SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is egyetértek azzal, hogy a kormányszerkezet kialakításában a megalakuló kormánynak adjon szabad kezet a parlament, legyen szervezeti és irányítási eszköze programja általa hatékonynak tartott végrehajtására. Ez azonban szerintem nem jelenti azt, amit Rétvári Bence képviselőtársam mondott, hogy innentől kezdve aztán még véleményünk se lehet róla, mert hát lehet viszonyítási alap majd egy-két év múlva, hogy kinek volt igaza. Vagy lehet, hogy elhangzik a vitában - nem biztos, hogy ettől a párttól, mert ez most jelen pillanatban úgy tűnik, hogy kizárt - olyan észrevétel, amit érdemes a későbbiekben megfontolni.
Viszont mindenképpen az a baj a kormányszerkezet alakításánál, hogy a logika sokféle szerkezeti kialakítást alátámaszthat, és ezt Navracsics Tibor előterjesztőként nagyon korrektül jelezte is. Magam úgy ítélem meg, hogy a létező logikák közül azoknak kell prioritást adni, amelyek az ország előtt álló legfontosabb feladatok megoldásának szervezeti, irányítási környezetét támogatják, azaz a kormányszerkezetből rejtvényfejtés nélkül is világos az átlagpolgár számára is, hogy az elsőrendű, gyorsan megoldandó és megoldható feladatoknak hol van a helye a kormányban. Egy ilyen felépítés a parlamenti kontrollon túl támogatja a civil kontrollt is.
Nos, ha ebből a szempontból összeveti valaki a politikai nyilatkozatban meghatározott pilléreket a minisztériumi felsorolással, akkor támadhat némi hiányérzete. Merthogy, ugye, a munkát elrejti a nemzetgazdaság, a családot meg fedi a nemzeti erőforrás, az otthon meg a Belügyminisztériumban van. Nem az a probléma, hogy ez az okfejtés ne lehetne tudományosan helyes, de a kormánynak nem tudományos, hanem politikai üzeneteket kell szerintem a minisztériumokkal és minden nyilatkozatával és stratégiájával közvetíteni. És nem is az a probléma, hogy különböző területek egymáshoz vannak rendelve vagy egymás mellé vannak rendelve egy-egy minisztériumban, hiszen így van ez a mostani kormányszerkezetben is, legfeljebb az a probléma, hogyha ez a logika nem a legfontosabb ügyek megoldásának a támogatását jelenti.
(17.20)
Mindezek alapján az a megítélésem, hogy a foglalkoztatási és szociális kérdések nem igazán szerencsésen vannak pozicionálva ebben a kormányszerkezetben. Mi a véleményem alapja? Magyarországon több mint egymillió olyan ember él, aki aktív - tehát munkaképes - korú, de nem munkajövedelemből, hanem szociális transzferekből él. Ráadásul ezeknek az embereknek a jelentős többsége a Magyarország gazdaságilag fejletlen területein él, ahol akár a radikális adócsökkentéstől sem várható gyors munkakínálat-bővülés a versenyszektorban, éppen annak gyengesége révén. No pláne nem az alacsony iskolai végzettségű, a munkaerőpiacról régóta kiszorult vagy cigány származású honfitársaink számára.
De a foglalkoztatás más társadalmi csoportokban sem csak pénzkérdés, hogy mennyi a járulék, sok vagy kevés. Nagyon-nagyon sok tapasztalatunk van arról, hogy bizony sokkal összetettebb feltételrendszernek kell teljesülnie egy hátrányos helyzetű munkavállaló alkalmazásához, mint csupán annak, hogy kevesebbe kerüljön a foglalkoztatása, mint egy átlag munkavállalóé. Nem véletlen, hogy az “Út a munkához” program - amely ennek a társadalmi csoportnak, azaz az aktív korú, de szociális jövedelemből élők egy szegmensének, az úgynevezett szociális segélyezetteknek a körében indított el elvi jellegű változásokat -, tehát ez a program a szociális és foglakoztatási szakma nagyon szoros együttműködéséből alakult ki. A 2008 végén elfogadott törvények mindkét területet érintették - ahogy a 2009-es korrekciók is -, és a program megvalósításának monitorozása, illetve helyi szinten konkrét végrehajtása a szociális és munkaügyi szervezetek nagyon szoros együttműködésével tudott sikeressé válni. Ez a kooperáció az egyik legnagyobb eredménye ennek a programnak.
Természetesen nem állítom, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban a szociális területhez rendelt oktatásnak vagy egészségügynek ne lenne szerepe a foglalkoztathatóság javításában, de az oktatásból például ezeknek a társadalmi csoportoknak már nem a közoktatás, hanem éppen a szakképzés és a felnőttképzés a releváns, ez pedig nem ennél a tárcánál van.
Navracsics Tibornak is volt egy árulkodó megjegyzése, amikor a szociális területet járadékosokkal jellemezte. Ezt úgy értelmezem, hogy ő is úgy véli, mint én, hogy a szociális problémák kezelésének stratégiai iránya a munkaképes korúak foglalkoztatásának biztosítása. Ez az alfája és ómegája a szociális problémák kezelésének.
Ráadásul a foglalkoztatás bővítésének egyik fontos terepe a belföldi kereslet élénkítése, de nemcsak az áruvásárlás területén, hanem a szolgáltatásvásárlás területén is. Ez a kérdés máris felveti a pénzbeli szociális ellátások jövőbeni alakításának azt a kérdését, hogy mennyiben, milyen mértékben kell, szabad, érdemes a pénzbeli ellátásokat növelni, vagy a hozzáférhető szolgáltatásokkal segíteni a rászorultakon. A kizárólag pénzbeli ellátásoknak ugyanis a foglalkoztatási hatása nehezen felmérhető és kevéssé befolyásolható, míg a szolgáltatásokhoz való hozzáférés kifejezetten helyben foglalkoztatásbővítő lehet, és ez a foglalkoztatásbővítő hatás előre számítható, és akár erőteljessé is tehető. Tehát több szempontból látható, hogy a jövőben akkor járunk el helyesen, ha a szociális ellátások teljes spektrumát és a lehetséges foglalkoztatási megoldásokat nagyon szorosan együtt kezeljük, és igyekszünk a szociális ellátást úgy alakítani, hogy abban a foglalkoztatás direkt vagy közvetett növelése minél nagyobb szerepet kapjon.
Mindezek alapján az a véleményem, hogy az önálló Szociális és Munkaügyi Minisztériumra - esetleg átalakított ügykörrel - a jövőben is szükség lenne. Nem érv erre, hogy csökkentsük a minisztériumok számát, mert az a csökkentés, amit önök itt prezentálnak az előterjesztésben - ha csak a sajtóhíreket nézzük -, a miniszterek és államtitkárok szintjén már többe kerül, személyi kiadások szintjén is, köztisztviselői illetményegységben számolva a személyi költségeket, mint a mai. A mai valamivel több mint 460 egység, az önöké pedig 504 a mai sajtócím szerint. Természetesen én is támogatom a költségek csökkentését, de ennek szerintem van egy ésszerű határa. Ha a legfontosabb nemzeti ügy, a foglalkoztatás ügye látszik áldozatul esni ennek, akkor szerintem nem lehet támogatni.
Ez a kormányszerkezet nem alkalmazkodik ráadásul ahhoz az európai trendhez sem, amely a foglalkoztatás és a szegénység ügyeit prioritásként kezeli. Milyen üzenete lesz annak - belegondoltak? -, ha az európai miniszteri tanácskozásokon vagy jövőre a magyar elnökség idején ezekben az ügyekben Magyarországot nem miniszterek, hanem államtitkárok képviselik folyamatosan? Mit fog ez üzenni arról, hogy Magyarország milyen szinten kezeli ezeket a kérdéseket?
Összegezve azt tudom mondani, hogy a kormányzati struktúra, az egyes minisztériumok hangzatos megnevezései számomra inkább a szervezés egyetemi oktatóinak a nézőpontját, és nem a politikusok céljait és vállalásait tükrözik. Ezért van aggályom, hogy a beterjesztett minisztériumi szerkezet tudja-e valóban hatékonyan szolgálni és menedzselni a szociális és foglalkoztatási problémák megoldását. Márpedig észak-magyarországi képviselőként számomra ez a legfontosabb kérdés.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
