DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hargitai képviselő úr, illetve Nyikos képviselő úr a vitáról, amely a bizottságunkban folyt, számot adott, és ez teljes mértékben tükrözte az ottani véleményeket, ennek egy kiváló összegzése volt. Ha megengedik, én arról szólnék, arról a kivételes helyzetről, amelyben nekem volt részem, hiszen én valamennyi olyan eseti bizottságban tagként részt vettem, amely megpróbálkozott az elmúlt hosszú-hosszú években az Állami Számvevőszék elnökeiről, illetve alelnökeiről döntést hozni, illetve javaslatot tenni.
Azt tudom önöknek mondani, hogy a több mint nyolc év alatt, amíg lehetőségem volt a különböző bizottságok munkájában részt venni, hihetetlen nagy küzdelmeket folytattunk annak érdekében, hogy megtaláljuk a megfelelő konszenzusos jelölteket. Hol így, hol úgy futottunk neki a kérdésnek, hol lecsupaszítva, és csupán szakmai szempontokat figyelembe véve, hol politikai szempontokat is figyelembe véve, ennek ellenére eredménytelen volt ennek az eseti bizottságnak a több mint nyolcéves munkája, és nem tudott még egy gyenge jelöltet sem állítani, nemhogy elnököt, illetve alelnököket.
Ez a kudarc, amely az elmúlt időszakban megfigyelhető volt, azt fogja eredményezni, azt eredményezte, amit Hargitai képviselő úr is elmondott, hogy végül sem elnöke, sem alelnökei nincsenek ennek a fontos intézménynek. Hogy ki a hibás ebben, ezt lehet kérdezni, én úgy gondolom, hogy nagyon sokan, akik úgy gondolták, hogy ezt erőből meg lehet oldani, így jártak, és nem tudtak javasolni olyan jelölteket, akik mellé nagyon sok képviselő mellé tudott volna állni. Nyilván elsősorban a nyolc év felelős érte, amelyet magunk mögött hagytunk.
Ezért, amikor ennek a lassan-lassan vészes mulasztásnak az orvoslásába fogtunk, akkor el kellett dönteni azt, hogy vállalhatjuk-e továbbra is annak az ódiumát, vállalhatja-e a Fidesz, illetve a KDNP képviselőcsoportja azt, hogy ez a teszetoszaság, ez a döntésképtelenség, ez a sehová nem vezető út fennmaradjon, megmaradjon. Megítélésünk szerint nem járható út, a választók felhatalmazása nem arról szól, hogy nyolc vagy kilenc év alatt ne oldjunk meg egy problémát, különösen úgy, hogyha a felhatalmazásunk is megvan hozzá, hanem próbálkozzunk megoldani végre azt a súlyos mulasztást. Ezért született meg a Nyikos úr által C-változatnak nevezett bizottsági önálló indítvány, amelyet Hargitai képviselő úr jellemzett, illetve tájékoztatásul elmondta önöknek, hogy miről is szól. Igen, képviselőtársaim, a felelősség közös, de elsősorban rajtunk kérik számon. Tehát ha nem sikerül adott esetben, vagy nem sikerülne elnököt, alelnöket jelölni, akkor joggal kérdeznék meg önök is, a közvélemény is, hogy miért nem sikerült. Mi maximum önökre tudnánk mutogatni és önök pedig ránk, és azt mondanák, hogy miért nem kormányoznak, miért nem kormányoztok, ha már megvan a felhatalmazásotok.
Mi persze azért nem csak ebből indulunk ki, és nem csak ezt szeretnénk. Ahogy Nyikos elnök úr is jelezte, mi azt szeretnénk, ha mondjuk 8:0-val sikerülne megválasztani az elnököt, illetve az alelnököket, hiszen az lenne a legkívánatosabb. Ezért mi bízunk abban, hogy ha a tisztelt ellenzéki képviselőtársaink dűlőre tudnak jutni abban, hogy ki legyen az alelnöke ennek az eseti bizottságnak, akkor már eleve előre tudunk lépni a konszenzusos irányba, abba, hogy megtaláljuk azokat a közös jelölteket, akik valamennyiünk által majd támogathatók lesznek.
Úgy gondolom, hogy senki nem arra készül, hogy itt bárkinek a torkán lenyomjon valakit, arról nem is beszélve, hogy elhangzottak a bizottságban olyan vélemények, hogy ez milyen antidemokratikus dolog. Úgy gondolom, hogy éppen ellenkezőleg: a demokrácia kiteljesedése az, hogy nem az van, ami például az egyik változatban volt, hogy az MSZP-nek kell jelölnie az alelnököt, már az eseti bizottságba, hanem megegyeznek a tisztelt ellenzéki képviselők, az ellenzéki frakciók, hogy ki legyen az alelnök a bizottságban. Úgy gondolom, hogy ez szolgálja a megegyezésre való törekvést. Azt is mondhatnám, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének kiterjesztését is ez szolgálja vagy szolgálhatja.
Bízom benne, hogy a képviselőtársaim felemelkednek a frakcióbeli érdekeiken, és meg tudnak állapodni abban, hogy ki is legyen ennek az eseti bizottságnak az alelnöke. Ha ez sikerül, akkor úgy gondolom, hogy egy lépéssel már közelebb kerülünk ahhoz, hogy ebben a bizottságban eredménnyel akár, ahogy - még egyszer mondom - Nyikos elnök úr is elmondta, 8:0-s aránnyal tudjunk a tisztelt Ház felé javaslatot tenni, hogy ki legyen az elnök, és kik legyenek az alelnökök vagy az alelnök személye.
(20.50)
Tőlem nem állna távol az, hogy legyen 6:2 vagy akár 7:1 is a jelölés aránya, csak senki nem tudott garanciát adni már a bizottsági ülésen sem, hogy ebben az esetben is bekövetkezne az, hogy tud majd a bizottság állítani jelöltet, mert egyik tisztelt ellenzéki képviselőtársam sem tudta azt mondani a bizottságban, hogy ő garantálja, hogy márpedig, ha nem 5:3-as, hanem 6:2-es vagy 7:1-es, ne adj’ isten, 8:0-s lesz a jelölés, akkor meg fogjuk találni a kellő mennyiségű szavazatot az eseti bizottságon belül. Erre senki nem vállalt, szerintem természetesen nem is lehet garanciát nyújtani meg adni, ezért gondolom én azt, hogy most a legfontosabb, azt ne mondjam, alkotmányos kötelességünk, hogy megtaláljuk végre az elnököt, illetve a megfelelő felkészültségű alelnököket ennek az intézménynek a vezetésére. Ennek van a legnagyobb súlya, és ennek van a legnagyobb felelőssége.
Én optimista ember lévén bizakodom abban, hogy önök is dűlőre fognak jutni egymás között. Reményem szerint az ellenzéki frakciók talán már meg is tették a megfelelő konzultációt az eseti bizottság alelnökét érintően, és abban is bízom, hogy megfelelő jelöltet tudnak önök is, mi is állítani annak érdekében, hogy a kellő létszámú szavazat összejöjjön.
Szóba került itt Nyikos elnök úr részéről az önkorlátozó mechanizmus. Kérdés az, hogy mit értünk önkorlátozó mechanizmuson, mert emlékszem, például az előző ciklusban, amikor az SZDSZ képviselői is részt vettek ebben az eseti bizottságban, akkor automatikusan az ellenzék körébe sorolta az akkori MSZP mint kormányzó párt őket, holott tudtuk jól, hogy informálisan mindig a kormánypárttal igyekeztek szavazni, tehát már akkor is fölborult az a paritásos elv. Tehát nagyon nehéz visszanyúlni ilyen tekintetben, mondjuk, az előző időszakokra. Ezért is nehéz értelmezni az önkorlátozó mechanizmusnak a módozatát, illetve a módszerét, mert lehet azt mondani, hogy akkor önkorlátozó volt, mert mások voltak a parlamenti arányok, közel azonos számarányban vett részt az ellenzéki és a kormánypárti oldal, de mint látható volt, eredményt sajnos nem tudott elérni az akkori parlamenti ciklusok egyike sem.
Ezért vélem úgy, ezért biztatom önöket arra, hogy ne féljünk attól, hogy megtaláljuk a közösen elfogadható jelölteket, mindenkinek lehetősége van elmondani, felvetni és érvelni az általa ideálisnak tartott jelölt mellett, és én bízom benne, hogy esélyünk és lehetőségünk is lesz arra, hogy az elkövetkező időszak gyors döntései révén, amennyiben a parlament erre nekünk fölhatalmazást ad, akár teljes egyetértésben tudjunk javasolni megfelelő jelölteket, kandidálókat az elnöki, illetve az alelnöki posztokra.
Ha ez mégsem következne be, ennek az esetére szól ez a határozati javaslat, amit a bizottságunk benyújtott. Én bízom benne, hogy vagy így, vagy úgy, de mindenképpen tudjuk ezt a mulasztást orvosolni, és lesz végre elnöke és alelnökei az Állami Számvevőszéknek. Úgy gondolom, hogy jelen körülmények között talán ez a legtöbb, amit végre nyolc és kilenc év után el tudunk, el fogunk érni. Én kérném tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy segítsék ezt a munkát, segítsenek közösen bennünket, hogy megtaláljuk az ideális és a megfelelő megoldásokat.
Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)
