SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselő úr - úgy is mondhatom, hogy volt miniszter úr, és ezt nem udvariatlanságból mondom, hanem sokkal inkább azért, mert talán ön sokkal többet tud erről a kérdésről, mint sokan itt a Házban -, először is az a kérdés, hogy mi lesz a nyugdíjkorrekciós programmal. Már itt hibás az ön kérdésfeltevése, mert nem program ez, hanem törvény.
A másik, amit szeretnék önnek jelezni, hogy a gond az, hogy rosszkor mondja el ezt a kérdést. Ezt a kérdést néhány héttel vagy hónappal ezelőtt kellett volna elmondani saját minisztereinek, miniszterelnökének, megkérdezni azt, hogy mi lesz a nyugdíjkorrekciós törvénnyel, és mindjárt néhány gondolatban el is mondom, hogy véleményem szerint miért csúszott el időben ez a kérdésfeltevés. És persze, mondhatnám azt is, hogy rossz helyre címezte, hiszen ott ülnek az önök soraiban azok az államtitkárok, miniszterek, illetve szocialista képviselők, akik az idei nyugdíjkorrekciós törvényt megszavazták, mármint azt, hogy a rokkantnyugdíjasoktól elvegyék a nyugdíjat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért néhány mondatban egy történelmi áttekintést azért hadd mondjak erről a korrekciós törvényről! 2005-ben önök hatalmas nagy bejelentést tettek a 2006-os választások előtt, és kampányként kezelték ezt a nyugdíjkorrekciós törvényt. 2006-ban, amikor kiderült az igazság, akkor még egy darabig vitték tovább ezt a törvényt, és való igaz - mindenki elismeri -, hogy az özvegyi nyugdíjak emelése 2006 és 2007 között megtörtént két lépésben. A 2007-es és a 2008-as emelések is megtörténtek, de azért mellékesen hozzá szeretném tenni azt, hogy azok az emelések, amelyekre szükségszerűen sor került a korrekció során, vagy az önök volt, 1990 előtti kormányzásának a következménye, azt kellett korrigálni, vagy pedig azt a kormányidőszakot öleli föl, amikor önök kormányon voltak 1994 és 1998 között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném azt is jelezni, hogy 2009-ben, amikor végképp kiderült az az igazság, hogy önök hogy vezették félre az embereket, hogy tették tönkre a magyar gazdaságot, hogy tették tönkre általában ennek az országnak az elismertségét, akkor önök a 2009-es nyugdíjkorrekciós törvényt áttolták 2010-re, erre az évre, magyarán: most már ennek egy jó részét ennek a kormánynak kell majd rendeznie és kifizetnie. És önök 2009-ben a költségvetési törvény szavazása során az erre az évre vonatkozó nyugdíjkorrekciós törvényt, amely több mint 540 ezer rokkantnyugdíjast érint, nem szavazták meg, nemhogy nem szavazták meg, hanem, azt mondták, hogy itt be kell fejezni. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 60 ezer forintot vettek el egy rokkantnyugdíjastól évente.
Tisztelt Képviselő Úr! Ezek után azt mondani, hogy önök a választási programjukban azt írják, hogy folytatni akarják ezt a nyugdíjkorrekciós törvényt, én azt gondolom, hogy kissé nevetséges, azt kell mondanom, hogy kissé megkésett, és ezért volt az, hogy önöket leváltották az emberek. Azt kell mondanom, hogy szükség lesz a jövőben egyébként nyugdíjkorrekciós törvényre, hiszen önök nyolc évig kormányoztak, tehát valószínűleg az eddigiekből kiszámítható az, hogy megint elrontottak valamit a nyugdíjrendszerben, tehát biztos, hogy néhány év múlva megint nyugdíjkorrekciós törvényre lesz szükség.
Tisztelt Képviselő Úr! Miután ön nyolc évig miniszter volt, nyolc évig a kormány tagja volt, így ezeket a tényeket önnek is el kell ismernie, és talán el is ismeri. Éppen ezért interpellációs válaszomat nyugodt szívvel szavazza meg.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
