BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat az alkotmány rövid módosítását tartalmazza, maximum 200 főben határozza meg az országgyűlési képviselők számát, ami kiegészülhet 13 taggal, 13 fővel a kisebbségek képviseletére. Ugyanakkor hallottuk az imént, hogy a választási törvény előkészítésének és benyújtásának van egy határideje, 2011. június 30-a, és mint kiderült, ezt az alkotmánymódosítást - amely jórészt behatárolja ennek a választási törvénynek a lehetőségét - valamilyen külön törvény lépteti majd életbe. Számomra világossá vált tehát, hogy a helyes sorrend és eljárás valójában az lett volna, ha a választási törvény megtárgyalásával és konstrukciójának elfogadásával együtt, azzal párhuzamosan születik meg ez az alkotmánymódosítás.
Mi a nyilvánvaló oka ennek a sietségnek? Bizonyos szempontból érthető, a Fidesz-KDNP igyekszik a választási ígéreteit minél hamarabb teljesíteni: kisebb parlament, az önkormányzati helyek megfelezése, állampolgársági törvény, de reményeink szerint követni fogja ezt a közbiztonság elérése - az a két hét nagyon kemény határidő, mi ilyet nem is vállaltunk volna, de örömmel várjuk -, majd remélhetően kellően átgondoltan követi mindezt az az adócsökkentés, amelynek a kedvezményezettjei a magyar kis- és középvállalkozások kell legyenek. A javaslatnak átgondoltnak kell lennie, hogy a források is megmaradjanak a közkiadásokra.
De térjünk vissza a mostani témához: kisebb parlament, kevesebb képviselő. Ez népóhaj. Népóhajt teljesít így a parlament. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) De miért alakult ki ez a népóhaj? Mi ennek az oka? Szerintem ennek két oka van: a politikai osztály hitelvesztése, ami szorosan összefügg azzal, hogy az elmúlt húsz év alatt mire jutott ez az ország. Hadd idézzek pontosan egy diagnózist: “A magyar nemzet önrendelkezéséért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül a szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott.” Ez volt a Jobbik diagnózisa az elmúlt húsz évről, és Orbán Viktort idéztem most a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatból. Ez tehát az alapvető oka annak, hogy a politikai osztályokból kiábrándultak.
A másik talán a munkamorál. Nagyon jól látják, hogy e legszentebb feladat mellett nagyon sokan ellátnak egyéb tisztségeket, polgármesterek, megyei közgyűlésben vannak, s mindez odavezetett, hogy Magyarországon egy különösebb program nélküli civil mozgalom párttá alakulva országos listát tudott állítani. Arról szól, hogy nem szeretjük a politikusokat. Ezt kívánja most kielégíteni ez a javaslat.
(15.10)
Természetesen a Jobbik nem ellenzi önmagában azt, hogy kisebb létszámú parlament legyen, akár 200 fős, de azért szeretnénk azt is látni, hogy végül is a legfontosabb kérdések eldőlnek-e, a legfontosabb arányok megvalósulnak-e a leendő új választási törvényben. A plusz 13 kisebbségi képviselő megválasztási lehetőségének pontos mechanizmusát tulajdonképpen még nem látjuk, de egyet kell értenünk a megoldással. Az Európai Parlamentben is a határon túli magyar képviselőktől sorra halljuk, hogy oldjátok már meg ezt a kérdést, mert mindig a fejünkhöz vágják, hogy ez a képviselet nincs megoldva. Valóban, erre is lehetőséget kell találni.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom a programjában a kétkamarás parlamentet jelölte meg célként, ahol éppen a második kamarában lehetett volna a legcélszerűbben megoldani az etnikai, nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét, a határon túli magyarok parlamenti képviseletét és a civil szervezetekét. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Úgy tűnik, hogy a jelenlegi választási reform, talán annak ne is nevezzük, ennél sokkal szűkebb feladatot tűzött ki. Mi most azt mondjuk el, hogy a beterjesztett javaslathoz hogyan kívánunk alkalmazkodni, mi alapján mérlegeljük az elfogadását.
Két alapvető feltételt kellene teljesítenie ennek a jelenleg számomra ismeretlen törvénynek, mert ma délelőtt még nem volt hozzáférhető a javaslat, amelyről majd vita alakul ki. Az egyik az arányosság növelése, a második a határon túli magyarok választási lehetőségének biztosítása. Hogy miért lenne szükség nagyobb arányosságra a rendszerben? Hadd mondjam el a 2010-es választási példát. És hogy az előjel világos legyen, igen, hatalmas eredmény, így kell mondanom, hogy a Fidesz-KDNP lista 53 százalékos támogatást tudott elérni a választók körében. Ha azonban a második fordulót nézzük, ott ez a támogatottság több mint 98 százalékot ért el. Milyen lehetséges logikai magyarázata van ennek, amikor az egyéni képviselői mandátumok dőlnek el?
Tisztában vagyok azzal, ismerek nagyon sok fideszes képviselőt, és tudom, hogy milyen nagy teljesítményt kell nyújtani ahhoz, hogy valaki kiérdemelje ezt a bizalmat. De azért valamennyire furcsa talán, hogy ha megnézzük, több mint 800 jelöltből 176 egyéni körzetben 173 egyetlen pártszövetség színeiből került ki. Az egyik lehetőség, hogy gyakorlatilag csak ez a párt tudott olyan képviselőket állítani, akik alkalmasak erre a feladatra. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Van egy másik lehetőség: ez pedig az, hogy ebben a választási rendszerben kétfordulós pártra szavazás van. A második forduló úgy zajlik le, hogy a győztes visz mindent. Nyilvánvalóan ez az, amit mi aránytalanságnak nevezünk. Ez az, ami a 98 százalékot eredményezi. Mert nem hiszem, hogy a többi párt, bármelyik ellenzéki párt támogatottsága két hét alatt elveszett volna. Nem; egy második fordulós pártválasztásról van szó. Tehát mi azt várjuk el ettől a választásitörvény-módosítástól, hogy ezen az aránytalanságon változtatni tudjon.
A másik lényeges kérdés a határon túli magyarok valamilyen szintű szavazati jogának biztosítása. Abból indulunk ki, hogy úgy tudjuk, hamarosan meg fog születni egy állampolgársági törvény a határon túli magyarok állampolgárságának biztosítására. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrtól, aki ennek a területnek a felelőse, hallottuk, hogy nincs kétfajta állampolgárság, nincs különbség, egyfajta magyar állampolgárság van. Ha azonban ez az állampolgársági törvény megszületik, abban a pillanatban meglesz a kétfajta állampolgárság, hiszen az állampolgári jogok alapvető része a választási jog: a választói jog és a választhatóság, ami egymástól elválhat. Amint ez a törvény megszületik, a Győrben élő magyar ember és a Székelyudvarhelyen élő magyar ember teljesen eltérő helyzetbe kerül, mert lesz, akinek lesz választási joga, és lesz, akinek nem.
Mi ennek egy olyan változatát tesszük le, de nyilván erről érdemben kellene vitázni, ha ezt komolyan gondolja ez a parlament, hogy a választói jogot adná meg, nem pedig a választhatóság jogát. Úgy ítéljük meg, hogy sok esetben csak itteni magyar lakosokat, állampolgárokat érintő törvényekről az szavazzon, aki itteni állandó lakásával is jelezve életvitelszerűen itt él, tehát a meghozott törvények közvetlenül rá is érvényesek. Ugyanakkor a “minden magyar felelős minden magyarért” elv alapján ki szeretnénk azt szélesíteni, hogy adott esetben pártokra a választási jogot a határon túliak akkor is megkapják, ha nem rendelkeznek állandó magyarországi lakóhellyel. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Erre egy nagyon egyszerű javaslatot is tenni tudunk. Feltételezzük, hogy a kompenzációs lista rendszere megmarad, amire a jelenlegi helyzetben töredékszavazatok jutnak. Azt javasoljuk, hogy 20-30 hellyel növeljük meg a mandátumok számát, és az ilyen mandátumok elnyerésére ne csak a töredékszavazatok jussanak fel, hanem a határon túli magyarok szavazatai is. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arra a technikai részre, hogy ez hogyan valósítható meg, hogyan szervezhető meg, szintén van elképzelésünk, de az túlmegy a jelenlegi törvény értelmezésének határain. Mindenesetre benyújtottunk egy módosító indítványt, ami a következőt tartalmazza. Az eredeti szöveg: “Az országgyűlési képviselők száma legfeljebb 200, a határainkon kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogával összefüggésben ez a szám 26-tal növelhető meg, a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére további, legfeljebb 13 országgyűlési képviselő választható” - az eredeti szöveg tehát ezzel egészülne ki. Természetesen ugyanazt mondjuk erre, mint a jelenlegi előterjesztés a kisebbségi képviselők megválasztására, a szavazati jog gyakorlásának feltételeiről, annak speciális szabályairól a választási törvény módosításának kell rendelkeznie. Tehát a mi módosító javaslatunk egy lehetőséget nyit meg, hogy ha az érdemi tárgyalások elkezdődnek a választási törvényről, akkor ez az alkotmányban rendelkezésre álljon.
Egyébként hadd mondjam el, hogy volt már ebben a parlamentben választási reformot előkészítő eseti bizottság, a '98-2002-es ciklusban. Én is tagja voltam. Egy évig működött, nagyon kiváló paritásos bizottság volt, minden frakcióból két képviselővel. Teljesen világosan kirajzolódtak az álláspontok. Bizonyos szempontból érthetők a pártérdekek. Volt egy párt, amely a jelenlegi, általuk aránytalannak nevezett rendszer fenntartása mellett volt, ez a Fidesz, és volt a többi párt, amelyek ezzel ellentétesen az arányosság növelését akarták. Most is érzem ezt a gesztust, hogy létrejön egy ilyen bizottság, és amikor nem jut majd eredményre, most egy más helyzet lesz: nem feladja, hanem nyilvánvalóan a kétharmad birtokában meg fog születni, feltételezésem szerint, az az eredmény, ami nem fogja ezt az aránytalanságot csökkenteni.
Ha arról beszélünk, hogy az elmúlt húsz évben milyen paktumok köttettek, és az alkotmányról beszélünk, akkor ne felejtsük el, hogy nem véletlenül a mai alkotmánynak nevezett alaptörvény az 1949. évi XX. törvény nevet őrizte meg. Azért, mert a rendszerváltás előtt is ebben a helyzetben a pártok úgy érezték, hogy nekik igenis egy új alkotmányt kell adni. És én hadd pontosítsak, hadd mondjam el azt, ami valójában a magyar alkotmányosság alapja kell hogy legyen, hiszen Magyarország időben különböző születésű és szokások által meghatározott történelmi alkotmánnyal rendelkezett egészen az 1944. évi idegen megszállásig.
(15.20)
Ezt az alkotmányt semmilyen független alkotmányozó hatalom nem helyezte hatályon kívül. (Taps a Jobbik soraiban.) Ezért a jelenlegi alkotmánynak nevezett alaptörvény tulajdonképpen azért nem szuverén, nem legitim, mert nem alkotmányosan hiteles Országgyűlésből származik, mert az 1989-es Országgyűlés tulajdonképpen ebből a szempontból szintén egy nagyhatalmi megszállás alatt működő Országgyűlés volt.
Most, hogy a történelmi alkotmány helyreállításáról beszélünk, sokszor azt mondják, hogy valami avítt dolog, valami porosat akarunk előrehozni. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe a történeti alkotmány és alkotmányosság értékeiről, korszerűségéről az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok által életben tartott intézményeket, és ehhez megfelelő ismeretanyagot ad ezeknek a korszerűségéről.
Zárójelben hadd tegyek egy kis kitérést! A lisszaboni szerződés aláírásakor, amikor becsatolták hozzá az emberi alapvető jogok chartáját, mint kötelező jogcsomagot, akkor volt egy ország, amelyik azt mondta: elfogadom, hogy ebben nagyon sok pozitívum van, de én úgy gondolom, hogy a szuverenitásomat meg akarom őrizni, és ebből azt fogom átvenni, amit a saját törvényhozásom erre alkalmasnak tart. És erre azt mondta az Unió, nekik megengedjük, mert nekik történeti alkotmányuk van, joguk van rá - ez volt az Egyesült Királyság. Zárójelben: felnyitottak ezzel egy sorompót, és Lengyelország is kivívta magának ezt a jogot. Magyarország az önrendelkezés ilyen szintű fenntartását nem tartotta szükségesnek.
Rögzítenünk kell, hogy Magyarország alkotmánya, alkotmányerejű alaptörvényei három forrásból táplálkoznak. Az 1944-ig hatályban volt történelmi alkotmány elveiből és elvi jellegű törvényeiből; a jelenkor alkotmányos alapelveit, az alkotmányos folyamatosságot, az állam és a társadalom alapintézményeit és az alapvető jogokat és szabadságokat, kötelezettségeket rögzítő alaptörvényből, a mai alaptörvényünket is beleértve ide; valamint az alapvető intézményeket és jogterületeket részletesebben szabályozó sarkalatos törvényekből, tehát létező és megalkotandó törvényekből.
Amikor erről beszélek, és azt mondom, hogy úgy tűnik, a Jobbik programját ismertetem itt, én felteszem a kérdést, vajon a Fidesz-KDNP-s többség nem gondolja-e, hogy eleget kellene tenni annak a vállalásnak, ami 1989-ben született meg, és ott van a jelenlegi alaptörvény preambulumában. Ott úgy fogalmaznak: az új alkotmány megalkotásáig. Tapasztaljuk szerte az országban, négyezer fórumot járva, ahol adott esetben a Fidesz, a KDNP és más pártok szimpatizánsai is megjelennek, hogy ez az elvárás, hogy továbblépjen ez az Országgyűlés az alkotmányosság kérdésében, mint egy ilyen típusú apró reform, ez alapvető igény. Ez is a jelzése lenne annak, hogy igaz, hogy húsz év után ezt a részt tudomásul véve, de nem elfogadva egy új úton indulunk el.
Nagyon sokan, alkalmanként mi is félünk attól, hogy egy ilyen kétharmados többséggel ez a koalíció hogyan fog élni, vajon nem önös pártérdeke alapján formálja-e át a legfontosabb törvényeket, akár az alaptörvényt. De ehhez képest mégis azt mondom most a Jobbik nevében, hogy ez a kétharmad arra ad önöknek lehetőséget, hogy ideológiailag teljesen ellentétes parlamenti pártok nélkül most vállalják és tegyék meg, amire meggyőződésünk szerint szükség van, hogy egy új korszak kezdődjön el ebben a ciklusban (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.), és ehhez a Jobbik Magyarországért Mozgalom a maga 47 képviselőjének támogatásával tud hozzájárulni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
