DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy kormányzat, egy leendő kormányzat munkaszervezete, az a javaslat, amelyet az Országgyűlés elé terjeszt, az a minisztériumi és kormányzati struktúra, amelyet saját képviselőivel megszavaztatni kíván, és amelyet a szokásjog és a józan belátás miatt is egyetértőleg kér az ellenzéktől, mindig kifejez egy társadalomképet. Ne egyszerűen csak minisztériumok neveinek felsorolását lássák és lássuk ebben, hanem egy olyanfajta világlátást, amely a többség szerint alkalmas, a meggyőződése szerint a legmegfelelőbb arra, hogy céljait véghezvigye.
Nem az a kérdés - hiszen ez, azt gondolom, magától értetődő -, hogy van-e joga ehhez. Természetesen. Nemcsak joga, hanem kötelessége; megkapta a választóktól a felhatalmazást, ezért élnie kell, él is azzal a lehetőséggel, amely immáron egy törvényjavaslat formájában, egy struktúra képében a saját meggyőződését, elképzeléseit tükrözi.
Elhangzott, ez egy vegyes rendszer, tartalmaz olyan formákat, amelyek a magyar közjogi hagyományokba illeszkedően megvannak és tradícióval rendelkeznek, hagyományos, önálló minisztériumok, és vannak integrált minisztériumok, amelyeknek a magyar közjogi történetben nem vagy alig van előzményük, nemzetközileg azonban ismertek, ma is működnek ilyenek Európában vagy a világ más részén. Én ebben tehát nem problémát látok, hanem egy vállalást. Jelentős az ambíció, nyilván megvan hozzá a felkészülés.
Ilyen a minisztériumok felsorolásában a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, egy olyan minisztérium, amely koordinációt igényel. Úgy látom, mintha lenne félreértés itt a vitában, tudniillik, hogy a területet vezető miniszter mennyire értője, mennyire specialistája az adott szakterületnek. Ha az expozét elmondó Navracsics képviselő úr gondolatait jól értem, akkor itt egy koordinációs tevékenységről van szó. Nyilvánvaló, hogy egyébként, aki koordinálni képes az egészségügy, a sport, a szociális és nyugdíjpolitika, a családpolitika, a kábítószer-megelőzés és kábítószerügyi koordináció kérdéseit, a gyermek- és ifjúságvédelem ügyeit, a gyermek- és ifjúságpolitikát, a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításának részeként a fogyatékosok esélyegyenlősége előmozdításának ügyeit, az tudja koordinálni ezzel együtt az oktatást meg a kultúrát is. Ha tud koordinálni, akkor oktatással meg kultúrával együtt is tudja koordinálni. Ha nem tud koordinálni, akkor ha a területek létszáma csökken, akkor se fogja tudni koordinálni.
Következésképpen itt nyilvánvalóan nem önmagában ez a probléma, nem a területek nagysága, összetettsége a kérdés; ez majd kiderül a kormányzás ideje alatt, hiszen a vállalás világos. Úgy gondolom, a tisztelt leendő kormánytöbbséget megjelenítő képviselők se nem tévednek, se nem arról van szó, hogy valamit nem mértek föl. Úgy gondolom, hogy fölmérték, hogy mire vállalkoznak, megvan önökben az ambíció, hogy ezt a miniszteri-minisztériumi struktúrában megvalósítsák, következésképpen én ezt - ahogy említettem - nem problémaként látom, hanem kihívásként.
(16.10)
A felelősség az önöké, oldják meg! Az ország érdeke azt kívánja, hogy jól csinálják. Azt szeretnénk, ha jól csinálnák. A problémát nem ebben látom.
A problémát egy teljesen más kérdésben látom, hiszen sok tekintetben elhangzott, hogy integrált minisztériumokról van szó, ahol különböző területek koordinációja folyik. Csakhogy az önök választási programja, aztán kijelölt miniszterelnök úr parlamenti nyitóülésen tartott expozéjában is világosan és egyértelműen beszélt kiemelt területekről, prioritásokról. A kiemelt területek, a prioritások száma az önök terve szerint öt. Egyébként azt gondolom, hogy ennél sokkal több nem is lehet. Aki 47-féle prioritást mond ki, határoz el, az vagy nem ért a kormányzáshoz, vagy gyáva. Helyes dolog, hogy viszonylag kevés területet határoznak meg kiemelt ügyként.
Melyek is ezek a területek? A következők: a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend kérdése. Ezt az öt területet tekintik kiemelt ügynek, prioritásnak. Na már most, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumában vannak olyan területek, amelyek a kiemelt ügyek csoportjába tartoznak. Ilyen az egészségügy kérdése, ilyen részben a család kérdése vagy éppen az otthon, otthonteremtés kérdése. És a minisztériumon belül vannak olyan ügyek, amelyek nem tartoznak a prioritások, nem tartoznak a kiemelt ügyek közé, tulajdonképpen az összes nem említett terület, ezen belül az oktatás és a kultúra kérdése. Önök létrehoznak egy olyan integrált minisztériumot, amelyben tehát saját vállalásuk szerint vannak kiemelt ügyek, prioritások, vannak olyan ügyek, amelyek nem kiemelt területek, és ezt egyenrangú félként, integrált minisztériumként kívánják működtetni.
Tisztelt többségi Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Ez emberileg lehetetlen. Ilyen nem működik. Nem lehet úgy integrálni valamit egymás mellé rendelt területként, hogy egyébként közben vállalt hierarchia van a minisztériumba tartozó különböző részegységenként. Egyébként pedig ez is az önök által vállalt megbízatás, saját vállalás. Ebben én semmilyen aggályt, aggodalmaskodást nem akarok felvetni, azt bemutatni, hogy egyébként egyenrangúnak tekintett területek integratív megjelenése és koordinációja egy minisztériumi kormányzati struktúrában lehetséges, egy vállalt hierarchia integratív koordinációja olyan mértékű tárcán belüli belső feszültséget hoz, amely tényleges hierarchiát jelent személyek és területek között.
De ha azzal kezdtük és azzal kezdtem, hogy egy minisztériumi, egy miniszteri vagy kormányzati struktúra természetesen társadalom- és világképet is jelent, azt kell mondjam, hogy - miközben ezt legjobb belátásuk szerint, tehetségüknek megfelelően fogják megvalósítani azzal a társadalomképpel, amely a jelen Európájában, de azt kell mondjam, az Uniónkon és a kontinensen túl is egyre inkább meghatározó, amely a tudást, a tudományt, az innovációt, a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést állítja a kormányzati megoldások, a kormányzati lehetőségek, egyáltalán a kormányzati struktúra fókuszába - ezt az önök kormányzati struktúrája nem tükrözi. Önök ezeket a területeket degradálják, hierarchikus viszonyba állítják más területekkel. Az a helyzet, hogy önök egy olyan kormányzati struktúrában helyezik el a magyar oktatás, a nemzeti kultúra ügyét, más tekintetben az innovációt vagy éppen a környezetvédelmet, amely vállaltan alárendelt, nem mellérendelt. Ez az európai folyamatoknak és mindannak, amit egyébként fejlődésnek gondolunk - megjegyzem, így gondolják a Távol-Keleten, így gondolják az angolszász világban és Európa közepén is egyre többen -, ez ennek ellentmond.
Úgy gondolom, hogy ebben sem valamiféle tévedés van, hanem véleménykülönbség önök és az én, a mi felfogásunk között. Úgy gondolom, hogy a kormányzat akkor működik jól, ha előre láthatóan nemcsak prioritásokat, hanem irányokat is kijelöl. A magyar közjog történetében, a magyar kormányzat történetében oktatás és kultúra mindig kiemelt ügyként szerepelt, ennek kormányzati megjelenése két irányba vitt. Az egyik irány egy kultusztárcaféle irány, amelyben oktatás, kultúra és egyházakkal való kapcsolattartás egy miniszter, egy minisztérium felügyelete alatt volt. Egy másik irány pedig, amelyik különválasztotta - mint például legutóbb 1998 és 2002 között az önök kormányzása idején, megjegyzem, volt ilyen előtte meg utána is - nemzeti kultúra és oktatás ügyét.
Olyan azonban, amely ezeket a területeket egy minisztériumba más nagy területekkel, ám hierarchizált viszonyba degradálva, érdekérvényesítő képességüket elismerten csökkentve helyezte el, ilyen Eötvös József, Klebelsberg Kunó vagy éppen Köpeczi Béla óta, teljesen mindegy, hogy melyik történelmi kort jelenítjük meg, durván az elmúlt másfél évszázadban, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, ilyen nem volt. Önök vállaltan degradálják, vállaltan hierarchizált viszonyba, egy alacsonyabb szintre helyezik a magyar oktatás és magyar kultúra ügyét. Ez egyébként természetesen szintén lehet egyfajta vállalás.
A kiemelt ügyek azonban tükröződni fognak majd durván fél év múlva, nem is kell annyi idő, amikor elkezdünk költségvetést tárgyalni. Kiemelt ügyek ugyanis nem egyszerűen csak eszmei megjelenítése, valamiféle ars poeticája egy adott esetben többségi véleménynek, hanem költségvetés esetében köteleznek is. A kiemelt ügyekre egy kormányzat - amelyet prioritásnak tekint - több pénzt különít el. Amit meg hierarchizált viszonyba helyez el, abban meg kevesebb pénzt helyez el. Egész egyszerűen azért, mert egy hierarchiát állítottak fel. Az nem fog menni, hogy prioritásként, kiemelt területként bizonyos területeket megjelölnek, és arra kevesebb pénzt szánnak a saját maguk által elkészített költségvetésben, vagy éppenséggel a fordított eljárást alkalmazzák.
Ebből viszont azt a következtetést kell levonni, hogy ha kiemelt ügynek tekintik az egészségügy, a munka, az otthon, a család és a rend kérdését, világosan vállalt, egyértelmű prioritást, ezekre a területekre önök több pénzt kívánnak költeni, ebben az esetben az előbb említett minisztériumi struktúrában oktatás, kultúra kérdéseinek kevesebbet. Ez már nem egyszerűen egy eszmei hozzáállás, nyilvánvalóan egy költségvetési tény, majdani beterjesztés is.
A minisztérium koordinációs munkáját ellátni lehetségesnek tartom. Ezzel a fajta struktúrával, amely másfél évszázad magyar oktatásügyéhez és nemzeti kultúrájához való kormányzati hozzáállást jelent, ezzel egyetérteni nem tudok.
Önök szavazzák, önök állítják, önök kívánják vállalni ezt a részt. Tisztelettel kérem önöket, miközben természetesen a vállalás és a végrehajtás joga, lehetősége és követelménye az önöké, a feladat az önöké, tisztelettel arra kérem önöket: a magyar oktatás, a nemzeti kultúra ügyét ne helyezzék hierarchizált állapotba, ne degradálják. Eötvös Józseftől kezdődően egy olyan hagyományt bontanak meg, amely nem egyszerűen csak tradíció, hanem amelynek Közép-Európában lényegesen nagyobb súlya van, mint egész egyszerűen egy törvényjavaslat a Magyar Köztársaság minisztériumairól, minisztériumi felsorolásáról szóló törvényjavaslat.
Kérem, hallgassák azt az érvelést, amelyben ez nem alárendelt szerepet játszik, tekintsék prioritásnak, kiemelt feladatnak az oktatás és kultúra ügyét, ne helyezzék önmagukat egy olyan helyzetbe, amikor egyébként egy vállalt feladatot, egy hierarchiát a magyar oktatás és magyar kultúra ügye tekintetében rossz képbe, egy nem progresszív társadalomképbe, a világban zajló folyamatokat be nem látva helyezik el.
(16.20)
Kérem, gondolják meg, gondolják végig, ezt a területet tekintsék kiemelt ügynek, kiemelt területnek, prioritásnak, ennek megfelelően helyezzék el abban a kormányzati struktúrában, amelyben önök kormányozni kívánnak és fognak kormányozni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)
