DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan területtel szeretnék foglalkozni, ami itt a nagy átalakítások közepette lehet, hogy részterületnek tűnik, de úgy gondolom, hogy az állampolgárok, azon belül is a rászoruló és nehéz helyzetben lévő állampolgárok tekintetében igenis fontos terület.
A T/11. számú, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslat a bűncselekmények megelőzésével és az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatokat a Belügyminisztériumhoz telepítené. Ebben a megközelítésben az látszik, mintha az előterjesztő nem számolt volna az utóbbi évek jogszabályváltozásaival, az érintett feladatok tartalmi kérdéseinek teljes átalakulásával. A korábbi Belügyminisztérium irányítása mellett igen szerény feladatokat látott el a rendőrség áldozatvédelemként. Ez a rendszer már a törvényi szabályozás alapján kiteljesedett országos lefedettséggel működik úgy, hogy a jogszabályok és a szolgáltatások egymásra épülve, egymás mellett szolgálják az Igazságügyi Hivatalon belül az állampolgárokat.
2005-ben, amikor az áldozatsegítésről szóló törvényt ez a Ház hozta, az ellenzék teljes támogatásával tette ezt. A törvényjavaslat 304 igen szavazatot kapott. E mögött az elgondolás mögött az állt, hogy a büntetőpolitikában hangsúlyosabb szerepet kapjon az áldozatok szerepe, a sértetteknek nyújtandó jóvátétel, illetve az, hogy az áldozatsegítés ne egy formális, hivatalos ügymenet keretében történjen, hanem érdemi segítséghez jussanak az áldozatok akár a jogérvényesítésben, akár azonnali pénzügyi segély útján.
(16.40)
Rendszertanilag erősen kifogásolható, hogy ugyanott gondoljuk az áldozatsegítést, ahol egyébként az áldozatokat pusztán eljárásjogi szereplőként, sértettként kezelő intézmény működik. Nyilvánvalóan más szemléletet, módszereket igényel az áldozatokkal való érdemi foglalkozás, illetve a bűncselekmények elkövetőinek kézre kerítése, vád alá helyezése. Akkor érdemes újragondolni és átszabni szolgálatok működési kereteit, ha annak megalapozott szakmai, költségvetési, szervezeti indokai vannak. Ez esetben ilyen érvekről nincs szó, úgy tűnik, nem ezen érvek mentén történt a feladatok szétosztása. Nehéz lenne e területre azt mondani, hogy politikai, pártpolitikai ügy. Elkezdődött a jogi segítségnyújtással hét évvel ezelőtt egy olyan folyamat, amelyet az akkori ellenzék is támogatott, és megerősítette szavazataival az áldozatsegítés reformját.
Valójában az elért szakmai eredmények megőrzéséről és az áldozatok érdekeinek legteljesebb védelméről lenne itt szó. Miközben az új kormány a rend és a közbiztonság erősítését az egyik legfontosabb céljaként határozza meg, nem világos, hogy miért akar erőt, humán kapacitást, munkaidőt elvonni a rendőrségtől olyan ügyre, amely természetét tekintve idegen a rendészeti, bűnüldözői munkától. Ezzel mindkét fontos szakterület csak hátrányt szenvedhet. Látni kell, hogy a bűnmegelőzés rendszere is átalakult. A korábban tagolt, külön rendészeti és társadalmi bűnmegelőzés mára egységes, a kormányzat egészére vonatkozó elveket és stratégiát megfogalmazó, programadó központtá vált.
Ha igaz az, hogy az új Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az új kormányzat centruma, ahol többek között a büntetőpolitika alakítása is folyik, akkor a szabálysértési szabályozással együtt a bűnmegelőzésnek is ezen központi tárcánál a helye. Ha nem egy helyen, egy logika mentén dől el a szűkebb és tágabb értelemben vett büntetőjog-alkotás, és a társadalmi bűnmegelőzés ügye újra leszűkül pusztán a rendészeti bűnmegelőzésre, akkor a kormányzati megfogalmazott célokhoz nincsenek megfelelően hozzárendelve az intézményi megoldások. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felügyelete alá tartozó területi államigazgatási, hatósági szolgáltató típusú feladatok, úgymint pártfogás, mediáció, jogi segítségnyújtás, áldozatsegítés nagy részét 2006. január 1-jétől egy hivatalhoz telepítették annak érdekében, hogy az önálló arculatú, de egymáshoz szorosan kapcsolódó feladatok minél inkább elérhetőek legyenek az ügyfelek számára, a hasonló profilú jogintézmények fejlesztése a hazai és az uniós normáknak megfelelően egymáshoz harmonizáltak is legyenek.
Az Igazságügyi Hivatal e feladatokat a lehető legszűkebb költségvetés mellett, a humán erőforrás leghatékonyabb felhasználásával, központosított struktúrában valósítja meg. Az egyes szakterületek számára egységes formában történt a területi szervek irodáinak kialakítása, informatikai hátterének biztosítása, ügyfélfogadási rendjének kiépítése. A Központi Igazságügyi Hivatal látja el a teljes szervezet vonatkozásában a szakmai, humánpolitikai, gazdasági, informatikai irányítási feladatokat, egységes szemlélet és kommunikáció mellett felel a szakmai feladatok végrehajtásáért. Az Igazságügyi Hivatal tevékenységi körének működéséhez elengedhetetlen a szoros és közvetlen munkakapcsolat a szakterületet felügyelő és azok kodifikációs feladatait ellátó, egységes tárcafelügyeletet biztosító minisztériumi szervezeti egységgel.
Mindhárom szakterület a legkorszerűbb nemzetközi tapasztalatok beépítésével jött létre, illetve modernizálódik. Tulajdonképpen új és folyamatosan fejlődő szakterületekről van szó, éppen ezért fontos, hogy a tárcafelügyelettel való együttműködésük közvetlen és célzott legyen.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztő! Az Igazságügyi Hivatal az elmúlt években politikai konszenzus mellett állt fel és fejlődött. Munkája, a rászorulók segítése, a legnehezebb helyzetben lévők támogatása kifejezetten fontos a mai nehéz gazdasági helyzetben. Ügyfélszámának exponenciális növekedése igazolja az állampolgárok megelégedettségét is. Kérem, ne engedjék, hogy a jól működő, a mindennapi életben fontos szerepet betöltő hivatal a tárcasovinizmus áldozatává váljon.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
