VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönteném az ellenzéki többséget, illetve a teremben ülő kormánypárti frakciók 7 százalékát. Remélem, a kormánypárti képviselők további 93 százaléka éppen azt próbálja elmagyarázni a gazdasági szakembereknek, hogy az az ellenőrző szerv valóban rendkívül független, amit csak a kormánytöbbség választ meg. Kérem, hogy ha valóban erről van szó, akkor ne Kósa Lajosra bízzák a kommunikációt. (Derültség az LMP és a Jobbik soraiban.)
Felszólalásomban először szeretném bemutatni, hogy mit jelent valójában a konstruktív ellenzékiség, és hogyan álltunk mi először a kérdéshez, hogyan szeretnénk bemutatni, hogy nem egy befeszülős ellenzéki politikát szeretne az LMP folytatni. Majd politikaelméleti gondolatokat vetek fel, illetve a konkrét politikai gyakorlatról és annak hatásairól fogok beszélni, később pedig a vitában elhangzottakhoz szólnék hozzá.
Először: mi is ugyanazt gondoljuk, hogy az, ami az elmúlt két ciklusban történt - hogy ne használjam a “nyolc év” kifejezést -, a demokrácia szégyene. Meg kell tanulnunk együttműködni! Meg kell tanulnunk együttműködni, hiszen ha független szervezetek vezetőit akarjuk kijelölni, csakis úgy lehet a függetlenségüket garantálni, hogy nem csak egy oldalhoz kötődnek ezek, illetve a legjobb, ha nem kötődnek egy oldalhoz sem. Mi azt szeretnénk elérni - ahogy bizottsági elnök úr is elmondta -, hogy legalább egy ellenzéki képviselő rábólintása kelljen ahhoz, hogy kinevezzük ezeket a közjogi méltóságokat.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy habár Dancsó képviselő úr nem látta a garanciákat, amiket szerinte nem is lehetne megadni, akkor ha nem is garanciát, de egy erős vállalást tudunk adni abban, hogy képesek leszünk gyorsan és hatékonyan együttműködni, és azt az áldatlan állapotot, ami nyolc éve itt áll - hú, kimondtam a nyolc évet, bocsánat (Derültség.) -, tehát azt az áldatlan állapotot, ami itt áll, minél hamarabb sikerüljön felszámolni.
Politikaelméleti okokra hivatkoznék akkor, amikor a fékek és ellensúlyok rendszeréről beszélünk. A fékek és ellensúlyok pont arra szolgálnak, hogy a különböző hatalmi ágakat el tudjuk választani egymástól, hogy az ellenőrző szerv ne fonódjon össze azzal a szervezettel, amelyet ellenőriz. Sajnos nagyon úgy látszik, hogy itt magát az ellenőrző szervet is úgy nevezik ki, hogy az a kalapos király kénye-kedve szerint legyen kiválasztva, hogy csak azokat a dolgokat ellenőrizze, amiket ellenőrizni lehet. Kérjük, hogy ezeknek a méltóságoknak adják meg a függetlenségét azzal, hogy az ellenzéknek legalább adnak egy esélyt az együttműködésre.
De hogy beszéljünk arról is, amit nem szeretnék kimondani, tehát a múltról: arra szeretném a hangsúlyt tenni, hogy ez egy intuitív érzés volt, de mind a bizottsági munkában, mind a mostani parlamenti vitában azt látom, hogy a bizalom elveszett. Nem egyszerűen az állampolgároknak a politikai elitbe vetett bizalma veszett el, hanem az abban való bizalom, hogy egyáltalán együtt lehet működni. A kormányprogram az együttműködésről szól. Engedjék meg, hogy szokásomhoz híven idézzek a kormányprogramból: “A nemzeti együttműködés rendszerének természetes része a mindenkori ellenzék is. A parlamenti ellenzék a kormányzó többségtől eltérő véleményeket és szempontokat fogalmaz meg és képvisel, a nemzeti egységhez történő hozzájárulását elismerésnek kell kísérnie.” Kérjük, kísérjék úgy elismeréssel a munkánkat, azaz hozzájárulásunkat a nemzeti egységhez, hogy lehetőséget adnak arra, hogy érdemi beleszólása legyen az ellenzéknek a független ellenőrző szerv vezető tisztségviselőinek a kiválasztásába. Valójában az adja a függetlenséget az ellenőrző szervnek, hogy nem szorosan a kormányoldalhoz kötődik.
Ahogy egy előző törvénycsomag vitájánál azt mondtam, hogy ez a Döbrögi-törvénycsomag, amely felszámolja a helyi demokráciát, most sajnos azt kell mondjam, hogy ez a kalapos király törvénycsomag, együtt azzal az előbb tárgyalt törvényjavaslattal, amely arról szól, hogy az ellenzéki jogokat vonja meg a parlamenti ellenzéktől. Sajnos azt kell látni, hogy nemcsak a helyi demokráciát, hanem a parlamenti demokráciát is csorbítják ezek a törvénycsomagok.
El kell mondanom továbbá, hogy nagyon veszélyes vizekre evezünk azzal - ahogy az előterjesztők is elmondták -, hogy minden felelősség a kormányoldalé, mindent magukra vállalnak. Ezt lehet respektálni, sőt én értem is azt, hogy akkora önbizalmat és lendületet adott ez a kétharmadnyi parlamenti szék, hogy önök ezentúl mindent magukra vállalnak. De vegyék figyelembe, ha a jövőben ez a vállalás nem működne jól - ne adj’ isten, mert én az ország sikerében bízom -, akkor ez nagyon visszaüthet. Vegyék figyelembe, hogy amiket most meghozunk - az alkotmány megváltoztatása, illetve a hosszú távon hivatalban ülő tisztségviselők -, nem négy évre szólnak. Ezeket a törvénymódosításokat nem a pillanatnyilag a parlamentben elfoglalt erőtér alapján kell értelmezni. Emeljük ki ezeket a parlamenti erőtérből, a mindennapi parlamenti csatákból, s tényleg gondolkozzunk a nemzeti egységben! A nemzeti egységhez pedig a kormányprogram szerint az ellenzéknek is van joga és lehetősége hozzájárulni. Adják meg nekünk ezt a lehetőséget!
Most pedig szeretnék reagálni az elhangzottakra. Mátrai Márta szerint senki nem sérelmezte ezt a konkrétan most tárgyalt törvényjavaslatot, pedig nagyon hasonlított az előző törvényjavaslatra. Nagyon egyszerű oka volt ennek, kedves képviselőtársam: nem ez volt napirenden. Most szeretnék a sérelmezésemnek hangot adni.
Hargitai úr szerint alkotmányosan aggályos és visszatetsző a jelenlegi gyakorlat, az, hogy nincsenek kijelölve. (Dr. Hargitai János: Visszás.) Visszás. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez teljes mértékben elveszi az állampolgárok bizalmát. Viszont azt is gondoljuk, hogy alkotmányosan aggályosan és visszásan nem is lehet ezt az alkotmányosan aggályos és visszás helyzetet orvosolni. Ha van egy probléma, akkor azt a problémát igyekezzünk úgy kezelni, hogy ne gerjessze újra és újra magát a probléma.
Dancsó József képviselő úr - most őrá reagálnék - először azt várná az ellenzéktől, hogy jelölje ki a saját maga kis alelnökét abban a bizottságban, amelyben igazából nincs érdemi beleszólása a döntésbe. Azt tudom mondani, hogy nagyon jó úton járunk, ez nem fogja gátolni azt, hogy mihamarabb kinevezzük ezeket a képviselőket, inkább az fogja gátolni az ellenzéki munkát, hogy úgy fogjuk érezni: a mi szavunknak azért nincs súlya, a munkánknak azért nincs értéke az önök szemében, mert nem adják meg azt a döntési lehetőséget, hogy egyetlenegy ellenzéki képviselő rábólintson.
Ezenkívül a demokrácia kiteljesedéséről beszélt Dancsó úr ebben az esetben. Nagyon örülök neki, hogy a demokrácia szinte teljes lett, viszont nagyon szomorkodom attól, hogy a demokrácia kiteljesedése nem ebben a mederben fog megvalósulni, hiszen így a független ellenőrző szerv függetlensége megkérdőjeleződik.
De nem szeretném a kormányoldalt tovább ostorozni.
(21.30)
Annyit szeretnék mondani, hogy a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja azért jött ide, hogy az eddig volt problémákat megoldjuk, és serkentsük az ország kilábalását a mostani morális és gazdasági válságból. Egyetlen lehetőségünk van most e törvényjavaslattal. Úgy tudjuk ezt a segítséget megadni, ha önök esélyt adnak, bizalmat adnak nekünk, hogy mi is rábólinthassunk azokra a jelöltekre - illetve vagy egy jobbikos képviselőtársam, vagy egy MSZP-s képviselőtársam rábólinthasson arra -, hogy ezeket a független jelölteket tényleg valóban függetlenként válasszuk ki.
Továbbra is hitet szeretnék tenni amellett, hogy az LMP együtt fog működni; a gyorsaság, a hatékonyság és a szakmai érvek mentén fogja kiválasztani ezeket a jelölteket.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)
