LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Rendkívül fontos a választópolgárok számára egy alakuló, új kormány kormányzati felfogása és szerkezete. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt azonban csak később, négy év kormányzat során tapasztalják meg. Van valami viszont, ami már az első pillanatban fontos, mert már az első pillanatban el lehet sózni úgy a levest, hogy az később is élvezhetetlen legyen.
(17.40)
Ezért tartottam rendkívül fontosnak, hogy Navracsics Tibor képviselő úr, leendő miniszter úr megkísérelte kiköszörülni a csorbát, azt a csorbát, ami a közvéleményt, a nyilvánosságot - igen, a mi jóvoltunkból - már az első perctől aggasztotta. Ez pedig a miniszterek tervezett 200 ezer forintos fizetésemelése volt. Navracsics Tibor úr érezte, és köszönöm neki, hogy megérezte (Derültség a Fidesz soraiban.), hogy ki kell köszörülni a csorbát. Nagy csorba volt ez, hiszen ugyan sokan kételkednek abban, hogy két hét alatt lehet-e közbiztonságot hozni Magyarországra, de még a kételkedők sem gondolták volna, hogy két röpke óra is elég lesz a miniszterek fizetésemeléséhez. Sokan gondolkodtak másképp arról, hogy kell-e csontvázakat keresni, hogy romok vannak-e Magyarországon, de még ők sem gondolták volna, hogy ennyire jól fogják Magyarországon a csontvázkeresőket, a romok alatt guberálókat javadalmazni. Csorba volt tehát, és örülök, hogy harmadik nekifutásra - sajnos csak harmadik nekifutásra - a Fidesz kész kiköszörülni a csorbát. Harmadik nekifutásra.
Először tudniillik, megszólalásunk után a Fidesz szóvivője azt mondta, hogy ez álhír, nem ez van a törvényben. Valaki figyelmeztette. Következett a második nekifutás, Kósa Lajos képviselő úr már kétségkívül őszintébb szándékokról tanúskodó nekifutása, aki azt mondta, hogy bocsánat, ez van a törvényben, de a fizetéscsökkentést egy másik jogszabályban, a köztisztviselői törvényben kívánják helyrehozni. Ahogy Lamperth Mónika már jelezte, apró szépséghibája volt ennek az érvelésnek, hogy a miniszterek nem köztisztviselők. Bízom benne, hogy ezt azóta Kósa Lajos képviselő úr is észrevette. De a lényeg a szándék, és valóban jó szándékról tett tanúságot Navracsics Tibor úr, képviselő úr bejelentése.
Miért kell még további két megnyugtatás ahhoz, hogy a csorbát valóban kiköszörültnek tekintsük? Azért, mert ugyan Navracsics Tibor képviselő úrnak kétségkívül elhiszem, hogy nem volt ilyen szándéka, és igazat mondott a parlament színe előtt, korrekt embernek ismerem, elismerem, hogy ő talán valóban meglepetésszerűen észlelte, hogy mit ír alá, bár megjegyzem, ez nem tölt el megnyugvással a későbbiek vonatkozásában. Igen ám, csakhogy ezt a törvényt aláírta Répássy Róbert képviselő úr is, akiről nehezen hiszem, hogy ne tudta volna, milyen törvényben szerepelt korábban, 2009-ben a miniszterek fizetéscsökkenése, hiszen ő maga személyesen módosító indítványt adott be ahhoz a törvényhez. Ennyire feledékeny nem lehet valaki. Ezért, hogy mindnyájan megnyugodjunk, nem annyira én, mint inkább a közvélemény, szeretném még két további lépésre kérni az eljövendő kormányzó erőket, hogy Navracsics Tibor úr szándéka valósággá váljon.
Az egyik: nem elég a lehetőségről beszélni. A Bajnai-kormány nemcsak azt írta be a törvénybe, hogy a miniszterelnök csökkentheti a miniszterek fizetését, hanem még aznap - pedig ez annak a kormánynak első törvényjavaslata volt - csökkentette is. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszólása.) Navracsics Tibor úrtól nagyon szép, hogy ő módosító javaslattal nyilván beíratja a törvénybe a “csökkentheti” szót, de hiányzik itt a főszerepelő. Orbán Viktor úr kíván-e élni ezzel a lehetőséggel?
Csodálkozással vegyes sajnálkozással látom, hogy Orbán Viktor úr, a leendő miniszterelnök nincs jelen a parlamentben, és nem kíséri figyelemmel a vitát, ami saját kormánya összetételéről szól. De bízom benne, hogy ha most fontos országos teendői miatt nem tudja nyomon követni azt a vitát, ami többek között róla szól, akkor még a mai nap folyamán nyilatkozatban csatlakozik Navracsics képviselő úrhoz, és azt mondja, hogy igen, élni fogok a lehetőséggel, és nem lesz olyan régi harcostárs, barát, üzlettárs vagy politikai társ, akinek a fizetését nem csökkentem a kormányban, élve a lehetőséggel. De ezt csak az ő szavára lehet elhinni. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Ez a Fidesz, nem az MSZP.)
Van egy második kérés ahhoz, hogy beteljesüljön, amit Navracsics képviselő úr velem együtt óhajt. Tudnunk kell a következőt. A már az előbb idézett Répássy Róbert képviselő úr ahhoz a bizonyos 2009-es fizetéscsökkentő törvényhez, mint mondtam, módosító javaslatot adott be. Akkor azonban kevesellte a 15 százalékos csökkentést, és azt javasolta, hogy a 2002-es szintre, illetve felére csökkentsék a miniszterek fizetését. Mégis tudnunk kell, a feledékeny Répássy képviselő úr - aki egyszer beadott egy javaslatot, majd jegyzett egy törvényt, ami ezt nem tartalmazta - tesz-e egy harmadik lépést is, és bead hasonló módosító javaslatot saját mostani törvényéhez.
Tudniillik, mire hivatkozott 2009 májusában, egy évvel ezelőtt? Hadd idézzem! “Az ország jelenlegi gazdasági állapota indokolja, hogy a takarékosságot a kormány magán kezdje - milyen igaz -, maga is vállaljon részt a terhekből.” (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.) Elmondja, hogy 2006 óta ő maga több javaslatot tett a miniszterek fizetésének felére csökkentésére, de a kormánytöbbség most is - idézem őt - ”csak nevetségesen kis mértékben csökkenti a miniszterek fizetését.”
Nos, az önök által jegyzett törvényjavaslat 1. ezt a nevetségesen kis mértéket sem tartalmazza; 2. mivel önök most készséget mutatnak a törvénybe foglalásra, szeretném tudni, hogy ez a mérték még mindig ilyen - idézem - ”nevetségesen kicsi”, vagy fenntartják Répássy képviselő úr javaslatát az ennél jóval nagyobb csökkentésre. Nem ezt kívánom önöktől, ez már akkor is demagógia volt. De azt igen, hogy valamilyen folytonosságot tartsanak fenn önmagukkal. Két eset lehetséges. Vagy még mindig gazdasági válság van, önöktől úgy tudom, igen, romok vannak, csontvázak vannak. Ez esetben semmi nem indokolja, hogy önök változtassanak véleményükön, hacsak az nem, ha ez a véleményük csak szocialista miniszterekkel szemben áll fönn, és fideszes miniszterekre nem vonatkozik az a követelmény, hogy vállaljanak részt a terhekből. Ez az egyik lehetőség tehát, hogy önök azt mondják, hogy a válság elmúlt, a Bajnai-kormány csodát tett. Ezt még én sem mondanám, de önök ettől még fönntarthatják ezt a véleményüket.
A másik lehetőség, hogy a Bajnai-kormány nem tett csodát, sőt, mint önök mondják, a bajok mélyültek. Akkor tessék szíves elővenni Répássy Róbert képviselő úr korábbi, általam idézett javaslatát - az egyszerűség kedvéért szívesen megmondom majd, hogy milyen irományszámon található -, és tegyenek javaslatot a válság még nagyobb mélyülése miatt, ahogy önök gondolják, még nagyobb vagy legalább akkora fizetéscsökkenésre. Várom a válaszukat.
Ez a két dolog kell a csorba kiköszörüléséhez, Orbán Viktor úr nyilatkozata arról, hogy senkinek nem emeli 200 ezerrel a fizetését, a “-hat-het” felhatalmazást, ha a törvénybe bekerül, tehát valóra váltja. Nekem ez is elég, én nem kívánok többet, én csak azt kérem, hogy ne keressenek 1 millió 300 ezret, vagyis 200 ezerrel a mai szintnél többet a miniszterek.
Nekem ez is elég, de ha önöknek nem elég, mint ahogy nem volt elég, akkor jön a második csorbakiköszörülés: vagy nyilatkozzanak úgy, hogy vége a válságnak, köszönjük, Bajnai-kormány, vagy pedig vegyék elő Répássy úr korábbi javaslatát. Megköszönöm mindkét szíves intézkedésüket. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ellenzéki szűzbeszéd.)
