LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jövendő négy évünk talán legfontosabb óráit éljük. Mert valóban, ez a nyilatkozattervezet azért született, hogy meghatározzuk a következő négy év közéletének szellemét. Abban még van is egyetértésünk, hogy a következő négy évet nyilván a parlamenti többpártrendszer keretei között, de nagyobb együttműködésnek, a nemzeti kérdésekben kialakuló együttgondolkodásnak kell jellemeznie.
Minden ciklus kezdete ritka lehetőség erre. Lehetőség, amelyet el is játszhatunk, és lehetőség, amellyel élhetünk is. Vigyáznunk kell rá, mint a hímes tojásra. Ezért fontos, hogy egyetlen rossz megfogalmazás, egyetlen - talán nem rossz szándék, de - nehezen értelmezhető szándék ne játszassa el velünk ezt a lehetőséget. Ezért kell vigyáznunk arra, hogy az igényelt új hangból ne lehessen orwelli újbeszéd.
Módosító javaslatunk azért született, hogy az együttműködés valódi együttműködés lehessen abban, amiben ez parlamenti keretek között lehetséges. Mi úgy látjuk - és nem a szándékon vitatkozunk -, hogy a jelenlegi szöveg és a mögötte lévő tartalom három fontos ponton is veszélyezteti azt, hogy az együttműködés valóra válhasson. Módosító indítványunkat tehát nem azért terjesztettük be, mert nem tartanánk szükségesnek a korábbi politikai hidegháború végét - természetesen a viták megmaradásával -, hanem pontosan azért, hogy olyan együttműködés születhessen, amelyben az ország minden állampolgára bekapcsoltnak és bekapcsolhatónak érezze magát, sőt a határon túli magyarok is.
Mi az a három pont, ahol érzésünk szerint a szándék kibicsaklott? Ahol - ha valóban együtt gondolkodunk - érdemes egymás érveit figyelembe vennünk? A három pont - bocsánat a leegyszerűsítésért - a múlt értékelése, a jelen események értelmezése és a jövő távlata. Engedjék meg, hogy elmondjam, mi a problémánk ezzel a három fontos résszel.
Valamit a múlt értékeléséről. Amilyen múltkép kiviláglik ebből a nyilatkozattervezetből, azzal vannak problémáink az önrendelkezés megítélésében, vannak problémáink a rendszerváltás pillanatainak megítélésében, és vannak problémáink a rendszerváltás első húsz évének értékelésében. Ami az önrendelkezést illeti, vezérszónokunk is elmondta már: ne becsüljük le, hogy ez az ország, ez a nemzet a rendszerváltással kivívta az önrendelkezés jogát és lehetőségét.
Önöknek ebben - megengedem - nagyobb szerepük volt, mint nekünk. Ne vonják kétségbe ezt a szerepet! Kétségbe vonják saját és az egész ország történelmi tettét is vele, ha azt mondják, hogy eddig nem volt nemzeti önrendelkezés, ha azt mondják ezzel, hogy eddig nem voltak szabad választások. Akkor egyetlen kormány sem legitim. Nemcsak az elmúlt nyolc évé, az Antall-kormány sem és önök sem. Nem akarhatják, hogy az ország ezt úgy érezze, nem akarhatják, hogy akár az önök hívei úgy érezzék, hogy a rendszerváltás nem az önrendelkezésről szólt.
De baj van a rendszerváltás másik mozzanatának értelmezésével is. Önök úgy értelmezik ezt a fontos történelmi állomást, hogy ez politikai mutyik kérdése lett. Nem! Nem így volt! A rendszerváltás nem rossz döntés volt! A rendszerváltás arról a reményről szólt, amely reményt nem tagadhatjuk meg. Arról a reményről, hogy lehet egyszerre demokrácia és igazságosság. Arról a reményről, hogy lehet egyszerre gazdasági verseny és szolidaritás. Ha ezt a közös reményt, amiben az ország legnagyobb része osztozott, politikai mutyinak, kibicsaklott pillanatnak fogjuk fel, akkor a legrosszabbat tesszük, amit tehetünk, akkor azt mondjuk, hogy ez lehetetlen. Hogy nem lehet együtt demokrácia és igazság! Hogy nem lehet együtt gazdasági verseny és szolidaritás. Kérem, ne mondjuk azt, ne üzenjük ezt tízmillió embernek, hogy tévedtek, hamis reményeknek áldozták az életüket!
De baj van a múlt értékelésében a rendszerváltást követő húsz év megítélésével is. Húsz év, és semmi sem sikerült - önök ezt mondják ebben a nyilatkozatban. Igen, sok minden nem sikerült. Igen, a rendszerváltás reményeiben nagyok sokan csalatkoztak. De hogy sokan mindent megtettek ezeknek a reményeknek a valóra váltásáért, ők, tízmillióan, azt ne vonjuk kétségbe! Ne vegyünk el ettől az országtól húsz évet! Nagyjából a legrosszabb, amit tehet Magyarországgal bármely politikai erő, ha nemzeti önbizalmát apasztja. Ne vegyük el azok jó szándékát, munkáját, akik ez alatt a húsz év alatt ezen a reményen dolgoztak!
Igen, lehet, hogy a politikai elit sok mindent elrontott. Mi biztosan! Lehet, hogy önök semmit. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) De az ország egésze nem lúzer! Nem hiábavaló húsz évet töltött el! Bízom benne, hogy ezt egyformán gondoljuk, és a múlt semmibe vevésének ezeket a rossz mondatait sikerül a nyilatkozatban kijavítani. Nem a mi kedvünkért, nem az elmúlt nyolc év kormánya kedvéért: az önök szavazói, a mi szavazóink és a sehova sem szavazók kedvéért. (Lázár János: Így van!)
A második kifogásunk a jelen események értelmezését illeti. Hogyan értelmezik önök ebben a nyilatkozattervezetben a választást? Azt mondják, hogy itt forradalom történt, és azt mondják, hogy itt megdöntöttek egy régi politikai és gazdasági rendszert. Álljunk meg egy pillanatra mindkét fogalomnál! Forradalom történt-e - ahogy önök írják -, úgy, hogy a nemzet végre összeszedte maradék életereje morzsáit, elvánszorgott a szavazófülkébe, és végrehajtotta a forradalmat? Nem szeretnék azon ironizálni, hogy mi van azokkal, akik elvánszorogtak ugyan a szavazófülkébe, de 47 százalékuk speciel helytelenül szórta szét maradék életereje morzsáit, mert nem a kormányerőkre szavazott. És különösképpen mi van azzal a közel 40 százalékkal, aki össze sem bírta szedni maradék életerejét, és nem ment el a szavazófülkébe? (Lázár János: Ha elmentek volna, ránk szavaztak volna.) Ne hívjuk ezt forradalomnak! Nagyon fontos eseménynek hívjuk. Egy kormány megdöntésének. Ez fontos dolog. Ez belefér a demokráciába. Meg is történt - de nem ezt hívják forradalomnak.
A másik baj a választás értelmezésével - ahogy mondtam -, hogy önök azt mondják, hogy itt megdőlt egy politikai és gazdasági rendszer. Álljunk meg megint egy pillanatra! Melyik politikai rendszer dőlt meg? Az a politikai rendszer, amiben Magyarország élt, a Magyar Köztársaság nevet viseli.
(20.10)
Felteszem, ezt nem döntöttük meg forradalommal. És mivel tudom, hogy vannak önök között, akik azt mondták, hogy a Magyar Köztársaság csak ruha a nemzet testén, hadd értelmezzem a Magyar Köztársaság szó jelentését. Az a politikai rendszer, amit ma a Magyar Köztársaság takar, a többpárti demokráciát, a többféle gondolkodáshoz való jogot, az értelmes vita lehetőségét, a pluralizmust jelenti. Felteszem, ezt a politikai rendszert se az önök szavazói, se a máshova szavazók, se az otthonmaradók nem akarták megdönteni.
És mit jelent a gazdasági rendszer, amit önök szerint forradalommal döntöttek meg? A gazdasági rendszer azt jelenti, hogy van szabad tulajdonlás, hogy van gazdasági szabad verseny. Ezt akarták megdönteni? Rengeteg baj van manapság ezzel! Rengeteg baj van a versenyszabályok be nem tartásával. Rengeteg baj van azzal, hogy a gazdasági verseny közben a szolidaritás szálai szakadoznak. És van, nekünk is van felelősségünk, hogy ez a helyzet. De azt a gazdasági rendszert, ami a tulajdonlás szabadságát jelenti, ezt önök és a választóik sem akarhatták megdönteni.
Nem, a választás nem ezt jelenti. A választás azt jelenti, hogy önök impozáns többség, 53 százalék szavazata bizalmából kaptak lehetőséget, nagyon nagy lehetőséget kétharmados kormányzásra. Ennyit jelent. Ez is nagyon sok. De nem forradalom.
Mit szóltak volna önök, ha 2006-ban, amikor összesen csak 16 700 vagy mennyi szavazóval kevesebb szavazott az akkori kormányra, mi valamilyen gőzös történelemszemlélet jegyében azzal álltunk volna elő, hogy forradalom történt. Kinevettek volna, és joggal nevettek volna ki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így is kinevetünk.) Az nem volt forradalom, ez forradalom? Nem. Mindegyik egy kormány megválasztása, a nemzeti önrendelkezés alapján, szabad választásokon. Ne kicsinyeljék azt a lehetőséget, amit kaptak! Ha azt mondják, hogy százszázalékos bizalommal forradalom történt, az azt jelenti, hogy önök keveslik azt a hatalmas bizalmat, amit kaptak, önök lekicsinylik a saját 53 százalékuk bizalmát. Ne kicsinyeljék le! Nem kell ehhez forradalomnak nevezni!
Mi a probléma a jövő perspektíváival? Ha elfogadjuk, hogy ez az ország most nem másik rendszert akar, hanem egy jobb rendszert - óriási különbség ez -, a rendszerváltás reményeinek és szándékainak nem megtagadását, hanem megvalósítását, ha elfogadjuk, hogy egyszerre lehetséges demokrácia és igazságosság, gazdasági verseny és szolidaritás, akkor a jövőt nem új rendszerre, hanem eme rendszer tökéletesítésére, igazságtalanságainak kiküszöbölésére kell fordítanunk. És akkor minden szónak jelentése van. Akkor jelentése van annak, hogy olyan együttműködést akarunk-e, amibe belefér a 47 százalék és az otthon maradó 40 százalék is. Olyan együttműködést-e, aminek eszményeit közösen határozzuk meg. És nagyon bízom benne, csupán a rossz fogalmazás tévedése, hogy a fölsorolt öt alapérték, kivétel nélkül szép alapértékek, megszavazom őket, de ugye, csak a rossz fogalmazásban van a hiba, hogy nem került az alapértékek között a rend mellé a szabadság, hogy nem került bele a demokrácia szó. Ugye, csak félreértésről van szó? Nem mindegy. Ilyenkor van a szavaknak jelentősége.
Egy ország bizalma van abban, hogy valódi változás kell. Igen, én is azt mondom, mi is azt mondjuk, a magyar közélet változásért kiált. Mi partnerek vagyunk abban, hogy közösen gondolkodva jelöljük ki a változás útját. De változás elsősorban abban kell, hogy vége legyen a politikai hidegháborúnak, hogy kölcsönös jó szándékkal tekintsünk egymás törekvéseire, hogy senkit ne lehessen soha többet ebben a nemzetben megbélyegezni, ebből a nemzetből kirekeszteni, ha jót akar, ha a nemzet emelkedését akarja.
Igen, azt mondjuk mi is, amit önök szép történelmi asszociációval a 12 pontból idéztek: legyen béke, szabadság és egyetértés. Éppen csak annyit teszünk hozzá: de igazi, olyan, amibe mindenki belefér.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
