OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót. A kérdésünk valós lényege az, hogy merre tart a magyar oktatáspolitika. Még meg sem alakult az új kormány, a választásokon győztes politikai erők máris egy sor olyan, az oktatásügyet érintő törvénymódosítást terjesztettek be, amelyek számottevő hatást gyakorolhatnak a felnövekvő nemzedékek iskoláztatására.
A szülők felelősségre vonásáról már hallottunk értekezéseket a plenáris üléseken, miközben az iskolák alulfinanszírozottságára vonatkozó változtatási javaslatokat nem látunk, az oktatás színvonalának növelésére vonatkozó terveket nem ismerünk. Mindezek mellett nem egyeztettek érdemben az érdekképviseletekkel, a civil szervezetekkel és az oktatáskutató műhelyekkel sem, és mivel meg sem várták a kormányalakítást, nem konzultáltak még a minisztériumi apparátussal sem.
A kormányprogram szerint az iskolai integrációs politikák - idézem - teljességgel sikertelenek voltak. Az erről folytatott vitában önök közül már többen úgy érveltek - köztük Pokorni Zoltán képviselőtársam, az oktatási bizottság elnöke is -, hogy az integrációt nem elutasítani, hanem átalakítani, továbbvinni kívánják. Lázár János frakcióvezető úr a Népszabadságnak adott interjújában már egyenesen úgy fogalmaz - idézem -: minden gyermek számára, aki szegény, függetlenül attól, milyen a bőrszíne, esélyt akarunk teremteni. Ez a vásárhelyi integráció lényege. A vásárhelyi integráció azért sikeres, mert minden osztályban van halmozottan hátrányos helyzetű gyerek. Ezt mindenki elfogadta, a nem önkormányzati fenntartású intézmények is. Az eszközöket firtató kérdésre pedig ezt válaszolta: adminisztratív eszközök is kellenek, és tárgyalni kell a szülőkkel.
Egyetértünk a frakcióvezető úrral, minden tiszteletünk az integráció melletti kiállásáé. De vajon az oktatási tárcának vannak-e elképzelései az oktatás színvonalának emelésére és az iskolai integráció elősegítésére?
