KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Megmondom őszintén, már az is meghökkentő, hogyha valaki egy sárga lap után elhagyja a játékteret. (Derültség, taps a kormánypárti padsorokban.)
(16.30)
Az viszont végképpen formabontó, hogy ráadásul a bíró hagyja el a játékteret (Derültség.), a sárga lap felmutatása után. És ráadásul mindegyik bíró, tehát a partjelzők is lemennek, és az ellenőr is elhagyja a pályát. Ennél majd egy kicsit összeszedettebb szimbólumot kell keresni a kifejezésmódra, mert ez így félreérthető. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Szivárvány!)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Amikor beterjesztettük az önkormányzati választásokra vonatkozó javaslatunkat, akkor - pontosan a nemzeti együttműködés kereteiben - előterjesztőként konzultáltunk a magyar önkormányzati szövetségekkel. Nem eggyel vagy kettővel, hanem minddel. Ezek az önkormányzati szövetségek durván háromezer önkormányzatot képviselnek a 3200-ból. A háromezer önkormányzatot képviselő szövetségek mindegyike - az is, amelyiket kormánypárti vezet, és az is, amelyet ellenzéki vezet - azt nyilatkozta, hogy alapvetően egyetértenek ezzel a javaslattal, sőt jónak látják, és úgy gondolják, hogy teljes mértékben támogatható. Ezek után én azt hiszem, sok mindent mondhat az ellenzék azzal kapcsolatban, különböző jelzőket alkalmazhat, hogy ez a javaslat milyen, egy viszont kétségtelen: az önkormányzati rendszer 90 százalékának véleményével találkozik.
Előfordulhat természetesen az, hogy az ellenzék egésze úgy véli, hogy amihez ők nem járulnak hozzá vagy nem értenek egyet, az már nem lehet a nemzeti együttműködés része. Valószínűleg ilyen volt a parlamenti választás is, ha belegondolunk, de mégiscsak kétségtelen tény, hogy a parlamenti választások kapcsán is az emberek úgy döntöttek, hogy a kormánypártok kétharmados többségben ülnek a parlamentben, miközben az ellenzék különböző okok miatt az egyharmadot sem éri el. Ettől még nem lehet azt mondani, hogy figyelmen kívül hagyjuk annak a döntésnek a konzekvenciáit, hogy az emberek döntöttek így, nem pedig a pártok. Ha a választások nem lettek volna, akkor lehetne diktatúrát emlegetni, mert olyat már láttunk, hogy a pártok... - nem volt olyan régen, még ebben a Házban is ülésezett olyan parlament, amelyik úgy vélte, hogy választások nélkül is képviseli az emberek, a választópolgárok összefogását, és ezért nem is bíbelődött ilyesmivel. Az valóban diktatúra volt. De, kedves képviselőtársak, ha valaki azt mondja a parlamentben, hogy az emberek a választásokon szabad akaratukból úgy döntöttek, hogy 68 százalékban megbízást adnak (Szűcs Erika: 37 százalék!) a kormányzására, hogy ez a diktatúra, akkor attól félek, hogy az ezt a kijelentést megfogalmazó nem érti a választás és a demokrácia lényegét, vagy egyszerűen zavarja őt a választópolgárok véleménye. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Azonban én azt hiszem, hogy egyvalami mindenki számára világos: a választási kampányban napnál világosabbá tettük, hogy szeretnénk az önkormányzati képviselő-testületek létszámát csökkenteni. Ki is mondtunk olyan számot, amely azt mutatta, attól függően, hogy milyen önkormányzati típusról van szó - nem fűnyíróelvszerűen, hanem a működőképesség szabályait messzemenőkig figyelembe véve -, megpróbálunk olyan szabályokat teremteni, amelyek az eddig hatályban lévő választási törvény defektjeit, rossz megoldásait is megpróbálta korrigálni. Ma ez egy ilyen rendszer.
Tehát nemcsak az önkormányzati képviselők létszámát csökkentettük, egyetértve az önkormányzati szövetségekkel, amelyek mégiscsak - mondom - vagy háromezer önkormányzatot képviselnek, hanem például kijavítottuk ebben a törvényben azt a hibás konstrukciót, amely nem vette figyelembe a képviselő-testületek létszámát akkor, amikor például a megyei önkormányzatok létszámáról döntött, és az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a 250 ezres lélekszámú megye is 40 képviselővel rendelkezett meg az 560 ezres lélekszámú megye is 40 képviselővel rendelkezett az előző választási rendszerben. Nyilvánvaló, hogy ez így nem volt jó.
Azonkívül ez a törvény eleget tesz most már kétségbevonhatatlanul annak az egyébként az európai uniós tagságunkkal bekövetkezett szabálynak, ami úgy szól, hogy az Európai Unió polgárai, amennyiben rendelkeznek az adott településen lakhellyel, és ezt bejelentik, úgy részt vehetnek az önkormányzati választáson. Eddig ez a törvény nem biztosította ezt, holott egyébként, mindannyian tudjuk, körülbelül 30 ezer magyar él Bécsben, magyar állampolgárok, nem osztrák állampolgárok, de a bécsi önkormányzati választásokon szavazhatnak. Mi ezt nem oldottuk meg, hiába léptünk be az Unióba, mert az akkori kormánypártok nem tudták azt a javaslatot előterjeszteni, amely ezt a törvénybe beiktatta volna.
Ugyanakkor túl azon, hogy ezt az egyébként európai uniós kötelezettséget biztosítottuk, számos más rendelkezésben is abszolút tiszta helyzetet teremt ez az önkormányzati választási törvény. Ilyen az, amikor tisztáztuk azt, hogy részt vehetnek a választásokon meghatározott szabályok szerint azok a polgárok is, akik egyébként magyar állampolgárok, csak eddig a rossz törvény miatt meg voltak fosztva a választási joguktól. Például ilyenek voltak azok, akik önhibájukon kívül elveszítették az állandó lakcímüket, mert egy hatósági eljárás keretében megfosztották ettől őket. 38 ezer ilyen polgár volt, aki korábban nem tudott részt venni a választásokon.
Ezeket a kérdéseket rendezve, én jó lelkiismerettel ajánlom a képviselők figyelmébe azt, hogy támogassák ezt a törvényt.
Természetesen számos olyan javaslat, hozzászólás, elgondolás volt, amit figyelembe vettünk nemcsak az önkormányzati szövetségek oldaláról, hanem az ellenzéki képviselők oldaláról is. Az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve mondhatom, ha fajlagosan az elmúlt nyolc évben ennyi ellenzéki módosítást vettek volna figyelembe a kormánypártok, ma nem tartanánk itt, sem az ország, de meglehet, hogy még önöknek is nagyobb frakciójuk lenne. (Tóbiás József: Nihilizmus, cinizmus! Nagyobb alázattal!) Ezért elfogadtuk azt a javaslatot, ami úgy szólt, hogy a kompenzációs listára csak azok a szavazatok kerülhetnek, amelyek olyan jelöltekre szóltak, akik nem lettek képviselők. Tehát a képviselői mandátumot nyert jelöltre leadott szavazatok nem kerülnek a kompenzációs listára. Az ellenzék több tagja ezt kifogásolta - visszahátráltunk ebből. Nem azért, amit Apáti képviselőtársam mondott, hogy ez súlyosan alkotmánysértő lenne, mert megjegyzem, a korábbi választási szabályok kapcsán ugyanezek az alkotmányos aggályok felmerülhettek volna, és nem volt arra példa a '90 és '94 közötti törvényben, hogy azt alkotmányossági aggályok miatt semmisítették volna meg, hanem azért, mert elfogadtuk az önök érvelését ennek az ügynek a kapcsán.
Ugyanúgy elfogadtuk - az LMP sárga lapja dacára, amit most ezek szerint önmaguknak adtak, mert ők mentek ki végül is - azt a javaslatot, ami a kompenzációs listák mandátumfelosztási módszerére vonatkozik, illetőleg a megyei és a fővárosi listák mandátumfelosztására vonatkozik.
Úgy ítéljük meg, hogy nem szűkítettük érdemben, csak egyértelművé tettük, hogy az önkormányzati választásokon milyen feltételek mellett lehet valaki jelölt. Ugyanis én azt gondolom, nem komoly felvetés az, ha valaki azt mondja, hogy kérem szépen, az a korlát, hogy egy 30 ezres városban ahhoz, hogy egy egyéni képviselőt jelölni lehessen, össze kell gyűjteni 50-60 cédulát, hogy ez annyira elviselhetetlen korlátot jelent, hogy azt nem lehet teljesíteni. Mert ezt egyébként egyes településeken szűk családi körben is össze lehet hozni.
Továbbá szintén nem fogadható el az, amikor a fővárosi vagy a megyei listák kapcsán tettek ilyen kifogásokat. Külön érdekes volt az a felvetés, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy ugyan ez az egész ajánlócédula-rendszer nem jó, ellenben mennyire demokratikus az, hogy egy pénzbeli kaució letevése után lehessen valaki jelölt. Tehát akinek van pénze, de nincsenek támogatói, az indulhasson, akinek meg csak támogatói vannak, de pénze nincs, az meg nem. Az LMP-nek ugyanis végig ezt hangsúlyozó javaslata volt, nevezetesen, hogy át kellene térni a pénzbeli kaucióra. Én ennek is érzek egy sajátos ízét, amikor azt mondjuk egyébként, hogy kizárólag a gazdagok huncutsága lehet az önkormányzati választásokon való indulás. Már csak az a kérdés, hogy a pénzügyi kauciót hogyan határozzuk meg.
(16.40)
Összességében a vitában elhangzottak kapcsán azt kell mondjam, kedves képviselőtársak, az, hogy az egyéni körzeti jelöltek arányát a kompenzációs listán mandátumot szerzők arányához képest a korábbi 60:40 százalékról 70:30-ra módosítottuk, hogy értelmesen lehessen csökkenteni a testületek létszámát, ez sok mindennek mondható, csak nem drámainak. A drámai valószínűleg az lett volna, ha azt mondjuk, hogy tiszta egyéni kerületi választás van. Egyébként még ez sem lenne antidemokratikus, vagy amennyiben ez antidemokratikus, akkor viszont Angliában régóta diktatúra van, mert Angliában ez a rendszer működik. Csak beláttuk azt az érvelést - volt ilyen javaslat is a vitában -, hogy ez nem lenne helyes, mert mégiscsak biztosítani kell az önkormányzatokban a képviseletet azon szervezetek számára is, akik önmagukban egyéni körzetet nem tudnak nyerni.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még egyszer hangsúlyozom, lehet, hogy önök nem értenek egyet ezzel a javaslattal, de fontolják meg az esetleges támogatást, hiszen az önkormányzati rendszer 90 százaléka viszont egyetért ezzel, és akkor mégiscsak önöknek kell azon elgondolkozni, hogy ki megy szembe az autópályán a forgalommal, önök vagy mindenki más.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
