VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Miközben erről az ünnepi hangvételű politikai nyilatkozatról beszélünk, engedjék meg, hogy kifejezzem némi rosszallásomat.
Miközben Mesterházy Attila, illetve Harrach Péter képviselőtársaim, frakcióvezető-társaim beszédét hallottam, azt gondoltam, hogy bizonyára az előző napirend hosszúra nyúlt vitája megrontotta a látásomat, és azon gondolkodtam, hogy mióta van Orbán Viktornak szemüvege. De aztán rájöttem, hogy egyszerűen nem a látásom rossz, hanem Orbán Viktor nem tisztelte meg jelenlétével ezt a mai beszélgetést, ezt a második napirendi pontot, és erre talán jó lett volna, ha a frakcióvezető úr valamilyenfajta felmentést ad. Bizonyára ezt majd megteszi.
Reméljük, hogy nem arról van szó, hogy Orbán Viktor, aki előterjesztette ezt a politikai nyilatkozatot (Moraj a Fidesz soraiban.), nem tartotta kellően fontosnak, hogy ezen a vitán itt legyen. Egyébként megmentette szerintem a helyzetet Szijjártó Péter képviselőtársam hozzászólása… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi a véleményed?) Máris el fogom mondani, nyugalom. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem muszáj!) Ha behunyta az ember a szemét, akkor szinte sztereóban érezhette itt Orbán Viktort.
Többen elmondták már a képviselőtársaink az első napirenddel kapcsolatban, hogy túl kevés idő jutott annak az áttanulmányozására, a vitára való felkészülésre. Azt kell mondjam, hogy ez a második napirendi pontra nem igaz. Az az idő, ami erre rendelkezésünkre állt, bőven elég volt ahhoz, hogy ezt a politikai nyilatkozatot az ember átolvassa, és ebből felkészüljön.
Ezzel kapcsolatban némi ellentmondást is érzek, ugyanis az első napirendi pontnál érezhető volt az alkotmánymódosítás kapcsán egy nagyon sürgető nyomás, egy szinte átütő erejű szándék arra nézve, hogy minél hamarabb ezekben a kérdésekben dűlőre jusson az Országgyűlés, és itt időhiányra való hivatkozással történt mindez. Nekem itt ellentmondásnak tűnik, hogy ha ezekkel a fontos kérdésekkel ilyen sürgősen kellett mégis az Országgyűlés előtt foglalkoznunk, akkor ezzel a kissé általános, kissé homályos politikai nyilatkozattal miért terhelték most meg az Országgyűlést, amelynek a nagyszerű célkitűzéseit, nemes céljait természetesen senki nem vitatja, és azt sem vitatjuk, hogy a szembenézésnek szüksége van. Tehát ha egy politikai változás történik az országban - és ismerjük el, valóban nagyon komoly politikai változás történt, hiszen 17 százalékkal mindennek ellenére a Jobbik Magyarországért Mozgalom itt van az Országgyűlésben, bár senki sem szerette volna… (Taps a Jobbik soraiban.), bár senki sem szerette volna a Jobbik Magyarországért Mozgalom közel 1 millió szavazóján kívül és azokon az embereken kívül, akik mellénk álltak -, mi is úgy érezzük, hogy körül kell nézni ebben a pillanatban, hogy hol tartunk, hol állunk, milyen feltételek állnak rendelkezésre az Országgyűlésnek ahhoz, hogy a munkát folytassuk. De mondjuk ki, legalábbis mi ki fogjuk mondani, ez a dokumentum alkalmatlan erre a körülnézésre, és arra, hogy meghatározzuk azt, hogy hogyan és merre tovább. És ezt szeretném a rendelkezésemre álló időben önöknek bizonyítani.
Őszinte csodálattal figyeljük egyébként, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr félévente újabb és újabb grandiózus tervekkel áll elő, és megizzasztja ezzel a Fidesz marketingosztályát, hogy az újabb és újabb ötleteknek milyen nevet találjon. Így hallottunk már uniópártról, nemzeti konzultációról, “ébresztő, Magyarország”-ról, új többségről, új kezdetről és most pedig a nemzeti együttműködés rendszeréről. És tényleg őszintén mondom, nagyrabecsüléssel figyeljük ezt a fajta állandó megújulási szándékot, hiszen ez erőről, akaratról, kreativitásról tanúskodik, de azért azt szeretnénk kifejezni, hogy attól még, hogy a Fidesz aktuális belpolitikai helyzetéhez szabjuk éppen azt, hogy hogyan nevezzük el Magyarországot, hogy hogyan nevezzük el Magyarország belpolitikai helyzetét, ez még egyáltalán nem ad megoldást a problémákra.
Elismerjük azt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz virtuóza a formának, de most itt a magyar társadalom a tartalomra vágyik inkább, és ez a nyilatkozat ebből a tartalmi szempontból nézve alkalmatlan a céljára.
Tehát akkor nézzük a szöveget, mert már ugye itt a fideszes frakció bizonyos része már nagyon követelte a konkrétumokat. Hát akkor menjünk bele! Máris a második mondatnál, ugye itt van ez a “visszaszerezte” szó. Nem tudom sajnos szó szerint idézni Lázár János frakcióvezető úr szavait, de ő mintha már némileg módosította is volna itt az igeidőt, mintha ő már jövő időről beszélt volna, és ennek én nagyon megörültem, ugyanis nem érzem úgy, hogy Magyarország visszaszerezte volna az önrendelkezési jogát 2010. április 11-én. Nagyon bízunk benne, hogy visszaszerzi ezt a jogot, de ez a jog még nincs a kezünkben. Egyelőre egy lehetőség van Magyarország előtt, önök előtt is, és ez a felelősség természetesen kétharmados többségük birtokában leginkább az önöké, hogy ebből a lehetőségből valóban lesz-e önrendelkezési jog. Úgyhogy ez úton is javaslom, hogy itt az igeidőt, amennyiben önök is így látják, tegyük rendbe.
Beszél a politikai nyilatkozat megszállásról, diktatúráról. Azt mondom, hogy nagyon helyesen teszi. Valóban, 46 év megszállás és diktatúra volt ennek az országnak a része. Beszél húsz zavaros évről, paktumokról - ez is nagyon helyes, hogy ezt megtette. De engedjék meg, hogy itt elvárjak önöktől vagy elvártunk önöktől némi önkritikát. Nem azt vártuk el, hogy önmarcangoló, álszent ruhatépést lássunk az elmúlt húsz évvel kapcsolatban, csupán azt, ami jogos. Talán annak a kimondását, hogy ebben a húsz évben azért hol aktív, hol passzív módon önök is viseltek felelősséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
Most nem akarok régi klasszikus témákra visszakanyarodni, arra, hogy a kerekasztal körül hogyan sikkadt el az a nagy-nagy rendszerváltozás, amiről itt a parlamenti pártok többsége mindig könnybe lábadt szemmel beszél; nem akarok arról a szégyenteli pillanatról beszélni, amikor képviselők kivonultak Trianon napján a parlamentből, hanem inkább a közelmúlt eseményeire szeretnék koncentrálni, és megmutatni azt, hogy valahol önöknek is felelőssége van abban, hogy ennek a politikai nyilatkozatnak ilyen sötét jelent kellett felvázolnia.
(19.30)
Gondoljanak a román EU-csatlakozásra, amit - ha jól emlékszem - nemcsak a Magyar Szocialista Párt szavazott meg mindenféle feltétel nélkül. S a társadalomban - őszintén megvallva bennem is - nagyon jó érzéseket keltett az az ígéret, az az elvárt ígéret, ami ezzel kapcsolatban korábban megfogalmazódott, és nagyon kijózanító volt mégis utána a kritikátlan szavazás. Szintén ugyanilyen érzése volt a társadalomnak a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. Ha jól emlékszünk, akkor azt önök is megszavazták olvasatlanul, kritikátlanul, pedig példát vehettek volna Lengyelországról, Csehországról vagy Írországról.
Szintén felteszem a kérdést, hogy része ennek az elmúlt zavaros húsz évnek, a paktumok húsz évének a rádiófrekvenciák szétosztásának az ügye, az illegális adatbázisok létesítésének botránya vagy a tavaly decemberi titkosítási törvénymódosítás.
Sajnálom, hogy nincs itt Orbán Viktor miniszterelnök úr, mert arra szeretném a figyelmét felhívni, ha itt lenne - de akkor felhívom így közvetett úton -, ne gondolja azt, hogy tizennégy homályos és általános mondat leírásával túl tudunk lépni az elmúlt húsz éven. Nagyon-nagyon jó lenne, ha ezt meg tudnánk tenni. Nézzenek ide, hogy tőlünk jobbra kik ülnek itt: az elmúlt húsz év még mindig itt van velünk. (Derültség és taps a Jobbik soraiban.)
A dokumentumból kiált egy nagyon súlyos hiány, a társadalomban elementáris erővel jelen lévő vágy és akarat, amelyet a választási kampányuk során egyébként önök is előszeretettel meglovagoltak, ez pedig az elszámoltatás és az igazságszolgáltatás jogos igénye és vádja. Ha valóban leváltottunk egy rendszert és született egy új rendszer, akkor ez az új rendszer nem építhető újra, ha a számonkérés és az elszámoltatás nem történik meg. (Taps a Jobbik soraiban.)
Menjünk tovább! Én is hadd mondjak pár mondatot a “forradalom” szóról. Isten ments, hogy Mesterházy Attilához csatlakozzam ebben a kérdésben, de mint történelemtanár, mint történész én is szeretném kérni az előterjesztőket, fontolják meg azt, hogy ezt a szót használjuk-e vagy sem. Én inkább arra kérném, hogy ne csak megfontolják ezt, hanem valami más szót találjanak erre. Elfogadjuk azt, hogy egy választási győzelem éjszakáján az ember esetleg olyat mond a győzelmi mámor küszöbén, amit maga sem gondol komolyan, de azért gondoljanak arra, lehet, hogy a világban a forradalom szó sok esetben a destruktivitást jelenti. De nekünk, magyar embereknek, Magyarországnak a forradalom szent szó, 1848. március 15-ét, 1956. október 23-át jelenti. Ugye nem kell emlékeztetnem a Fidesz-frakciót, önök között is ül egy ’56-os, közöttünk is ül egy ’56-os, Wittner Mária, illetve Murányi Levente. (Taps a Jobbik soraiban.) Azt gondolom, hogy egy 53 százalékos választási siker nem ilyen forradalom. Ezeket az embereket, ezeket az ’56-os embereket, az ő hősiességüket, az ő kiállásukat, a nemzethez való hűségüket azért ne degradáljuk le egy 53 százalékos választási eredményre, hozzátéve persze, hogy az 53 százalékos választási eredmény értékét természetesen maximálisan elismerjük, és minden nagyrabecsülésünk, hogy ezt önöknek sikerült elérni, de a forradalom szót még szimbolikusan se használjuk ezzel a választási győzelemmel kapcsolatban. Szembesítsük egymást a valósággal, azzal, hogy 53 százalék önökre szavazott, 47 százalék pedig nem önökre szavazott. Ezt nem hívják forradalomnak a mi véleményünk szerint.
S ha megengedik, az 53 százalékhoz vezető útról is mondanék egypár mondatot, hogy segítsek a forradalom szó újragondolásában. Ha arról lett volna szó, hogy ehhez az 53 százalékhoz nyolc év kemény munka, nyolc év határozott, ellentmondást nem tűrő, kemény, nemzetmentő ellenzéki munkája járult hozzá, akkor azt mondanám, hogy fontoljuk meg ezt a szót. De nem ez járult hozzá, hanem nyolc év lapítás, bujkálás, a felelősség kerülése. És lehet, hogy ezt persze az önök sajtója (Zaj a Fidesz soraiban. - Taps a Jobbik soraiban.) másképp... (Zaj a Fidesz soraiban.) Bocsánat, csak annyit hadd kérjek, hogy én is meghallgattam önöket, amikor olyanokat mondtak, ami számomra nem volt kellőképpen szimpatikus, kérem, hogy ugyanezt a tiszteletet adják meg viszont. Lehet, hogy önök úgy érzik, hogy ez a nyolc év taktikailag egy nagyon ügyes kivárásra épült, ügyes taktika volt, amíg szinte teljesen megsemmisült az MSZP, egy felperzseléses taktika volt, csak könyörgök, vegyék már észre, hogy közben az országot perzselték fel azáltal, hogy hagyták, hogy ez a nyolc év megtörténjen. (Moraj, közbeszólások.)
A kétharmados többségükhöz pedig annyit, hogy a hazai választási rendszerből fakad a kétharmados többség. Bizonyára Lázár frakcióvezető úrnak elszólása volt, hogy a magyar emberek, a választópolgárok kétharmada támogatta őket. Az én véleményem szerint ez nem kétharmadnyi igen volt a Fidesz mellett, hanem kétharmadnyi nem az MSZP-vel szemben. Egy szó mint száz, a forradalom szót szerintem célszerű lenne a jövőben kerülni.
Vegyük végül a nemzeti együttműködés rendszerének a kifejezését, hogy mi is ez a szó. Idéznék magából az anyagból: “A nemzeti együttműködés rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.” Most kihagyok néhány sort. “Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert - legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak - nagy reményekre jogosít.”
Nagyon sok kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, de az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy mindet kifejtsem. Egyet azonban hadd emeljek ki, illetve egy kérdést hadd tegyek fel. Részesei lehetnek-e ennek a nemzeti együttműködésnek azok az emberek, akik az elmúlt három évben a törvényeket betartani igyekezve, lehet, hogy fekete mellényben és fehér ingben, de megpróbáltak mindent megtenni azért jó tudásuk és lelkiismeretük szerint, hogy valamivel szolgálják a nemzetüket? Beleférnek-e ennek a nemzeti együttműködésnek a rendszerébe azok, akik tegnap, tegnapelőtt és a mostani napokban is a gátakon vannak, s a katasztrófavédelem, a rendőrség és a tűzoltók valamilyen furcsa ok miatt nem zavarják el őket a viseletük és a hovatartozásuk miatt? (Taps a Jobbik soraiban.) Beletartoznak-e ezek az emberek, akiknek a törvények betartására irányuló akaratukat Draskovics Tibor, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon állította meg úgy, hogy a törvényeket addig-addig alakítgatták, amíg ellehetetlenítették ennek a szervezetnek a működését? Én nem szeretném - és gondolom, önök sem, s higgyék el, az önök szavazói sem -, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban Draskovics Tibor vagy Gyurcsány Ferenc álmát Orbán Viktor és az ő leendő kormánya teljesítené be. Nagyon remélem, hogy lesz lehetőségük ezeknek az embereknek is a nemzeti együttműködésre, hogy politikai nézeteiktől függetlenül részt vegyenek Magyarország jövőjének létrehozásában, és nem két pofon várja őket.
Azt szokták persze mondani, hogy a törvényeket be kell tartani. Mi is úgy gondoljuk, hogy be kell tartani, de egy kis pontosítást hadd tegyek. A jó törvényeket be kell tartani, például nem kell adatbázisokat létesíteni illegálisan a szavazópolgárokról, a rossz törvényeket viszont el kell törölni. Hadd mondjak ehhez két példát. Rossz törvények alapján végezték ki az aradi tizenhármat, vagy a Kádár-rendszer megtorlásai is rossz törvények alapján működtek. Ugye nem akarunk ebbe az irányba elmozdulni? Vagy egy másik példa: amikor 1956-ban a fiatalok, a pesti srácok az utcára mentek, ők nem voltak az adott törvényeket sértő személyek? S ma hogy örülünk nekik! Hogy örülünk annak, hogy Wittner Mária vagy Murányi Levente 1956-ban megsértette a törvényt! Hogy örülünk neki! Milyen büszkék vagyunk rájuk, és emlékezünk minden egyes október 23-án az ő kiállásukra! Hála istennek, hogy ők a rossz törvénynél sokkal fontosabbnak tartották az igazságot és a nemzetük szabadságát. (Taps a Jobbik soraiban.) Úgyhogy mivel a miniszterelnök úr nemzeti konzultációt hirdetett, és azt mondta, hogy ez a nemzeti konzultáció mindenki számára nyitott, én szeretnék erre a nemzeti konzultációra bejelentkezni, és a Gárda ügyében újranyitni a politikai vitát.
Van némi hiányérzetem is - bár Gaudi-Nagy Tamás sokadik hozzászólásában erre már tett célzást -, ez pedig a gazdasági függetlenség, amely nélkül nincs nemzeti önrendelkezés. Ez az anyag nem beszél semmit az adósságcsapdáról - bár Szijjártó Péter erre szóban tett utalást -, nem beszél a duális gazdaságról, amely egész Európában példátlan előnyökhöz juttatja a multinacionális tőkét. Szintén nem szól ez az anyag arról a külpolitikai béklyóról, amely az elmúlt húsz évben ebben a parlamentben folyamatosan közmegegyezés tárgya volt, ez pedig az egyoldalú euroatlanti függésünk. Nem az a bajom ezzel, hogy egyoldalú, nem az a bajom, hogy euroatlanti, hanem az a bajom és az a bajunk vele, hogy nem jó. Ennek az országnak ez az euroatlanti függés semmi jót nem hozott. (Taps a Jobbik soraiban.)
S még egy dolog, ami nélkül nincs nemzeti önrendelkezés. Erre már nagyon sokat céloztak a jobbikos képviselők, nem akarom itt most már az MSZP-sek idegeit borzolni vele, de kénytelen vagyok megemlíteni, hogy húsz év hallgatás után ők most egyre többször kell hogy az alkotmányos jogfolytonosságról meg a Szent Koronáról halljanak itt. Bizonyára nem életük legboldogabb pillanatai ezek, de beszéljünk róla, és szeretném önöket is, főképp a KDNP, de bizonyos értelemben a Fidesz politikusait is arra figyelmeztetni, hogy célszerű lenne a saját szavazóikat is megkérdezni ebben a kérdésben. Nekem meggyőződésem, hogy nagyon sokan nem azért akarták kétharmados többséghez juttatni önöket, mert a 200 fős parlament volt minden vágyuk, hanem azért, mert szerették volna, ha a Szent Korona-eszme alapján álló alkotmányos jogfolytonosságunkat helyreállítja az Országgyűlés. (Taps a Jobbik soraiban.)
(19.40)
Olvastam egy önökhöz közel álló hetilapban egy interjút Kósa Lajos képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy nem tud mit kezdeni a Szent Korona-eszmével. Át fogjuk neki adni Zétényi Zsolt munkáját, és akkor lesz ideje tanulmányozgatni.
Az anyaggal összefüggésben végül: homályos, de reményt keltő anyagnak tartjuk ezt a politikai nyilatkozatot. S ha már ennyi sok kritikát mondtam, de végül is ez a dolga egy ellenzéki frakcióvezetőnek, hogy a kritikai véleményét elmondhassa, bemutathassa, annyit még hadd tegyek hozzá, és talán ez valami közös kapocs lehet, hogy ha ebben a politikai nyilatkozatban benne rejlik az a vágy, hogy valóban túllépjünk ezen az elmúlt húsz éven, hogy valóban megfelelő feltételekkel lépjünk túl, hogy megszabadítsuk az Országgyűlést ettől a frakciótól a következő ciklusban, ha benne rejlik ez a vágy, akkor nagyon-nagyon szívesen politikai, társadalmi értelemben is segítségére leszünk ennek a politikai nyilatkozatnak, illetve megvalósulásának.
Ha esetleg Göndör képviselőtársunk arra gondol, hogy mi nem vagyunk demokraták, mert az ő jelenlétüket folyamatosan megkérdőjelezzük, akkor azt mondom neki, hogy mi nem azért kérdőjelezzük meg az önök jelenlétét, mert nem vagyunk demokraták, hanem éppen azért, mert demokraták vagyunk, kérdőjelezzük meg az önök itteni jelenlétét. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Önökről, őszintén megvallva, már nem is tudom azt mondani, hogy posztkádáristák, önökről azt tudom mondani, hogy posztgyurcsányista csapat, amely hála istennek, létszámában egyre inkább fogyatkozik.
Utolsó mondatként: természetesen, ahogy azt a választási kampányban is megígértük, mindent, ami a nemzet érdeke, támogatunk. Ha ez a politikai nyilatkozat a nemzet érdeke, támogatni fogjuk, de semmit nem fogunk támogatni, ami a nemzet érdekével ellentétes. Ennek a nyilatkozatnak az utolsó mondata a következőképpen szól: “Erre tesszük fel életünk most következő éveit.” Csak annyiban szeretnénk ezt módosítani, hogy mi erre tettük fel egész életünket.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
