KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! Szeretném egyértelművé tenni, hogy a Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja egyetért a nemzeti együttműködés fontosságával - nyolc éven át vártunk hiába erre, nem rajtunk múlott, hogy nem jött létre nemzeti együttműködés (Derültség és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) -, és egyetértünk egy ezt a nemzeti együttműködést előmozdító nyilatkozattal is. Ez a nyilatkozat sajnos az itt már elhangzott számos gyengéje miatt ebben a megfogalmazásban erre nem alkalmas. De a szándékkal, hogy legyen egy ilyen nyilatkozat, egyetértünk.
Néhány kérdést szeretnék fölvetni, illetve ezek tisztázásához hozzájárulni. Az első: miről és kinek szól ez a nyilatkozat? Senki sem vitatja a kormányzásra készülő két párt örömének a jogosságát, a választási eredmény feletti örömének a jogosságát, de ez az öröm nem homályosíthatja el a győztesek látását. Érdemes ugyanis emlékezni és emlékeztetni néhány adatra.
A Fidesz és a KDNP a leadott szavazatok 53 százalékát kapta meg, és ezzel szerezte meg a mandátumok kétharmadát. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Van egy másik adat: a választásra jogosult, valamivel több mint 8 millió választóból csak 2,7 millió szavazott rájuk, 5,3 millió nem szavazott, vagy szavazott, de nem rájuk szavazott. Ezért nagyon is helyes az, ha önök három harmad érdekében akarják kormányozni az országot. Ez egy nagyon dicséretes és szép dolog. De beszélni egyelőre csak egyharmad nevében beszélhetnek, és egyharmadra hivatkoznak. Éppen az lenne a cél, hogy ebbe a nemzeti együttműködésbe ezt a hiányzó kétharmadot is be tudjuk vonni.
A második: értetlenül állunk a tervezet azon megfogalmazása előtt, miszerint Magyarország csak most, mégpedig két zavaros évtized után szerezte meg az önrendelkezés jogát és képességét. Kérdezem: ki vagy mi korlátozta önrendelkezésünket a rendszerváltás óta? (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Hiszen a rendszerváltás lényege, egyik lényeges eleme éppen az önrendelkezés kivívása volt.
Ha nem voltunk az önrendelkezés birtokában, akkor hogyan kormányoztak az eddigi kormányok, beleértve az önök kormányát is, beleértve több szocialista kormányt, beleértve az elsőt, az Antall József úr vezette kormányt? Ha nem voltunk az önrendelkezés birtokában, hogyan csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogyan csatlakoztunk a NATO-hoz? És miért lett volna egyáltalán is zavaros ez a húsz év, benne a Fidesz vezette Orbán-Torgyán-kormány tevékenységével? Mi ezt a tevékenységet bíráltuk, de nem éreztük zavarosnak, és emlékezetem szerint önök sem érezték akkor ezt zavarosnak, és utólag se minősítették soha annak.
A harmadik megjegyzésem: a tervezet - ahogy ezt többen is szóvá tették - forradalomról beszél. Az én ismereteim szerint szavazófülkében még soha nem zajlott forradalom. A szavazófülke a választási eredmény eldöntésére szolgál, és nem forradalmak megvívására. Ami történt, nem több, de nem is kevesebb, mint egy országgyűlési választás. Ami történt, nem mutat azonosságot egyetlen forradalommal sem, sem az angol polgári forradalommal, sem a francia forradalommal, sem az 1848-49-es európai forradalmakkal, beleértve a magyar forradalmat és szabadságharcot, de nem mutat azonosságot az 1956-os forradalommal sem. Ezért ezt, ami történt, forradalomnak nevezni, enyhén szólva túlzás.
Szeretném arra is emlékeztetni önöket, hogy a kétharmad nem példátlan, hiszen a ’94-es választáson a szocialista-szabad demokrata koalíció 72 százalékos többséget szerzett, ez jóval több, mint a kétharmad. Nem példátlan az elért szavazatok száma sem, mert Lendvai Ildikó is utalt arra, csak valamivel több mint tízezerrel különbözik ez a 2006-os választási eredménytől.
Lázár János úr is, ha jól emlékszem, fölvetette, de Szijjártó Péter is fölvetette, hogy mi féltjük a választók döntésétől Magyarországot. Nem féltjük a választók döntésétől, és nem féltjük a kétharmadtól sem, hiszen ’94 és ’98 között éppen mi bizonyítottuk be, hogy lehet kétharmadnál nagyobb többség birtokában is demokratikusan kormányozni.
Amitől féltjük Magyarországot, az a modell, amit a kijelölt miniszterelnök úr a kötcsei beszédében fogalmazott meg, ahol ő úgy fogalmazott, hogy a cél egy centrális politikai rendszer felépítése, mégpedig a következő húsz évre; a cél az, hogy ebben egy erős kormánypárt egyedül, a viták kizárásával, természetes módon határozza meg a nemzeti érdeket és a nemzeti érdek képviseletének módját. Meggyőződésünk, hogy a demokrácia egyik alapvető eleme a vita. Vita nélkül nincs demokrácia. Az nem demokrácia, ahol egy párt határozza meg; Magyarország ezt kipróbálta sok más országgal együtt, nem vált be. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Te is részese voltál!)
Negyedik megjegyzésem: a tervezet - erre is többen fölhívták a figyelmet - rendszerváltást is említ. Úgy hangzott el, hogy ehhez kaptak felhatalmazást a választóktól, sőt a választók erre szavaztak, és ami lezajlott, az már maga a rendszerváltás.
(20.40)
A kérdésem az, hogy miféle felhatalmazást kaptak önök a választóktól miféle rendszerváltásra, hiszen önök a programjukat is gondosan rejtegették, nemhogy rendszerváltásról beszéltek volna, nemhogy rendszerváltáshoz kértek volna támogatást. Ez nem szerepelt soha az önök szókészletében.
Vagyis a kérdés az, hogy miféle rendszerváltást akartak a választók, miféle rendszerváltáshoz adtak támogatást, miféle rendszerváltás történt, vagy miféle rendszerváltás van készülőben. Hiszen Magyarország immár húsz éve parlamentáris demokrácia, Magyarország immár húsz éve európai demokratikus jogállam. Ha ezt akarják váltani, akkor miféle rendszer lesz? Mert ennek az ellentéte egy olyan rendszerváltás lenne, ami inkább rendszervisszaváltás lenne, semmint egy pozitív irányú rendszerváltás.
Ami a nemzeti együttműködést illeti, mert azt mondják, hogy ez lenne a rendszer, a nemzeti együttműködés nem rendszer. A nemzeti együttműködés egy nagyon fontos magatartás, az ország érdekét szolgáló magatartás, de nem tekinthető rendszernek. Egyébként erre a lehetőség az elmúlt nyolc évben megvolt, adott volt, nem rajtunk múlt, hogy ez nem ment végbe.
És végül néhány megjegyzés a politikai kultúráról. Demokratikus országokban vannak bizonyos szokások a választásokkal összefüggésben. Az egyik ilyen szokás, hogy a távozó kormány eredményes munkát, jó kormányzást kíván a hivatalban lévő kormánynak. Ez történt pár nappal ezelőtt az Egyesült Királyságban. Ezt kívánta Gordon Brown távozó kormánya David Cameron új, hivatalba lépő kormányának, illetve koalíciós kormányának, és ezt tette Bajnai Gordon itt a Házban a nyitóülésen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt tette volna? Egész mást hallottam.)
Van egy másik jellegzetes szokás, hogy a hivatalban lévő kormány pedig kifejez némi elismerést, némi köszönetet - a korábbi bírálatokat nem felülvizsgálva - a leköszönő kormánynak. Ezt tette a brit konzervatív vezér, David Cameron Gordon Brownnak, akit a választási kampányban természetesen minden lehetőségével támadott, erről szól a választási kampány, de most elismerte, hogy Gordon Brown a válságkezelésben ért el eredményeket.
És ha arra gondolok, hogy Magyarország milyen eredményeket ért el a legutóbbi egy évben Bajnai Gordon vezetésével, akkor azt mondom, hogy egy-két méltató szó elhangozhatott volna, és nemcsak pocskondiázás, nemcsak becsmérlés. (Zaj, felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Tisztelt kormányra készülő Frakciók! Eszembe jut egy párhuzam. 1995 tavaszán, amikor a Horn-kormány egy nagyon kemény megszorító programmal hozzáfogott a szakadék szélén álló magyar gazdaság stabilizálásához (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt is ti csináltátok.), akkor három évig arról beszélt az ellenzék, hogy a Horn-kormány nagyobb pusztítást okozott az országban, mint a második világháború.
Néhány héttel a kormányváltás után - önök talán jobban emlékeznek, ha Orbán Viktor úr itt lenne, ő talán a napot is meg tudná mondani, hiszen ő volt az egyik nyilatkozó, a másik Járai Zsigmond, a harmadik pedig a gazdasági miniszter, Chikán Attila -, egymást követő napokban szeptember első napjaiban úgy nyilatkoztak, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb gazdasága. Na, most nehéz azért elképzelni, hogy háromévnyi pusztítás után, a második világháború romjain pár hét alatt újjáépül egy olyan magyar gazdaság, amelyik a világ egyik legstabilabb gazdasága. Elő lehet keresni az akkori megszólalásokat.
Ráadásul csak egy apró érdekesség, hogy a hivatkozás nem lehetett más, mint a Központi Statisztikai Hivatal ’98. június 30-án zárt adatai, amikor a Fidesz vezette kormány még le sem tette a hivatali esküt. Nem lepődnék meg, ha most valami hasonló történne, hogy hosszú ideje halljuk, hogy romokban van az ország, mondták ezt az elmúlt hónapokban fideszes településvezető polgármesterek, akik egyébként teljesen érthető és jogos büszkeséggel álltak ott alapkőletételeknél és különböző létesítmények fölavatásánál, és ott nem romok alapköveit rakták le, nem romokat avattak föl, hanem új létesítményeket, oktatási és egészségügyi központokat, kulturális központokat, hidakat, autópályákat (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Kétszer annyiba kerültek.), és ugyanezek a településvezetők néhány nappal később más szerepben, országgyűlési képviselőjelöltként romokban lévő országról beszéltek.
Nem lepődnék meg, ha néhány hét múlva, vagy talán most egy kicsit óvatosabban, néhány hónap múlva kiderülne az újonnan hivatalba lépő kormány megszólalásaiból, hogy Magyarország Európában az egyik legeredményesebben kezelte a válságot. Ugyanis az adatok egyre inkább ezt mutatják, most az Európai Unióban, ami az államháztartási hiányt illeti, Magyarország az ötödik-hetedik helyen van, és több ország van messze mögöttünk, korábbi sikertörténetek, Írországtól a balti országokig, amelyek sokkal rosszabbul kezelték a válságot. És előttük még ott van a nehéz időszak, az államháztartási hiány - amely néhány ország esetében jóval 10 százalék fölött van - 3 százalékra történő levitele, míg Magyarország most 4 százalék körüli államháztartási hiányra hivatkozhat.
Tisztelt Ház! Ennek a tervezetnek, még egyszer hangsúlyozom, a szándéka dicséretes, a szándék tisztességes, de olyan alapvető gyengéi vannak, annyi benne az átgondolatlan, hevenyészett és így joggal vitatott megfogalmazás, hogy elfogadása, attól tartok, a parlament közös szégyene lenne ebben a formában. (Dr. Kövér László: Foglalkozzatok a saját szégyenetekkel, ha szabad kérnem. Azzal is ellesztek.) Mi ezért terjesztettünk be egy módosító indítványt, megőrizve mindent, ami megőrizhető, és módosítva mindent, ami módosításra szorul. Hiszen azt mondtuk, és ezt tartjuk, a tisztességes ellenzékiség - nevezhetjük konstruktív ellenzékiségnek is, csak ez egy elég elkoptatott kifejezés, hadd mondjam én azt, hogy a tisztességes ellenzékiség – az, hogy mindent támogatni, amit a kormány kezdeményez, és ami az ország, a nemzet érdekét szolgálja, és mindennel szembe menni, ami nem szolgálja, ami ellentétes a mi értékrendünkkel, de ebben az esetben mindig odatenni a megoldást, az alternatívát, a saját javaslatot.
Ezt tettük most is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
