DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja természetesnek tartja azt, hogy az új kormány az alkotmány rendelkezései szerint a kormányszerkezet kialakításában nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Ezért a frakciónk úgy döntött, hogy a szerkezethez - hangsúlyozom: a szerkezethez - nem fogunk módosító javaslatokat benyújtani, de a kritikánkat és az aggályainkat el fogjuk mondani az Országgyűlés ülésén.
(14.20)
Mindenképpen szándékunkban áll bemutatni azt a rendkívüli hatalomkoncentrációt, amire a Fidesz készül, és be fogjuk mutatni az ezzel kapcsolatos aggodalmainkat.
Először is az előterjesztő, amikor a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény célját meghatározta, azt mondja az indokolásban, hogy egyfelől a minisztériumi struktúra egyszerűsítését tekinti célnak, másfelől pedig a minisztériumok számának a csökkentését. Most az expozéban Navracsics képviselő úr, leendő miniszter úr kicsit emelkedettebben fogalmazta meg ezeket a célokat, ez kétségtelen. Lehet, hogy a felkészülésben nem volt elég idejük vagy nem volt elég figyelmük arra, hogy ezt hasonlóképpen írásban is megfogalmazzák, mindenesetre az előterjesztésből, a minisztériumok felsorolásáról és a szerkezetről szóló előterjesztésből bántóan hiányzik a hatékonyság. Márpedig ezt a kampányban is számtalanszor hangoztatták, hogy hatékony közigazgatásra van szükség, és természetesen az állampolgárok érdekeit is az szolgálja, ha egy kormány és a kormányzati szerkezet hatékonyan működik.
No, ha az írásban megfogalmazott célkitűzések közül a másodikkal kezdem, azt nagyon gyorsan el lehet intézni. Mert ha a 13-ból 8-at kivonunk, akkor jól látszik, hogy természetesen a minisztériumok számát tekintve ez egy kisebb kormányzati struktúra, ezt a csökkentést a törvénytervezet eléri. Azzal is találkoztunk a nyilvánosság előtt fideszes politikusok érvelésében, hogy ez hivatott szimbolizálni az olcsóbb kormányzást, de azt szeretném nagyon világossá tenni, hogy ezzel, hogy most nem 13, hanem 8 minisztérium van, ez még egyáltalán nincs bizonyítva. Hiszen egy közigazgatás, egy közigazgatási rendszer akkor drága, ha nagy és bonyolult - ez bizonyos -, és ha alacsony a hatékonysága. Szeretném azt is aláhúzni, hogy arról semmilyen képünk nincsen - a miniszterek számát ugyan tudjuk -, hogy ez az állami vezetőknél majd milyen nagyságrendet fog jelenteni. Hiszem sem az államtitkárok, sem a többi vezető számát nem lehet pontosan ismerni.
A hatékonyságról fogok még itt az elején többször is beszélni. Ezekben az újonnan létrehozandó mamutminisztériumokban - vagy csúcsminisztériumokban - az, hogy hogyan szabályozzák a feladatok ellátását, és hogyan fog ez a gyakorlatban működni, hogy erről itt még nem tudunk sokat, talán még nem nagy baj. De hatékonysági szempontból az rendkívüli kihívás lesz, és vannak szakmai aggodalmak a tekintetben, hogy például egy olyan minisztériumban, ahol az oktatási, az egészségügyi, a szociális, az ifjúságügyi, a sport- és egyéb ágazati feladatok rendkívül széles köre jelenik meg, a funkcionális feladatokat, a pénzügyi-gazdálkodási, személyi és egyéb feladatokat hogyan lehet majd úgy ellátni, hogy ez hatékony és ne működésképtelen legyen. Egy irgalmatlanul nagy minisztériumban ezeknek a területeknek a hatékony működését megszervezni, nem látjuk garantáltnak ebből a törvényből.
A hatékonyság szempontjából a következő felvetendő aggályunk a közigazgatási államtitkár tisztségéhez és funkciójához kapcsolódik. Szeretném kinyilvánítani, hogy önmagában a közigazgatási államtitkár tisztségének a visszahozatala valószínűleg helyes. Volt egy kísérlet, ami más rendszerben működött, és azt kell mondanom, hogy nem vált be maradéktalanul, tehát önmagában ezt nem fogjuk kritizálni. De az a homokóra-szerkezet, amiről önök beszéltek a nyilvánosság előtt, hogy a vezetők közül sokan vannak fönn, aztán karcsúsodik, a homokóra nyakánál van a közigazgatási államtitkár, aztán megint szélesedik, és sokan vannak alatta, ez azt mutatja, hogy a homokóra nyakánál rendkívül szűk a keresztmetszet. Az információáramlás fentről lefelé, a döntések továbbítása mind ezen az egy felelős vezetőn kell hogy keresztülmenjen; ez ebben az elgondolásban, ahogy itt látjuk, azt kell mondanom, majdnem lehetetlen. Kötelességünknek tartjuk a parlamenti vitában erre felhívni a figyelmet.
De ugyancsak nagyon komoly aggálynak tartjuk azt, hogy a benyújtott szabályozás teljesen válasz nélkül hagyja azt a problémát, hogy az úgynevezett szakmai államtitkárok és a helyettes államtitkárok milyen viszonyban lesznek egymással. Ha ők csak a közigazgatási államtitkáron keresztül fognak úgymond közlekedni, és a saját szakmai megrendeléseiket egyébként közvetlenül is megtehetik, de funkcionális szempontból a közigazgatási államtitkárnak kell kontrollálni - most nézek államtitkár asszonyra -, lesz ebből probléma. Szeretném felhívni erre a figyelmet.
Tisztelt Országgyűlés! Az a szándékunk, hogy az egyes minisztériumok létrehozásával kapcsolatos észrevételeinket el fogjuk mondani majd az általános vitában többféle szempontból, én itt a vezérszónoklat keretében mindösszesen két minisztériummal kapcsolatban fogok észrevételeket tenni.
Az első a Belügyminisztérium. Én üdvözlöm a Belügyminisztérium visszaállítását. Meg kell mondanom őszintén, hogy miközben szóltak érvek amellett 2006-ban, hogy a kormány létrehozza az önkormányzati és területfejlesztési tárcát, valamint az igazságügyi és rendészeti tárcát, az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy van értelme, főként hatékonysági szempontból; és ha erős kritikát mondok hatékonysági szempontból bizonyos területekre, akkor itt meg azt kell mondanom, hogy el kell ismerni: nagy valószínűséggel a rendészeti területek koncentrálása hatékonysági szempontból eredményes lehet. De értelmetlennek és aggályosnak tartjuk a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szétszedését: a bevándorlási és a menekültügyek a belügyhöz tartoznak majd, az állampolgársági és anyakönyvi ügyek pedig a közigazgatási és igazságügyi tárcához. Biztos, hogy ezt szét lehet értelmesen szedni - a leendő miniszter úr bólogat -, de ez ma egy ügy, egy eljárás, és csak és kizárólag az állampolgár szemüvegén keresztül, az ő szempontjából nézve egészen bizonyos, hogy ez a szétszedés le fogja lassítani pontosan azokat a szimbolikusan is fontos állampolgársági ügyeket, amelyekkel egyébként kitüntetetten kellene foglalkozni.
Ennél is nagyobb problémának látjuk azt, hogy a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos felelősséget a Belügyminisztériumhoz telepíti a törvénytervezet, a közigazgatási hivatalok irányítását pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumra bízza. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Szakmailag, szakpolitikailag értelmes dolog az is, hogyha a belügynél van mind a kettő, értelmes dolog az is, hogyha a közigazgatási tárcánál van mind a kettő, de szétszedni semmiképpen nem jó, hiszen az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatokat úgy tudja jól ellátni a szakminiszter, ha van információja a közigazgatási hivataloktól. Ezt így szétszedni egészen biztosan problematikus lesz a mindennapi működés szempontjából.
Ebbe a törvénybe belekerült egy rendkívül kínos, vagy elírás, vagy szándékos dolog, de ez majd itt ki fog derülni a vitában is. A minisztériumok felszoro… felsorolszá…(Moraj.) Ez olyan, mint az útelágazás… (Derültség.) Szóval, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény 2. § (1) bekezdés i) pontja azt mondja, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz telepíti a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mai hatályos szabályozásban nincs törvényességi felügyelet. (Dr. Navracsics Tibor: Majd lesz.) Azt kiabálja be Navracsics úr, hogy majd lesz. Ez olyan új intézkedése lesz akkor majd ezek szerint az új kormánynak, amelyik az önkormányzati érdekszövetségekkel egészen bizonyosan nem volt végigbeszélve, és a törvényességi felügyelet intézményének bevezetése azt jelenti, hogy az új kormány saját maga alá akarja gyűrni az önkormányzatokat.
Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy mi a különbség az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése és az önkormányzatok felügyelete között, a jogi egyetemeken az elégségeshez szükséges tudásnak van minősítve. A különbség ugyanis óriási, úgy eszközrendszerében, mint hatásában. Szeretném elmondani azt, hogy az önkormányzati autonómiát a Magyar Szocialista Párt értéknek tartja, és kifejezetten károsnak, s ha úgy tetszik, inkorrektnek azt, hogy ilyen lopakodó jogalkotással jelentse be azt a szándékát a leendő kormány, hogy az önkormányzatokat a kormány alá akarja hajtani.
Nem tartjuk helyes dolognak az igazságügyi és rendészeti tárcától a Belügyminisztériumhoz telepíteni az áldozatsegítést és a bűnmegelőzést. A társadalmi bűnmegelőzés intézményében Gönczöl Katalin professzor asszony vezetésével jól működő rendszer alakult ki; a társadalmi bűnmegelőzési tevékenység irányítását sokkal jobban szeretnénk egy erősebben civilorientáltságú tárcánál látni. Szakpolitikus képviselőtársaim el fogják mondani az ezzel kapcsolatos aggályukat.
(14.30)
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladat- és hatáskörének kijelölésénél jól látszik az, hogy a beterjesztő a miniszterelnöki szerep megduplázására készül. Orbán Viktor leendő miniszterelnök a kormány fölött lebeg majd, és a kormányfői feladatok izzadságosabb részét rábízza Navracsics Tiborra. Ennek érdekében egy rendkívül komoly hatalomkoncentrációra készül a közigazgatási és igazságügyi tárcánál.
Szeretném ennek a hatalomkoncentrációnak néhány eszközét vagy példáját bemutatni. Ha például leendő miniszterként Matolcsy miniszter úr úgy dönt, hogy miniszteri biztost akar kinevezni, akkor a közigazgatási és igazságügyi tárca közigazgatási államtitkárához, Gál András Leventéhez kell fordulnia, és ha ő kifogást emel, akkor nem nevezheti ki az adott miniszteri biztost. Ez ugyanúgy igaz például az osztályvezetőkre. Ha például egy leendő mamuttárca vezetője, Réthelyi Miklós ki akar nevezni egy háromfős osztály élére valakit - akár az oktatási, akár az egészségügyi területen -, akkor ezt csak és kizárólag akkor teheti meg, ha ehhez Gál András Levente úr hozzájárul.
Mi lehet a célja ennek a szabályozásnak? Ha a csúcsminiszterre rábíznak fél tucat ágazatot és sok ezer milliárd forinttal való felelős gazdálkodást, akkor azt nem lehet elképzelni, hogy el tudja dönteni, hogy egy háromfős osztályt ki vezessen? Nem erről van szó. Egyszerűen arról van szó, hogy politikai kontroll eszközeként kívánják működtetni ezt a személyzeti hatáskört, ami olyan erővel jelenik meg ebben a jogszabályban, ami példátlan a magyar jogrendszerben.
Az alkotmányügyi bizottságban ezt a problémát fölvetettük, és ott az előterjesztők nevében Répássy képviselő úr azt a választ adta, hogy hiszen az előző kormánynál is volt hasonló hatáskör, koordináció, személyzeti hatáskör. Szeretném elmondani itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy ilyen hatáskör nem volt, és ezzel nem is lehet egyetérteni.
S ha már ennél a témánál tartunk, a kormány és a közigazgatási közszolgálat viszonyáról: ezen a területen, ha a világban szétnézünk, vagy ha a történelemben visszatekintünk, sokféle szabályozás van. Vannak végletes szabályok, például az 1883 előtti amerikai rendszer. A Pendleton Actet megelőző időszakban a teljes zsákmányszerzés szabálya volt érvényben: aki megnyerte a választásokat, valamennyi közigazgatási tiszt fölött diszponált. Ez azóta persze enyhült már. A másik véglet az, amikor kormányváltáskor csak a politikus személye változik, és a magasan képzett közigazgatási vezetők és szakemberek maradnak.
Magyarországon a rendszerváltás óta megoldatlan ez a kérdés. 1990-ben a bizalmatlanság miatt nagy vérveszteséget szenvedett el a közigazgatás, és azóta a különböző kormányok különböző módon próbálkoztak ennek a megoldásával, szabályozással és gyakorlat kialakításával is, hozzáteszem, mérsékelt sikerrel.
És itt most akkor álljunk meg egy percre! Amikor a személyzetről beszélünk, és arról, hogy milyen politikai eszközöket vagy milyen politikai kontrollt kíván - és ezt mi állítjuk - a Fidesz bevezetni, akkor azt kell mondjam, ahhoz képest, ami akár az alkotmányügyi bizottságban elhangzott, akár amit most az expozéban Navracsics képviselő úr mondott el, egészen más példákat hozunk föl.
Az expozéban Navracsics úr azt állította, hogy rossz gyakorlatot akarnak felszámolni ezzel a szabályozással, és azt mondja, hogy az a céljuk, hogy a közigazgatási apparátust a pártpolitikától mentesítsék. Önmagában persze ez egy elfogadható és nemes cél, csakhogy egészen más van ebben a tervezetben leírva. Teljes körű politikai kontroll és szelekció alá akarják vonni a köztisztviselői kart. Az előző példa, a személyzeti hatáskörök, amiket elmondtam, csak az egyik példa. Szeretnék hozzátenni még néhányat. Ilyen például az, hogy megszüntetik a jelenleg a köztisztviselői törvényben kötelező pályáztatási rendszert. Csak a hivatali szervezet vezetőinek döntésén múlik, hogy lesz pályázat vagy sem.
Az általános vitában képviselőtársaim be fogják mutatni részletesen az ezzel kapcsolatos aggodalmainkat, de azt már most szeretném leszögezni, hogy a Fidesz a köztisztviselőket védő szabályokat figyelmen kívül hagyja, ki akarja iktatni, és kizárólag politikai bizalmon múló rendszert akar építeni, ami meggyőződésünk szerint rendkívül káros a közigazgatásba és a köztisztviselőkbe vetett bizalom szempontjából is.
S ha már itt tartunk, akkor a felelősségről néhány szót. A Fidesz korábban gyakran hangoztatta azt, hogy a felelősséget újra akarja értelmezni. A jogállási törvény indokolása méltatlan és valótlan vádaskodással kezdődik, amikor azt mondja, hogy elvész a felelősség. Akkor joggal tesszük föl a kérdést, hogy van-e új, a mostaninál nagyobb felelősséget előíró szabályozás például a minisztereknél. Nincsen. Ez a törvény ugyanaz a felelősség tekintetében, amit az előző kormányok alkalmaztak. Orbán Viktor leendő miniszterelnök nem kíván semmivel sem nagyobb jogi felelősséget megállapítani a miniszterei számára, tehát itt csak egy politikai szólamról volt vagy lehetett szó.
Tisztelt Országgyűlés! Az expozéja végén Navracsics képviselő úr elnézést kért azért, hogy egy hiba csúszott be az előterjesztésbe, ez a miniszteri fizetésekkel kapcsolatos. A parlament alkotmányügyi bizottságában is elmondta Navracsics képviselő úr mint előterjesztő, hogy az az állítás, amire a Magyar Szocialista Párt a tegnapi napon fölhívta a nyilvánosság figyelmét, hogy a Fidesz arra készül, hogy 15 százalékkal magasabb jövedelemmel, juttatással induljanak az új kormány tagjai, mint amilyen a jelenlegieknek van, nos, tisztelt képviselőtársaim, a mi figyelemfölhívásunk egy valós problémára irányult. Egyszerűen igaz az, hogy úgy tervezték, vagy tévedésből, vagy szándékosan, vagy bármilyen oknál fogva, hogy 15 százalékkal magasabb jövedelemmel indulnak, 15 százalékkal több fizetést akar adni a Fidesz a minisztereknek. Lehet, hogy úgy van, ahogy ezt Navracsics úr mondta, hogy tévedés, és most ezt szeretnék korrigálni, lehet, hogy máshogyan, de egy egészen bizonyos: amit tegnap Szijjártó úr a Magyar Szocialista Párt elnökének bejelentésére mondott, az tisztességtelen, inkorrekt, hazugság, és akkor lehet csak elhinni, hogy Navracsics Tibor ma igazat mondott, ha Szijjártó úr ezt világossá teszi, és bocsánatot kér.
A zavart egyébként az is jelzi - ezt csak zárójelben jegyzem meg -, hogy Kósa Lajos képviselő úr hirtelen felindulásból azt mondta, hogy ezt majd a Ktv.-ben akarják szabályozni. De nyilván rájöttek ők is arra, hogy ez mekkora csacsiság; ez pont olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy egy orvosok fizetéséről szóló törvényben nem szabályozzák az orvosok fizetését, hanem majd a pedagógusok fizetéséről szóló törvényben. Szóval, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim, itt szimpla sumákolás volt. Azt szeretném kérni, hogy a parlamenti szabályok és a tisztesség szerint Szijjártó úr kövesse meg Lendvai Ildikót.
Tisztelt Országgyűlés! Még két dologról. Ez a törvény néhány mondattal visszaállítja a megyei és fővárosi közigazgatási hivatalokat. Hibának tartom. Miközben az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése fontos, és a Fidesznek megvan a maga felelőssége abban, hogy idáig jutottunk ezen a területen, meggyőződésem az, hogy a modernizáció, a korszerű közigazgatás kiépítése, az a regionalizáció kell hogy legyen. A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint a 7 régió hatékonyabban, jobban megszervezhető, mint a 19 megye, ezért mi továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, és el fogjuk mondani az érveinket, ami a regionalizáció mellett szól.
Összegezve: ez a törvénycsomag, amit az asztalunkra tettek, egy rendkívüli hatalomkoncentrációt mutat; másodsorban semmilyen garanciát nem látunk arra, hogy hatékonyabban működne, mint a mostani rendszer; és a gyökeres átalakításnak a kormányzati felelősségi rendszerben, amiről beszéltek, nyoma sincs.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék egy jó hírt mondani a történészeknek és a kutatóknak. Külön öröm az, hogy az elmúlt ciklushoz hasonlóan továbbra is készül hangfelvétel a kormány üléseiről. Szemben az első Orbán-kormány gyakorlatával, a mostani, leendő Orbán-kormánynak a kormányüléseit lehet majd kutatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
(14.40)
