HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Fideszt politikai versenytársaitól és független elemzőktől egyaránt gyakran érte az a kritika a választási kampány során, hogy nem teszi egyértelművé választási és majdani kormányzati céljait. A választási program későn jött, és meglehetősen elnagyolt volt. Mint akkor és azóta is elmondták a Fidesz politikai vezetői, ez nem baj, mert a lényeg az, hogy jövőképet ad, részleteket majd a kormányzás során. Ebbe mi beleértettük volna magát a kormányprogramot is, de ez meglepetésünkre csak a korábbi elnagyolt jövőképet vetítette elénk újra, továbbra is eszközök és intézkedések nélkül.
Mindeközben a sajtó és a politika iránt érdeklődő közvélemény csak találgatni tudott, mivel a különböző pártvezetők rendre olyan nyilatkozatokat adtak, amelyek gyakran egymással is éles ellentétben álltak. A megszólalások alapján nehéz lett volna megmondani, hol a gazdaságpolitikai irányítás központja. A kommunikációs és talán irányítási zűrzavar a múlt héten érte el mélypontját. A párt ügyvezető alelnöke egy konferencián olyan sötét képet festett az ország egészen közeli jövőjéről, hogy abba beleremegtek a görög események miatt amúgy is ideges piacok, és a tőzsde, valamint a forint árfolyama zuhanni kezdett. Az erre a nyilatkozatra reagáló miniszterelnöki szóvivő először bagatellizálni próbálta a megszólalás súlyát, majd rátett még egy lapáttal. Mindeközben a miniszterelnököt Brüsszelben arról győzködte a Bizottság elnöke, hogy szigorúbb költségvetési politikát kell folytatni, mintegy az előző kormány nyomdokain. A sajtó és a szakmai közvélemény máris temetni kezdte a nemrég ismertetett kormányzati gazdasági programot.
A hét végén Varga Mihály, a Miniszterelnökség államtitkára nyugtatni igyekezett a piacokat, bár konkrétumokat ő sem mondott. A kormány külső szakértőkkel megerősítve válságülést tartott. Megkezdődött az ötletelés, hogyan lehetne a hiánycélt tartani úgy, hogy minél kevésbé legyen látványos a kivonulás a választási ígéretek mögül. A magánnyugdíjpénztárak államosítása éppen úgy a levegőben lóg, mint a frissen köztudatba dobott áfamódosítási ötlet, ami egyébként katasztrofális hatású lenne. Az egységesen 16 százalékos általános forgalmi adó költségvetési kihatása kétséges, miközben aránytalanul sújtaná a szegényeket, az alsó középosztályt és a nyugdíjasokat, a gazdasági növekedést nem serkentené, és várhatóan gyorsítaná az inflációt.
Persze lehet, hogy ez is csak egy kiszivárgott gondolatkísérlet. Csak az a probléma, hogy túl sok ilyen, gyakran egymásnak is ellentmondó ötlet és kezdeményezés hangzik el, miközben részletes kormányprogram híján nem létezik vagy legalábbis nem látható az a zsinórmérték, amihez ezeket mérni lehetne. A gazdaságpolitika igazából még meg sem szerzett hitelességét így igen komoly veszély fenyegeti. Márpedig a hitelesség hiányáért súlyos árat fizet az ország, magasabb kamatfelár és egyéb kellemetlen hatások eredőjeként. A vita most azon folyik, hogy lesznek-e, kellenek-e megszorítások, vagy vállalható-e egy kicsit lazább költségvetés jól meghatározott fejlesztési célok és a gazdaság élénkítése mentén. A vita, úgy tűnik, eldőlni látszik a megszorítások javára, mert a kormány belelavírozta magát ebbe a helyzetbe.
Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a frissen hatalomra került kormány felelősségéről beszélünk, természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy a probléma gyökerei az előző szocialista-liberális kormányokhoz nyúlnak vissza. Ezt a felelősséget sokszor ecsetelni és hangsúlyozni fogjuk (Zaj az MSZP soraiban) - kérem szocialista képviselőtársaim higgadtságát. Itt és most csak azért említem, mert a szocialista frakció helyében indokoltnak látnék némi szerénységet a megfogalmazott kritikák tekintetében. Azért ne felejtsük el, hogy ki az első számú felelős a jelenlegi gazdasági nehézségekért.
A vita amúgy is rossz mederben folyik. A megszorítások szükségessége vagy elkerülhetősége áll a középpontjában, ami azt jelzi: a mai napig nem sikerült szakítanunk az elmúlt harminc év egyik gazdaságpolitikai átkával, a “húzd meg, ereszd meg” ciklusok egymást követő és váltakozva romboló hatásával. Olyan paradigmaváltásra van szükség, amely szakít ezzel a rossz gyakorlattal és szemlélettel, és valóban gyökeres, vagyis radikális változást eredményez a gazdaságpolitikában. De addig is, amíg ennek a szakmai feltételeit és a szükséges politikai-gazdasági környezetet meg nem teremti a kormány, arra kérem tisztelettel a gazdaságpolitikáért felelős állami vezetőket, hogy megfontolt, higgadt, konzervatív pénzügypolitikával és ennek megfelelő kommunikációval segítsenek áthidalni a jelenlegi zavaros és ellentmondásos helyzetet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
