DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan a bizottsági kisebbségi álláspont ismertetésénél elmondtam, a leendő kormányzat, a leendő kormányzati többség felelősségét és lehetőségét arra, hogy a kormányzati struktúrát szabadon kialakítása, természetesen nem kívánjuk elvitatni. Ugyanakkor szeretnénk majd a kritikai észrevételeinket megfogalmazni, de ezt megelőzően észrevételeznénk azért néhány pozitívumot az elénk tett törvénycsomagból.
Üdvözöljük azt, hogy végre megszűnik az az áldatlan helyzet, hogy az igazságügyi és a rendészeti kormányzás egy minisztériumon belül van; üdvözlendő az, hogy visszaáll a közigazgatási államtitkári pozíció; és természetesen üdvözlendő az, hogy a közigazgatási hivatalok rendszere újra visszaáll, és az önkormányzatok feletti törvényességi felügyelet rendeződik.
Amikor ezt a törvénycsomagot és elsősorban a központi államigazgatási szervek, illetve a miniszterek, államtitkárok jogállásáról szóló törvényjavaslatot megnéztük, elsősorban azt kutattuk, hogy a kormányzati működés nyilvánosságára, átláthatóságára milyen biztosítékok vannak.
(15.40)
Önmagában a csúcsminisztériumi megoldás, amit alkalmazna az új kormányzat, annyiban aggodalomra adhat okot, hogy amennyiben több, egymástól eltérő közigazgatási-közpolitikai terület - mint például az erőforrás-minisztériumnál ezt majd látjuk - egyetlen minisztériumban van összefoglalva, akkor kétségessé válik egyrészt a parlamenti ellenőrzés, hogy az interpellálhatósága az adott miniszternek mennyire lesz hatékony, illetve némi aggodalom van abban a tekintetben, hogy a különböző egyeztetések valóban a nyilvánosság előtt, valóban adott esetben különböző társadalmi szervezetek bevonásával mennek végbe, nem arról fog-e szólni ez a csúcsminisztériumi struktúra, hogy a különböző bürokratikus apparátusok egy minisztériumon belül a nyilvánosság kizárásával játsszák majd le a meccseiket.
És természetesen egy hatékony antikorrupciós fellépés jegyében szeretnénk arra is megoldást látni, hogy az úgynevezett forgóajtó-effektust az új kormányzat hatékonyan meg kívánja előzni, illetve ki kívánja iktatni. Arra gondolok, hogy kíváncsiak várjuk azokat a javaslatokat, amelyek valamiféle szabályozást visznek abba a rendszerbe, amikor a közigazgatásból a magánszférába kiáramló volt tisztviselők, majd a magánszférából adott esetben a volt céget ellenőrző központi hatóságba visszaáramló volt üzletemberek- hát, hogy úgy mondjam - meglehetősen visszás helyzeteket tudnak teremteni. Arról van szó, hogy például számos olyan hatóság van, ahol szokványos az - gondolok itt a fogyasztóvédelemre, a hírközlési hatóságra és más ilyen ellenőrző szervekre -, hogy ki-be járnak az ellenőrzött szervek és a nemzeti hatóság között a különböző tisztviselők, szakemberek. Azért, hogy kétség se férhessen ezeknek a hatóságoknak a pártatlan és korrupciómentes működéséhez, szükséges az, hogy az új kormányzat világos elképzelésekkel álljon elő, hogy ezt a forgóajtó-effektust miként kívánja kizárni.
Ennek a törvénycsomagnak része az alkotmánymódosításra tett javaslat, amiben van egy elem, ami szintén az új kormányzati struktúrából, az új kormányzati struktúrára vonatkozó elképzelésekből fakad. Ez a miniszterelnök-helyettesi pozíciónak a létesítése. Navracsics Tibor beszédére reagálva azt azért hadd mondjam el, hogy nem feltétlenül légből kapottak a különböző ilyen vészjelzések, hiszen elképzelhető azért egy olyan megközelítése is ennek a javaslatnak, hogy tulajdonképpen szentesítésre kerül egy több ciklus óta kijegecesedett rossz gyakorlat, hogy a miniszterelnök eléggé kevéssé interpellálható. A félelmek nézőpontom szerint abból adódnak, hogy amennyiben szentesítésre kerül a miniszterelnök-helyettesi pozíció, még kevesebbet fogjuk látni, mondjuk, a leendő miniszterelnököt, vagy például a rengetet államtitkár nem vezet-e ahhoz, hogy adott esetben a miniszterek is viszonylag keveset fognak szerepelni a parlamentben.
De természetesen létezik ennek a módosítási javaslatnak egy jóindulatú megközelítése; egy erős miniszterelnöki szereppel rendelkező alkotmányos szerkezetben nyilván kívánatos az, hogy a miniszterelnök-helyettesi pozícióról megemlékezzen az alkotmány, ne pusztán rendeleti jogalkotásra legyen hagyatkozva ennek a pozíciónak a megnevezése.
Ugyanakkor ebben a törvénycsomagban van egy kakukktojás, amit elmondtunk már a bizottsági vitában, ez a kisebb parlament, illetve a 200 főnek mint felső határnak a rögzítése az alkotmány szövetében.
Szeretném azt hangsúlyozni, és a Lehet Más a Politika ezt képviselte végig a választási kampányban, hogy a parlament létszáma nem költségvetési kérdés. Természetesen meg kell hallani az emberek szavát, ugyanakkor a politikusoknak, a parlamenti képviselőknek van felelősségük is abban, hogy azt tisztázzák a választópolgárok előtt, hogy a parlament létszáma nem költségvetési kérdés, nem attól fog nőni az életszínvonal, hogy adott esetben kisebb létszámú parlamentünk van. Sokkal égetőbb probléma az - és ebben a tekintetben természetesen óriási felelősség hárul a kétharmados többségre -, hogy miként lehet a magyar demokrácia becsületét visszaszerezni, miként lehet közelebb hozni a magyar választókhoz a parlamentáris demokráciát.
Mi azt szeretnénk, hogy egy olyan vitafolyamat menjen végbe az Országgyűlésben, és természetesen egy olyan társadalmi nézetegyeztetés folyjon a következő másfél évben - és ezért üdvözöljük a kormányzati többségnek az országgyűlési határozati javaslatát -, amelyik lehetővé teszi, hogy kitegyük az asztalra azokat a szempontokat, amelyek végén valóban egy választójogi reform úgy megy végbe, hogy a magyar választók közelebb tudják magukhoz érezni a magyar parlamentet, egyáltalán a magyar demokráciát. Arra kell választ adni: hogyan lehet felszabadítani a politikai mezőt, hogy ne egy kegyelmi állapot legyen, hogy új pártok bekerülnek a magyar parlamentbe, hanem a magyar pártrendszer valójában és hosszú távon visszanyerje a megújuló képességét, hogyan lehet nagyobb beleszólást adni például a magyar választóknak abba, hogy a különböző listákra kik kerülnek fel. Nem ragozom tovább.
A kritikai észrevételünk ezzel az alkotmánymódosítással kapcsolatban, hogy úgy előlegez meg egy számot, még akkor is, ha ezt felső határként rögzítené az alkotmány szövetében, hogy ez a vitafolyamat nem ment végbe. És érezzük a tétjét, ezen a vitafolyamaton múlik az, hogy egy olyan új választójogi rendszer lép életbe a tervek szerint 2011 végén, ami visszaadja a magyar parlamentáris demokráciába vetett bizalmat, aminek az lesz az eredménye, hogy a magyar választók közelebb tudják majd érezni magukhoz ezeket az intézményeket.
És még valami: ugyanez a passzus megemlékezik a kisebbségek, a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletéről. Tisztában vagyok azzal, hogy 1992 óta egy alkotmánybírósági határozat folytán van egy alkotmányos mulasztás ebben a kérdésben. Én igazából csak a dilemmáimat szeretném önökkel megosztani, hogy egyik oldalon ott áll az, amit Répássy Róbert képviselő úr elmondott, hogy ennek a rendezése nem pusztán egy magyar alkotmányossági kérdés, hanem elsőrendű kül- és nemzetpolitikai érdeke Magyarországnak, hogy ennek a folyamatnak a végére ezt a feszültséget valamilyen módon feloldja. A másik oldalon azt is végig kell viszont gondolnunk, hogy egyrészt beviszünk egy korporatív elemet a parlamentáris demokráciába, másrészt - főként egy kisebb létszámú parlamentnél - a 13 kisebbségi képviselő nagyon könnyen a mérleg nyelvét tudja játszani.
Azt is mérlegelni kell, hogy mi történik például akkor - tudom, vannak olyan országok, például Szlovénia, ahol nagyon gyakran a kisebbségi képviselőn múlik egy kormánynak vagy egy kormányzati javaslatnak a sorsa -, milyen kockázatok adódhatnak abból, ha a kormány-ellenzék dichotómiába belekerülnek a nemzeti és etnikai kisebbségek. Ezt javasolom megfontolni a leendő kormánytöbbség számára.
Mindazonáltal az alkotmánymódosításra vonatkozó javaslataikat emiatt, a javaslat 1. §-a miatt ebben a formában így nem tudjuk támogatni, ugyanakkor üdvözöljük - még egyszer - azt, hogy ezt az országgyűlési határozati javaslatot a mai napon a Ház elé terjesztették; üdvözöljük azt, hogy egy olyan választójogi reformot szeretnének, ami nem szakít a ’89-90-es jogállami forradalom idején kialakult vegyes választási rendszerrel, de azt szeretnénk, hogy a parlament létszámára akkor legyen mondás az alkotmányban, ha ez az egyeztetési folyamat lezárult.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban és szórványos taps a Jobbik soraiban.)
