, hogy az egyesülési jog biztosítandó a magyar állampolgárok számára, illetve mindenki számára Magyarország területén, de például vannak megszorító, közrendvédelmi klauzulák, például hogy mások jogait, szabadságát nem sértheti. Ez az a klauzula, amelynek a kitágított önkényes értelmezésével a Magyar Gárda Egyesület és Mozgalom feloszlatása tárgyában hozott egy justizmordot a magyar bíróság három fóruma. Tehát önmagában egyáltalán nem garancia, viszont igen, támogatható ez a cél.
Azonban az is mindenképpen megvalósítandó, hogy azt a célkitűzést is elérjük, hogy bizony ki kell mondani egyrészt a történelmi jogfolytonosságot a mindenkori magyar állammal. Nem lehet úgy tenni, mintha... - ugye, Gyurcsány Ferenc emlegette rengetegszer, nem tudom, hányadik köztársaság vagyunk, ha jól emlékszem, a Harmadik Köztársaság, nagyon szeretjük ezt az új köztársaságot, mindig ez elhangzott a részéről, de valójában lábbal tiporta a demokratikus jogelveket, emberek szemét lődözte ki rendőreivel, és fojtotta vérbe a magyar emberek felkelését vele szemben és hatalmi elitjével szemben. Tehát bizony legfőképpen fontos a történeti jogfolytonosság deklarálása.
A jogfosztó törvényeket keletkezésükre visszamenő hatállyal hatályon kívül kell helyezni, felül kell vizsgálni a '90 előtti vagyonfosztások miatti kárpótlások ügyét is. Nagyon örülök egyébként annak, nincs most itt Navracsics Tibor miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr: amikor a bizottsági meghallgatásán, az emberi jogi bizottsági meghallgatásán rákérdeztem, hogy ezeket a bizonyos rendkívül méltánytalan, rendkívül igazságtalan és a természeti jogokat és vagyoni jogokat rendkívül súlyosan sértő önkényuralmi vagyonfosztások helyreállítását célzó felvetést felvetettem, azaz kíván-e foglalkozni az új kormány azzal, hogy ezeket az 1990 előtti bűnöket reparálja, hiszen akkor a teherbíró képesség miatt korlátozott volt a kárpótlás, az volt erre a válasz, hogy igen, megfontolandó a dolog.
(19.20)
Különösen nagy örömmel tölt el, hogy a kitelepített felvidéki magyarok tekintetében a magyar állam által egyébként sajnos nem túl szerencsés módon bevállalt kárpótlást, szintén azt mondta, hogy meg kell tenni, amit egyébként 1946 óta a magyar állam nem tett meg; a csehszlovákoknak fizetendő jóvátétel fejében a Csorba-tói egyezményben ezt vállaltuk.
Aztán sok mindent meg kell itt tenni. Egyrészt a kommunista önkényuralom bűneit meg kell bélyegezni, és kifejezetten az elévülés tárgyában egyértelműen ki kell mondani, hogy a kommunista önkényuralom bűnei nem évültek el. Nyilvánvalóan ki kell mondani azt is ebben az újonnan létrejövő alkotmányszövegben - alaptörvényben, helyesen fogalmazva -, hogy alacsonyabb választási küszöb kell, a közteherviselés alapelveit a vagyonarányos felelősség elvére kell helyezni. Végül, de nem utolsósorban - vagy nem végül, de fontos helyen - törekedni kell arra, hogy a történeti alkotmányosság rendszerében nagyon fontos szerepet játszó második kamara megfelelő módon be tudjon kapcsolódni a törvényhozás munkájába, és a szakmai hivatásrendek bölcsességét, politikai logikán kívüli társadalmi értékeit beemeljük a jogalkotás folyamába.
Szankcionálni kell a törvényhozási mulasztásokat, alkotmánysértéseket, hiszen tízet meghaladó mulasztásos alkotmánysértést követ el jelenleg is az Országgyűlés, amelyben persze a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója a minimális felelősséggel sem tartozik, és az LMP sem, bocsánat, nem akarok igaztalan lenni; a többiek már valamilyen szintű felelősséggel tartoznak, bár a legnagyobb felelősség, úgy gondolom, mindenképpen az MSZP képviselőit terheli, az MSZP-t terheli.
Az államfő szerepének újrafogalmazása, a közvetlen választás lehetősége, esetleg az államfő jogköreinek kiterjesztése, úgy gondolom, hogy elmozdíthatja az államot egy jogállami irányba, hiszen tapasztaltuk az elmúlt évek alkotmányos válsághelyzetében, hogy bizony nem volt eszköze a köztársasági elnöknek arra, hogy egy nyilvánvalóan beismert választási csalás alapján működő, illegitim kormányt elzavarjon, feloszlassa az Országgyűlést. Ezt a lehetőséget is meg kell teremteni.
A közvetlen népi hatalomgyakorlás szabályait is megfelelően kell alakítani. Bár nagyon remélem, hogy bele fog kerülni a választójogi reformbizottság feladatkörébe a javaslatomra a népszavazási szabályok még nyitottabbá, még demokratikusabbá és még olajozottabbá tétele, de ha nem kerül be, akkor mindenképpen a mindenkori alkotmányozási folyamatba ezt be kell tenni.
Aztán rengeteg értéket lehetne még megjeleníteni benne, többek között egy olyan alkotmányos kötelezettségvállalás-kinyilvánítást, amely a nemzet fennmaradására kötelezi az államot, tehát gyakorlatilag ehhez rendeli utána azokat az eszközöket, amelyek ehhez szükségesek. Ki kell mondani, hogy a föld a nemzeti vagyon része, s a nemzeti vagyon védelmét szolgáló, megfelelő feltételekkel és korlátozásokkal szerezhető meg. Szabályokat kell alkotni a hatalommal való visszaélés és a többség zsarnoksága ellen. Rögzíteni kell, hogy ezeket az elveket, tehát az ellenállás jogát igenis megfelelő garanciákkal kell körbevenni. Például azt is szabályozni kell egy új alkotmányban, hogy a költségvetést terhelő hitelfelvételhez törvényi felhatalmazás kell megfelelő keretek között, és nem fordulhat elő olyan, mint ami például szintén az előző nyolc év termése: egy olyan államadósság-terhet szakítottak az ország nyakába, teljesen önkényesen, még akár elzálogosítva a Magyar Országgyűlés épületét a Szent Koronával együtt, amelynek bizony irtózatos terheivel most az új kormánynak is szembesülni kell, meg hát persze ezt végső soron a vállukon a választópolgárok viselik.
Szóval nagyon sok mindent kellene ebben a vizsgálatban vizsgálni. Tehát nekem az a tiszteletteljes javaslatom az előterjesztőkhöz, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy ebben a 2. pontban ne korlátozzuk le - mondom én ezt jogvédőként, de nem azért mondom, hogy ne vizsgálják meg az állampolgári, emberi jogok még szélesebb érvényesülésének lehetőségét, és garantáljuk ezeknek érvényesülését -, hanem ahogy mondottam az elején, bizony fogalmazzuk meg, emeljük be ebbe a 2. pontba azt, hogy igenis a történeti alkotmányosság értékeit hangsúlyosan meg kell jeleníteni ebben az új alaptörvényben, mert ha ez nem történik meg, akkor bizony az kudarcra van ítélve, és a történelem ítélőszéke előtt könnyűnek fog találtatni. Kérem az előterjesztőket, hogy erre legyenek nyitottak. Ezt a javaslatot elő fogom terjeszteni, kérem ehhez támogatásukat.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
