DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány elhangzott véleményre és javaslatra válaszolhassak. A mögöttünk hagyott hétvégével, ha megengedik, csak egy összefüggésben szeretnék foglalkozni, egyben józanságot, higgadtságot és komolyságot szeretnék önöktől kérni.
Ugye, azok a cinikus megjegyzések, amik arról szólnak, hogy egy nem kormánytag kormánypárti politikus megjegyzései összedöntik a világgazdasági rendszert, a humor kategóriába tartoznak? (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem! - Nem!) Ugye, azt nem gondolják komolyan, hogy amikor a világ számára kiderül, hogy a magyar költségvetés májusi adatai azt mutatják, hogy a költségvetési hiány 87 százalékát már fölette… (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Lendvai Ildikó: 2002-ben mennyi volt?) - amivel szemben azok a szocialista érvek sajnos a világban nem nyomnak semmilyen súlyt sem a latban, hogy ez mindig így szokott lenni, mert az idén 87 százalék ez a hiány. Tudják, mennyi volt tavaly ugyanebben az időszakban? 67 százalék. És tudják, mennyi volt egy évvel korábban? 54. (Közbeszólások az MSZP soraiban: 2002-ben mennyi volt? - Mennyi volt nálatok?)
Tehát még mielőtt bármelyik kormánypárti képviselőt kipécézik maguknak, és könnyed humorral szórakoztatják egymást, szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az önök kormánya, tisztelt szocialisták, olyan költségvetést hagy örökül, amely az első öt hónap végére a költségvetési hiány 87 százalékát fölélte.
(14.50)
Na, ez a probléma. Ezt a világ tudja, és ettől vannak nehézségeink. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás ugyanott: Szégyen! - Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.) Jól ismerem a magyar léleknek és kultúrának azt a menekülőpályáját - a saját sportágamból, ha máshonnan nem, jól ismerhetem -, hogy amikor valami hiba történik, és megtudja a világ, akkor azt mondjuk, hogy rosszul kommunikáltunk. Ezért van a baj. Ugye, viccelnek? Uraim, tények vannak. Gazdaságról beszélünk. Itt befektetők milliárdjaikat kockáztatják, időnként ezermilliárdjaikat. Pontosan tudják, mit gondoljanak a helyzetről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Erre kéne figyelni.) Csak nem gondolják, hogy bárkinek, nem akarom az ellenzéket lebecsülni, bármely kormánypárti, nem kormánytag képviselőnek vagy bármely ellenzéki képviselőnek a szava versenyképes a magyar gazdaságról szóló tényszerű adatokkal? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez is történt. Ez sajnos igaz. A Magyar Hírlapot kell olvasni.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne bújjanak, a jövőben se bújjanak a mögé a gondolat mögé, ami a politikában is elhatalmasodott, hogy ha elvesztettük a választást, nyilván jól dolgoztunk, csak rosszul kommunikáltunk. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha valami hibát vétünk, nem vétettünk hibát, csak biztosan nem jól magyaráztuk el. Ezek önbecsapások, régi magyar történelmi reflexek, ami a valósággal való szembenézés helyett mindig önfelmentést, könnyebbséget, egy könnyű menekülőpályát keres. Ne folytassuk ezt a gyakorlatot, ezt az általános megjegyzést engedjék meg, hogy hozzáfűzzem az elmondottakhoz. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Ha Schiffer elnök úr megengedi, egy vitát nem vívnék meg minden héten önnel itt a parlamentben. A múltkor, a kormányprogram vitája kapcsán már elmondtam, hogy a rendszerekről szóló vitát talán a parlamenti padsorokon kívül érdemes megvívnunk, csak a saját fölfogásom világossá tétele érdekében mondtam a múltkor is, most is megismétlem önnek: kétségkívül szabad választások és magántulajdon van Japánban is meg Ausztriában is, de ha valaki azt mondaná, hogy ugyanaz a rendszer, akkor azt kinevetném. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ez csak annyit jelent, hogy a szabad világhoz tartozik mind a kettő. A szabad világon belül különböző rendszerek vannak. A miénk is egy rendszer volt az elmúlt 20 évben, ezt váltották le az emberek, ezt számoljuk föl, és a szabad világ keretein belül egy másikat, a nemzeti együttműködés rendszerét építjük föl. Ezt mi rendszernek hívjuk. Kérem az ön türelmét és megértését e tekintetben. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Sokadik alkalommal hallom itt a parlamentben, hogy a parlamenti képviselők meg az önkormányzati testületek létszámának csökkentése önmagában nem érdem. Egy pillanatig hadd vitatkozzam ezzel a gondolattal! Abban önnek kétségkívül igaza van, hogy ha jól csökkentjük, akkor az igazi érdem. De a csökkentés önmagában is az. A magyar közvélemény úgy gondolja, nem ok nélkül, hogy az a politikai osztály, amelyik ma az ország ügyeit intézi, országos szinten, középszinten és helyi szinten túlméretezett. Szerintem a magyar közvéleménynek igaza van. A csökkenés önmagában is helyes szándék és helyes lépés. Kívánom mindannyiunknak, hogy a törvényhozók ezt jól hajtsák majd végre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer elnök úr szavaiból, hogy új fejlődési modellt kellene alkotnunk az ország meg tán a világ számára is, ha megengedik, ezt a vitát most szintén egy kicsit nehézkesnek érzem itt a szűkös időkeret miatt, a Ház falai között. Csak szeretném világossá tenni, azon túl, hogy most a nemzeti együttműködés gazdasági rendszerének felépítése érdekében 29 intézkedést jelentettem itt be, számunkra azok a kifejezések, mint strukturális reform vagy versenyképesség nemcsak hogy nem idegenek, hanem kívánatosak. A Nyugat ezt a nyelvet beszéli. Amit mi itthon csinálunk, igaz, a magyar tradícióknak megfelelően, valójában szerkezeti reformokat és versenyképesség-javítást jelent.
Meggyőződésem szerint erre Magyarországnak a saját érdeke miatt van szüksége. Magyarországnak versenyképesnek kell lennie, és ezen már a toldozgatás-foldozgatás nem segít. Jelentős átalakításokat, ha úgy tetszik, ilyen modernista nyelven, strukturális reformokat kell végrehajtani. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az általunk fontosnak tartott értékekre - munka, otthon, család, felelősség - épülő gazdasági rendszert kell felépíteni. De vállalom, hogy ez strukturális reform is. A korábbi kormány gazdasági miniszterével összefüggésbe hozó megjegyzéseit, engedje meg, hogy udvariasan elengedjem a fülem mellett. Nem érzem hízelgőnek, ha megbocsát.
Ami a szegények kérdését illeti: lehet azt mondani, hogy még több dolgot kell tenni, különösen azoknak, akik még nem voltak kormányon. Akik kormányon voltak, ott némi óvatosságot talán helyénvalónak ítélhetünk. Ha kevés a közüzemi díjak befagyasztása és az árképzési rendszer újratárgyalása, de a mi fölfogásunk szerint azért mégiscsak valami, azt a kérdést föl kell tennünk, hogy ez miért nem történt meg eddig. Vagy: a kilakoltatási moratórium elrendelése. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Fel is oldották.) Miért nem történt meg eddig? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Önök vannak kormányon.) És ha megtörtént, akkor most miért kell újra elrendelni, tisztelt hölgyeim és uraim? (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)
Van itt azonban kétségkívül Schiffer elnök úr és közöttem, aminek önmagában nincs személyes jelentősége, de talán a magyar parlamentben zajló viták szempontjából igenis van jelentősége, egy sokkal komolyabb véleménykülönbség - mélyebb is. Egyszer talán majd lesz a Házban arra elég idő, hogy kellő mélységig, legalább néhány ásónyom mélységig ezt a vitát lefolytassuk. Az a fölfogás, amelyet ön képvisel, és amelyet én tiszteletben tartok természetesen, csak nem értek vele egyet, amely minden gazdasági intézkedést azon a szemüvegen keresztül néz, amit én - és ezt most sértő szándék nélkül mondom - szocialistának tekintek, hogy adjunk valakinek úgy, hogy mástól elvegyünk, ez nem az én gondolkodásmódom és nem az én világom. Vannak bizonyos dolgok, amelyek egész egyszerűen szabadságkérdések, a magántulajdonhoz tartozó szabadság.
Én a szabadság megsértésének tartom azt a gyakorlatot, ami eddig uralkodott Magyarországon, hogy ha adózott pénzből nem vállalati formában, hanem magánszemélyként valakinek munkát adok, és ezért ellenszolgáltatást fizetek, ott az állam beavatkozik. Úgy gondolom, szabadságprobléma, hogy ha játékgépbe szórhatom a pénzemet vagy akár bedobhatom a Balatonba, az állam egy szót sem szól hozzám. Ellenben, ha valakinek munkát adok, és a kert felásásáért vagy bármilyen segítségért fizetek, megjelenik az állam, és megbüntet engem is, őt is. Ez egy szabadságkérdés. Ez nem elosztási kérdés, kedves barátaim. Az egy másik probléma. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)
Hasonlóképpen kétségkívül az örökösödés és az egyenes ági, vér szerinti rokonok közötti, még életükben megvalósuló vagyonáthárítás, amit nevezzünk most a magyar jog hatályban lévő szabályai szerint ajándéknak, erről is eltér a véleményünk. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági élet alanya nem az individuum, hanem a család. Ezt a szabályt érvényesítjük ott, ahol lehet, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a mezőgazdaságban és a vagyonmozgások tekintetében is. Ezért mi egész egyszerűen szabadságkérdésnek tekintjük, és úgy gondoljuk, az állam nem avatkozhat be, nincs semmi keresnivalója, amikor egy családi közösségen belül vér szerinti, egyenes ági rokonok között élők, vagy elhalálozás esetén élők és halottak között vagyonmozgás történik. Ez nem szocializmus, ahol el akarunk venni azoktól, akiknek több van, hogy odaadjuk valaki másnak, leginkább persze az állami bürokrácia él ebből. Ez egy szabadságkérdés; egy szabad társadalom, ahol a munkát megbecsülik, elismerik, nemcsak mint az individuum, hanem mint a család teljesítményét is. Ezért őrölünk más malomban. Tehát nem egyszerűen részletkérdésekben van közöttünk különbség, hanem más koordináta-rendszer szerint képzeljük el a világot, amelyben élni szeretnénk. Csak a tisztázás szándékával mondtam ezt.
Tisztelt Elnök Úr! Volt itt még önnek egy nagyon fontos fölvetése, a bankadó és áthárítás kérdése. Úgy érzem, hogy az ön véleménye egy nagyon tipikus magyar vélemény, és megalapozott vélemény is. Amikor azt hallja, hogy valakinek a közjó vagy a közteherviselés érdekében, olyannak, aki nagy, erős és hatalmas, ezek lehetnek kereskedő egységek vagy éppen bankok, vagy pénzintézetek, hozzá kell járulni a közteherviseléshez - az első gondolat micsoda? Hogyan hárítják át valakire. Ez azt jelenti, és ön nem ok nélkül mondta, amit mondott, hogy semmi okunk nincs abban, hogy megbízzunk a magyar intézményrendszerben, amely egyébként rendelkezik intézménnyel, hogy megvédjen bennünket az ilyen teheráthárítástól. Úgy hívják, Pénzügyi Felügyeletek Állami Szervezete. Ez most majd működni fog, és ha majd működik, akkor érvényt szerez azoknak a jogszabályoknak, amelyek meg kell hogy védjenek bennünket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Elismerem, mindaz, amit itt új gazdasági rendszerként elmondtam, a régi tapasztalatok fényében és a régi politikai és gazdasági kultúrában bizony nehezen értelmezhető, és ilyen következtetésekre is okot ad. De épp ezt szeretném megváltoztatni. Arra szerződtünk, hogy ezt megváltoztassuk.
Ami a pártokat illeti, sajnálom, hogy a megszólaló pártok közül senki sem reagált arra, hogy a pártok költségvetési támogatásának 15 százalékos csökkentését kezdeményeztem.
(15.00)
Én úgy érzem, hogy van elég támogatottsága a kereszténydemokratáknak és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, hogy azt mondjam önöknek, hogy mi ezt meg fogjuk csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Legyen tizenhat! - Derültség az MSZP soraiban.)
Meg kell mondanom, hogy van itt néhány dolog, amelyben humoros megjegyzéseket hallottunk, talán nem is voltak ezek feltétlenül idegenek vagy elmarasztalhatók, de mégis mindenkit arra szeretnék kérni, hogy amikor egy kérdéskörben valamit a humor tárgyává tesz, gondoljon arra, hogy az esetleg néhány más ember számára fontos; mondjuk a vidéki emberek számára, ahol nem gyerekség, hogy mit kezd az ember a terményével, a gyümölcsével meg az élete munkájával. Ebből lehet viccet csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim, de itt egy mélyen ülő, nagyon régi magyar szabadságkövetelésről és -törekvésről van szó, és én fontosnak tartom, hogy a vidéki emberek ezt a szabadságot megkapták, és ezzel élhetnek. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiban.)
Az egykulcsos adó ügyében mind a Jobbik elnöke, mind pedig a Lehet Más a Politika elnöke megjegyzéseket tett. Én azt gondolom, hogy sokat vitatkozhatunk az egykulcsos adó természetrajzáról, de tegyük szívünkre a kezünket: hitte-e volna valaki ebben az országban, hogy eljöhet egy olyan pillanat, amikor azt mondja egy felelősséget vállaló kormány, hogy megteremti annak a feltételét, hogy 16 százalékos, egykulcsos adó legyen Magyarországon (Közbeszólások az MSZP soraiból.), kedves barátaim? Ki hitte volna ezt? Azt gondolom, hogy ez egy radikális áttörés és átalakulás, ráadásul, miután nemcsak a személyi jövedelemhez, hanem minden jövedelemhez való jutás formáját egy kulcs szabályozza, képzeljék el, hogy adóbevallást sem kell készítenünk. Ha az a rendszer jól működik, nemcsak hogy egy söralátétnyi adóbevallást nem kell készítenünk, még adóbevallást sem, hiszen ha egykulcsos a rendszer, amikor megkapják, ami jár önöknek, akkor ott azonnal levonhatják, és abban a pillanatban már az év végi adóbevallás nem szükséges, mert nincs mivel mit összeadni.
Én nem azt vártam, hogy az ellenzék az elismerés hangján szól, és csettint néhányat, hogy ez igen, de azért mégis, egy megjegyzés erejéig álljunk meg annál a gondolatnál, hogy Európában ez idáig a családok ösztönzése, a családtámogatás elismerése és az egykulcsos adó összeillesztése csak bonyolult módon sikerült, ha egyáltalán sikerült. Itt egy olyan rendszert javaslunk, amely megőrzi az egykulcsos adó minden előnyét, tehát nem borítja fel a rendszert, nem teszi bonyolulttá, ugyanakkor lehetőséget ad, hogy a gyereknevelés költségeit itt kötött megállapodás alapján, a mindenkori költségvetési törvénynek megfelelően megteremtsük. (Taps a kormánypártok soraiból.) Azt kérem önöktől, hogy legalább az esélyét adják meg annak, hogy ezt a magyar emberek számára bemutathassuk, a parlament elé terjeszthessük, és anélkül, hogy a szöveg még itt lenne, és a költségvetési törvény és az adótörvények vitája megindult volna, ne akarják kiölni az emberekből azt a várakozást, amelyben az fogalmazódik meg, hogy egy átlátható, egyenes, tiszta, végre a becsületre építő adórendszere lehet Magyarországnak. Ez egy komoly remény. Inkább azt kérem, hogy eleve elutasítás helyett próbáljanak közreműködni ebben, és ha lehet, segítsenek bennünket abban a munkában, hogy ezt minél pontosabban, precízebben alkothassuk meg. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra a megjegyzésére a Jobbik elnökének, miszerint kevés, arra azt tudom mondani, hogy ennyire futotta. (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet azt mondani - talán a szocialisták nevében felszólaló elnök úr is ezt mondta -, hogy ez kevés. Én húsz éve ülök itt ebben a Házban (Közbeszólások az MSZP soraiból.), a rendszerváltás első kormányprogramjának vitáját is végighallgattam, és pontosan emlékszem, hiszen tanúja voltam annak, hogyan kezdte meg a munkáját egy-egy koalíciós kormány. És nyugodtan mondhatom önöknek, minden túlzás nélkül, anélkül, hogy a saját lovunkat szeretném dicsérni, nem emlékszem arra, hogy ennyi idő alatt, még a kormány megalakulása előtt ennyi munkát végzett volna a Ház, és a kormány megalakulását követő két hétben ennyi lehetőséget sikerült volna nyitni az emberek előtt, és ennyi témát tudtunk volna felkínálni az önök számára vita tárgyául.
Itt se várjuk, hogy megdicsérjenek bennünket, megértjük, hogy az ellenzéki létnek is megvannak a szabályai, de az alapvető tényeket azért mégse hagyjuk figyelmen kívül. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én száznapos türelmi időkre és hasonlókra emlékszem a magyar alkotmányos gyakorlatból. Itt most valami más történik, legalább ennek a valami másnak a tényét ismerjük el, és alapvető tényeket ne tegyünk komoly emberek közötti vita tárgyává. (Taps a kormánypártok soraiból.)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ami azt a biztatását illeti az elnök úrnak, a Jobbik elnökének, hogy legyen más az akcióterv: örömmel állunk a kihívás elé. Lesz még, hiszen van jó néhány kérdés, önök is megemlítettek jó néhányat, amelyben a magyar parlamentnek még elvégzendő munkája akad.
Az államadósság újratárgyalásának kérdésében azonban semmi jóval nem tudom biztatni azokat, akik engem akarnak erre biztatni. A következő a helyzet: a magyar államnak minden évben átlagban 6000 milliárdnyi államadósságot kell megújítania, ha azt nem újítja meg, abban az esetben a magyar állam egészen egyszerűen működésképtelenné válik (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ki tette ilyenné?), nem tudja kifizetni a közalkalmazottait, nem tudja kifizetni a fennálló tartozásait, nem tudja vállalni és tartani a korábban vállalt kötelezettségeit. Ezért, felfogásom szerint - sőt, ez nem egyszerűen felfogás, hanem meggyőződés is -, ellentétes a magyar állam érdekeivel és ellentétes a magyar választópolgárok érdekével bármilyen adósság-átütemezési tárgyalás kérdésének felvetése ebben a pillanatban. Az önök által is ismert ideges, hektikus világgazdasági helyzetben pedig, úgy gondolom, kifejezetten káros is. Ha gondolják, akkor persze vitassuk meg, de inkább azt javasolnám önöknek, bár nem értünk egyet, és ez nyilván fenn fog maradni hosszabb időn keresztül is, ezt a kérdést ne hozzák most elő, ne akarják rávenni a magyar parlamentet és a magyar kormányt arra, hogy államadósság-átütemezési kérdéssel foglalkozzon, mert ez kárt fog okozni Magyarország polgárainak. Ezért ezt a vitát, javaslom, halasszuk el egy világgazdasági szempontból nyugodtabb időszakra. (Taps.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül egy általános megjegyzést szeretnék tenni, mert az önök hozzászólásai, amit ezúton tisztelettel megköszönök mind Mesterházy Attila úrnak, mind a Jobbik elnökének, mind pedig Schiffer András úrnak, előhoztak belőlem két megjegyzést, és ezt most szeretném önökkel megosztani. Régóta veszek részt parlamenti vitákban, és igaza van Mesterházy Attilának, talán az is feltételezhető - miért ne tételezhetnénk fel? -, hogy nem is mindig hibátlan módon tettem ezt. Ezt én készséggel elfogadom. Az ember ugyan törekszik a tökéletességre, de hát már csak ilyenek vagyunk, hiányosságoktól, korlátoktól szenvedünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na ne! - Dr. Botka László: Alakul ez!) De mindig is volt két olyan ellenfelem itt a parlamentben is meg általában a politikában, akkor is, ha ellenzéki képviselő voltam és akkor is, ha kormánypárti, illetve miniszterelnök, van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni, ezt én vállalom, és nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet, ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)
Ha a nihilizmus és a cinizmus mai magyarországi állapota és szintje fennmarad, ha ebben az országban semmi sem szent, ha semmit sem lehet komolyan venni, ha semmiben sem lehet megbízni, ha állandóan be akarjuk bizonyítani, hogy semmi értelme semminek, ha be akarjuk bizonyítani, hogy jónak látszik a cinizmus, hogy valójában valakinek nagyon jó, nekem kevésbé, tehát rossz, tehát ha ez a hangulat, ez a felfogás, ez a gondolkodásmód itt marad velünk, rajtunk, a magyar parlamenten meg általa Magyarországon, akkor nihilisták és cinikusok leszünk. És az ilyen országnak nincs jövője. Nihilizmus és cinizmus elleni küzdelmet kell folytatnunk szakadatlanul a következő években, és a magam részéről, ami ebből rám esik, azt vállalom is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)
