DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom az idejüket olyan hosszan igénybe venni, mint ahogyan ez a lehetőségemre állna. A törvényjavaslatok, a három törvényjavaslat nagy része a kormány szervezetalakítási szabadságának a körébe tartozó módosításokat fogalmaz meg és ilyen javaslatokat tesz. Ahogyan eddig már sok szó esett róla, a kormány szervezetalakítási szabadságának a körébe tartozó kérdéseket általában az ellenzék ha vitatja is, de önmérsékletet szokott tanúsítani abban a tekintetben, hogy ez vajon kinek a felelőssége, és egyértelműen a kormány felelőssége a kormány szervezetalakítási szabadsága. Természetesen ezen belül is kritikák érték a törvényjavaslatokat. Úgy gondolom, hogy erre megpróbálunk majd válaszolni.
Amiről én most szólni szeretnék, az az alkotmánymódosításnak egy olyan pontja, amely már jóval nagyobb vitákat váltott ki eddig, mégpedig a 200 fős parlamentnek az alkotmányban való rögzítése. Hozzáteszem, hogy ez nem egy új keletű vita. Akik az Országgyűlés tagjai voltak az előző ciklusban, azok emlékeznek rá, hogy minden egyes alkalommal vita alakult ki arról, hogy vajon az alkotmányban kell-e rögzíteni előbb az országgyűlési képviselők létszámát és utána kell-e választási törvényt alkotni, vagy pedig előbb a választási törvényt kell elfogadni és utólag az alkotmányban rögzíteni.
(14.00)
Az általam ismert európai megoldások között erre is van példa, és fordítva is van példa. Néhány európai alkotmány tartalmazza a képviselők, az Országgyűlés létszámát. Ennél sokkal jelentősebbnek tartom azt, hogy ebben a kérdésben nemcsak az Országgyűlés eddigi pártjai között, hanem a nyilvánosság előtt is konszenzus alakult ki.
A választásokon nemcsak a miénk egyébként, de elsősorban a Fidesz régi elképzelése volt a legfeljebb 200 fős parlament. A választásokon egyértelműen többséget kapott, támogatást kapott ez az elképzelés, tehát a választók támogatják azt, hogy az országgyűlési képviselők létszáma mintegy a felére csökkenjen. Ez az eddigi parlamenti vitákból kitűnően más pártok számára is evidencia volt, támogatták, de sohasem jutottunk el magához a megvalósításhoz, ahhoz, hogy a választójogi törvény módosítására sor kerüljön.
Mi az előző Országgyűlésben is azt javasoltuk, hogy az alkotmány tartalmazza a parlament létszámát, és az alkotmány vagy valamilyen más norma adjon határidőt a pártoknak arra, hogy meg tudjanak egyezni abban, milyen választási törvény, milyen választójogi reform kell ahhoz, hogy a kisebb Országgyűlés a valóságban is, a gyakorlatban is megvalósuljon.
Most ugyan rendelkezünk azzal a parlamenti többséggel, hogy meg tudnánk határozni azt, hogy szerintünk mely választási reform szükséges a 200 fős parlamenthez, mégis azt javasoljuk, hogy az alkotmány azt rögzítse, hogy legfeljebb 200 fő plusz 13 kisebbségi képviselő lehet az Országgyűlésben, de az alkotmánynak ez a rendelkezése csak egy külön törvény elfogadása esetén lépjen hatályba, tehát egy külön törvény léptesse hatályba az alkotmánynak ezt a rendelkezését.
Emellett azt is javasoljuk, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága hozzon létre egy albizottságot, egy választójogi reform albizottságot, amely albizottságban nem érvényesülnek a parlamentben és a bizottságokban is létező létszámarányok - az ellenzék és a kormány közötti egyharmad-kétharmados arány nem érvényesülne -, hanem egy paritásos albizottság jönne létre. A paritásos albizottságban az ellenzéknek is, és a kormányoldalnak is egyenlő esélye lenne arra, hogy befolyásolja az új választási törvény szövegét és tervezetét.
Persze szükséges egy határidő szabása ebben a kérdésben. Azért szükséges határidőt szabni, mert úgy gondoljuk, úgy hisszük, hogy a választási törvény elfogadására az előttünk álló választási ciklus első felében sort kell keríteni. Ha ugyanis túlságosan sokáig húzódna ez a kérdés, akkor már joggal vethető fel, hogy nincs kellő idő a következő választásokra való felkészüléshez. Márpedig nyilván egy ilyen jelentős létszámcsökkentés számos kérdést érint: az egyéni képviselői választókerületek kialakítását érinti, érinti a pártok működését is, a pártok szervezetét, hogy hogyan határozzák meg azokat a szempontokat, a képviselőjelöltek kiválasztásának szempontjait, és nem utolsósorban természetesen a választópolgárok viszonyát is érinti, hogy hogyan viszonyulnak majd egy ilyen új választási törvényhez.
Mi következik ebből? Az következik ebből, hogy bár az alkotmány rögzítené ezt a létszámot, a konkrétum egy külön választási törvényben, egy választójogi törvényben születne meg, és ennek a megalkotásában egyenlő eséllyel veszünk részt kormánypárti és ellenzéki képviselők. És az is benne van az országgyűlési határozatban, hogy amikor elkészíti az albizottság ezt a tervezetet, utána széles körű társadalmi vitára is kell bocsátani, hiszen ma még nem tudhatjuk, hogy mely szervezetek, mely jelölőszervezetek indulnának egy következő választáson, tehát nekik is esélyt kell adni arra, hogy beleszóljanak; plusz a kisebbségi képviselet miatt teljesen jogos elvárás, hogy a kisebbségi szervezetekkel is egyeztetni kell.
A kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló határozatunk, amelyet ez év februárjában fogadott el az Országgyűlés, tartalmaz egy menetrendet, tartalmaz bizonyos elveket, hogy milyen elvek mentén kell kialakítani a kisebbségek választási lehetőségét és a kisebbségek országgyűlési képviseletét, és tartalmaz az elvek mellett határidőket is. Ugyanez a határozat a kormány felelősségébe tette volna, hogy nyújtson be egy ilyen választójogi törvényt, de ha már elindul egy ilyen választójogi reform előkészítése, akkor természetes, hogy a választójogi reform albizottságának is figyelembe kell vennie ezt a kisebbségek képviseletére vonatkozó országgyűlési határozatot.
Emellett, tehát amellett, hogy elindul a választójogi reform előkészítése, benyújtottuk az Országgyűlésnek egy lehetséges változatát, egy lehetséges választási reformnak a javaslatát. Tekintsük ezt tárgyalási alapként, tekintsük olyan törvényjavaslatként, amelyről el lehet kezdeni például a vitákat az alkotmányügyi bizottság albizottságában. Azért nyújtottunk be egy olyan javaslatot, amely a reményeink szerint vagy a felfogásunk szerint megvalósítja mindazokat az elveket, amelyeket eddig hangoztattunk a kisebb parlament kialakítása során, azért nyújtottuk be, hogy igenis bizonyítsuk, hogy megvalósítható a kisebb Országgyűlés, megvalósítható a 200 fős Országgyűlés úgy, hogy az 1989-ben létrehozott vegyes választási rendszer keretein belül azokat a mandátumarányokat nem érintve, azokat nem felborítva igenis megvalósítható, úgymond a status quo alapján létrehozható egy kisebb parlament.
Természetesen ez kevesebb egyéni kerületet jelent, kevesebb listás mandátumot, kevesebb kompenzációs mandátumot jelent, de mindez abból következik, hogy az országgyűlési képviselők létszáma csökkentésének megvannak a maga következményei. Hangsúlyozom: tárgyalási alap. A tárgyalási alapnak az is része, hogy hogyan képzeljük el a kisebbségek parlamenti képviseletét. A javaslat szerint egy kedvezményes kisebbségi mandátum szerzésére nyílna lehetősége a kisebbségi szervezeteknek, kisebbségi jelölőszervezeteknek. Ez azt jelenti, hogy ahogyan a választópolgárok a pártokra szavaznak, ugyanúgy kisebbségi jelölőszervezetek jelöltjeire is szavazhatnának, illetve kisebbségi jelölőszervezetek országos listájára is szavazhatnának. A kisebbségi jelölőszervezetek pedig kedvezményesen állíthatnak országos listát, és kedvezményesen szerezhetnek mandátumot is.
Azt hiszem, ez egyébként nagyon jó tárgyalási alap lehet a szomszédos országok irányába, hiszen Horvátországot leszámítva más szomszédos országokban nincs olyan kedvezmény, amelyet ez a törvény tartalmazna. Nincs olyan kedvezmény, amely itt, ebben a javaslatban megfogalmazódik, tudniillik, hogy az egy mandátum eléréséhez szükséges szavazatszám egyharmadával már parlamenti képviselethez juthatna egy kisebbségi jelölőszervezet. Természetesen a további mandátum megszerzéséhez már csak az a kedvezmény él a kisebbségi jelölőszervezetek számára, hogy nincs számukra 5 százalékos parlamenti küszöb.
Ahogyan mondtam, ez egy tárgyalási alap, kérem, fogadják így ezt a javaslatot, és az alkotmánymódosítást ezzel a szemmel nézzék. Azzal a szemmel nézzék, hogy amiben konszenzus alakult ki a magyar belpolitikában, ráadásul a választók is támogatják, tudniillik, hogy csökkenjen jelentősen az országgyűlési képviselők száma, ezt a konszenzust rögzítsük az alkotmányban, és ehhez igazítsuk utána a választási törvényt, ehhez alkossunk egy új választási törvényt, és a következő általános országgyűlési választásokon már egy kisebb létszámú Országgyűlést választhatnak a választópolgárok.
A javaslat, mármint a három törvény többi eleméről szándékosan nem szóltam, hiszen az előterjesztő, valamint az utánam szólók még fognak ezekről a részekről beszélni. Kérem, hogy az alkotmánymódosítással szembeni eddigi fenntartásaikat fontolják meg még egyszer. Nem vitatták, hogy a három pont közül kettő a kormány szervezetalakítási szabadságának újraértelmezését, kiterjesztését jelenti. A kisebb Országgyűlés pedig egy politikai konszenzus eredményeként kerülne bele az alkotmánymódosításba.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)
