NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért jelentkeztem szólásra, mert bár tegnap az általános vita során lényegében pont erről a módosító javaslatról beszéltük, hogy miért is nyújtjuk be ezt a módosító javaslatot, de tegnap 18 kormánypárti képviselő volt jelen, most azért nyomtam gombot, hogy hátha most többen lesznek, mint 18-an. Persze, az a 18 sem figyelt ide, ehhez képest úgy látom, a zsibvásár megőrizte a hangulatát, ugyanis az elmúlt félórában semmi sem változott. Majd lehet, hogy egy karikás ostort felajánlok az elnök úrnak, hogy tényleg egyszer rendet lehessen itt vágni az Országgyűlésben, és ne zsibvásárnak használják, és idefigyeljenek a képviselőtársak mondandójára. Legalább akkor, ha már alkotmánymódosításról van szó, annak ellenére, hogy egy meglehetősen sunyi módon benyújtott alkotmánymódosításról beszélünk természetesen. Ennek ellenére örülnénk, ha a tekintélyét megkapná ez a napirendi pont is.
Nem másról van szó, mint hogy a kormányoldal bemutatja, milyen cezaromániával rendelkezik, hogy nem elég neki az 53 százalékos választási eredménnyel szerzett, aránytalanul sok, több mint kétharmados parlamenti mandátumarány, hanem valójában azt a két, talán legkomolyabb ellenzéki jogot is szeretné most elvenni a mindenkori ellenzéktől, amelyre a jelenlegi alkotmány lehetőséget biztosít. Tehát a legkomolyabb garanciáinkat szeretné megvonni, annak ellenére, hogy az ellenzékben, én azt gondolom, nagyon széles a spektrum, akikkel együtt lehetne működni, és csak egy nagyon csekély számú mandátumra lenne szükségük a négyötödös többséghez. De hogy ebből a széles spektrumból sem képesek konkrét ügyek mentén, például alkotmánybíró jelölése mentén vagy alkotmánymódosítás kapcsán vagy új alkotmány megalkotása esetén alkalmi szövetségest találni, azt gondolom, az azt bizonyítja, hogy a nemzeti együttműködést valamiféle viccnek szánták csupán.
Azt is ki kellett itt mondanunk sajnos, hogy a Horn-kormány komolyabban gondolta a nemzeti együttműködést, mint sajnos a jelenlegi kormánypártok, ugyanis ők vezették be több mint kétharmados parlamenti többségük birtokában is azt az alkotmányrendelkezést, amit most önök törölni akarnak. Miután várhatóan nem sokáig lesz ez már az alkotmányunk része, engedtessék meg, hogy fölolvassam még mint a jelenlegi alkotmányuk 24. § (5) pontját: “Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.” Ez az a pont, amit, azt gondolom, nagyon gavallér módon, nagyon korrekt módon beiktatott még a Horn-kormány is. Pedig távol álljon tőlünk, hogy mi őket általában dicsérni szeretnénk, de mégis bebizonyították, hogy az alkotmányhoz valahogy úgy kellene hozzáállni, hogy azt nem egy egyszerű kormánytöbbség kedvére kellene szabni, hanem sokkal inkább szélesebb körű társadalmi elfogadottság lenne szükséges egy mindenkori alkotmány elfogadásához. Ezzel szemben önök meg sem kísérlik a nemzeti együttműködést, meg sem kísérelnek egy olyan új alkotmányt elfogadni, ami esetleg legalább néhány ellenzéki képviselőnek megfelelő lenne, hanem már most törlik ezt a kötelezettségüket, hogy négyötödös parlamenti többséggel fektessük le legalább az alapjait, a szabályait egy új alkotmánynak.
Salamon képviselő úr a tegnapi felszólalásomkor már nem volt itt, ezért örülök, hogy most elmondhatom neki, hogy nem csak a CompLex Jogtárból kellene tájékozódni, méghozzá nem a lábjegyzetéből, hogy már hatályát vesztette ez a rendelkezés. Természetesen nem vesztette hatályát, hiszen meg kell nézni az eredeti törvényt, ami egyértelműen kimondja, ez a bizonyos önderegulációs törvény is, ami valóban megsemmisítette magát, de az nem jelenti azt, hogy ne hajtotta volna végre úgymond a küldetését. Ugyanis a '95-ös törvény 2. §-a azt mondja, hogy e törvény - e törvény: értsük tisztán - a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba, és az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti e törvény. Tehát az 1995-ös törvényről beszélünk. És számos más ilyen törvénymódosításra is sor került, ami nem jelenti azt, hogy az alkotmánymódosítás ne történt volna meg.
Tehát azt, hogy a CompLex Jogtár lábjegyzete hibás, nem tudjuk jogforrásnak tekinteni, ellenben ha a törvény pontos szövegét megnézzük, akkor egyértelmű, hogy ez érvényben van. Tegyük hozzá, hogy ha nem lenne érvényben, akkor sem egy ilyen sunyi módosító javaslatot kellene benyújtani, hanem esetleg, mondjuk, az alkotmány szerkesztőinek, különböző szerkesztők figyelmét kellene esetleg fölhívni, vagy más plénumokhoz kellene fordulni, de semmiképp sem egy alkotmánymódosítást kell benyújtani, ha önök szerint ez már nem is létezik.
Bizony, a fő problémánk azzal van, hogy ez az alkotmánymódosítás meglehetősen sunyi módon került benyújtásra, hiszen először is az alkotmánymódosítás, mind az indokolása, mind a szövege egészen más témáról szól, az alkotmánybírák választásáról szól. Én azt gondolom, teljesen méltatlan az alkotmányt úgy módosítani, hogy oda nem kapcsolódó pontot szépen csendben becsempészünk oda. Nem is akárhogyan, még csak nem is külön szakaszba, hanem ugyanúgy a 2. §-ba, aminek az (1) pontja még azt mondja ki, hogy e törvény a kihirdetése napján lép hatályba, majd a (2) bekezdése mintha egy ugyanilyen kis technikai információ lenne szinte, valami automatizmus, hogy hatályát veszti az alkotmány 24. § (5) bekezdése. Természetesen, ha megnézzük, hogy mi ez az (5) bekezdés, akkor látjuk, amit előbb is felolvastam, hogy ez egészen más témakörről szól.
És ami a legfelháborítóbb az egészben, hogy nem került az indokolásba sem egyetlen szó bele ebben a törvénymódosító javaslatban, nem mondják el, hogy ez miről szól.
Egyetlenegy szóval sem foglalkozik ezzel az indokolás, nemhogy az indokával, de még a tényével sem, hogy ezt kívánja módosítani. Tehát azt gondolom, kifejezetten rosszhiszemű joggyakorlatról van szó, ami mellesleg sérti a Házszabály 85. § (3) bekezdését is, amely szerint a törvényjavaslathoz indokolást kell fűzni.
Tegyük hozzá, ha azt az indokolást fűzték volna, hogy kék az ég vagy azt, hogy csak azért sem fűzök hozzá indokolást, és ezt így leírják, az nemhogy őszintébb lett volna, de korrektebb is, mert akkor látjuk, hogy itt valami nem tiszta. De hogy ilyen patetikus indokolásokat fűznek ide, itt a demokráciáról egy kis filozófiát olvashatunk, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve, és egyéb ilyen okosságokat, amit egy általános iskolában leírhatnának, de hogy minket, képviselőket ilyennel etetnek, miközben egyetlen szót sem fordítanak arra, hogy itt valójában milyen sunyi intézkedés kerül bevezetésre, ez, azt gondolom, teljesen méltatlan az Országgyűléshez, vagy legalább akár a megmaradt egytized Országgyűléshez is, akik most megtisztelték ezt a komoly alkotmánymódosítást a javaslattal.
Különösen méltatlannak tartjuk azt is, hogy úgy került bevezetésre ez a módosítás, hogy nemhogy az előzetes napirendben, de még a június havi üléstervben sem szerepelt. Behozzák ezt hétfőn délelőtt, és még aznap le is zárják az általános vitáját, hogy módosító javaslatot se lehessen már benyújtani. Tehát nemhogy valami társadalmi párbeszéd, nemzeti együttműködés, de még egy belső, egy normális bizottsági ügymenetet sem adnak erre egy ilyen fontos kérdésben. Épphogy be tudtuk nyújtani ezt az egyetlen, a két kapcsolódó törvénymódosító javaslathoz az egyetlen módosító javaslatot Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal. Ha ezt nem nyújtjuk be, még ma sem tudunk erről beszélni.
Én azt gondolom, hogy ez teljesen rosszhiszemű joggyakorlat volt, mint ahogy az is, hogy ilyen későre sorolják ezt a nagyon fontos napirendi pontot, ez szintén házszabályellenes egy ilyen közérdeklődésre számot tartó kérdésben.
(18.00)
Végül meg kell említenem, az, hogy meg sem próbálja az ellenzék egyes képviselőinek támogatását megszerezni, az nagyon fájó nekünk, hiszen mi akár a Jobbikkal is készek lennénk adott esetben az új alkotmányról való konstruktív tárgyalásra, együttműködésre. Esetleg készek lennénk a szükséges négyötödös parlamenti többséget biztosítani egy új alkotmánynál. Készek lennénk a szükséges kétharmados társadalmi támogatottságot is közvetve biztosítani, ha már alkotmányozó nemzetgyűlésről nem akarnak hallani, szintúgy népszavazásról, és csak itt a parlamentben akarnak egy új alkotmányt elfogadni, akkor is legalább egy kétharmados társadalmi felhatalmazás ehhez szükséges volna. Önök erre nem tartanak igényt, azt gondolják, hogy az 53 százalékos támogatottságuk ehhez elegendő. Mi a Jobbikkal tehát készek lennénk a kétharmados társadalmi támogatottsághoz és a négyötödös parlamenti többséghez is hozzásegíteni a kormányoldalt, amennyiben hajlandó a párbeszédre, a nemzeti együttműködésre, s nemcsak a szavak szintjén, de valójában is.
Zárásként meg kell jegyezzem, nem csodálom, hogy mindahhoz az arcátlansághoz, amit képviselő asszony elkövetett ezzel az előterjesztéssel, végül Lázár János frakcióvezető úr sem adta a nevét. Bár előnyomtatásban ott szerepel az előterjesztésen a neve, végül azonban az aláírását nem adta ehhez a javaslathoz. Úgy tudom ezt értelmezni, hogy ezt a gazemberséget azért már ő sem hajlandó végrehajtani, ehhez már ő sem adja a nevét. Nagyon remélem, hogy önök, képviselőtársaim szintúgy nem hajlandók ehhez a nevüket adni, s akár még hozzá is szólnak, hiszen egy kicsit úgy érzem magam, mint az őszödi beszéd kapcsán, hogy legyen már egy fideszes politikus, aki feláll, és azt mondja, hogy ebből elég. Mindig vágyom erre, és továbbra is bízom ebben.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
